Toyik a fogyasztásra - Toyota RAV 4 teszt

A hit, ami mindent visz. A japánok 1997-ben hittek abban, hogy valami nagyot alkothatnak. Ebben az évben jelent meg első hibrid autójuk, a Prius, amely azóta igen elterjedt és sikeres lett szerte a világon. Míg sokan egyéb alternatív hajtásmódokkal próbálkoztak, amelyek nem egy esetben zsákutcát jelentettek, addig a Toyota szépen húzta fel a hibrid palettáját. A Prius 20 év alatt eljutott a negyedik generációig, amelyből már nem csak hibrid, hanem konnektoros hibrid is kapható. Emellett szépen lassan beszivárgott a hibrid hajtáslánc a márka többi modelljébe is: az Auris, a Yaris és a RAV4 is megkapta a környezet- és pénztárcabarát hajtásláncot. A kezdeti hit tehát mindent vitt, ami a hibrid hajtás sikerességét illeti.

A kiválasztott. A japánok kompakt crossovere nem kevesebb, mint 23 éve van piacon, ez idő alatt pedig már négy generációt élt meg. A jelenleg futó széria 2013-ban érkezett, két éve pedig egy ráncfelvarrást is kapott. Idén bár nem jött újabb facelift, tesztautónk mégis eltért a megszokottól. Egy Selection névre hallgató felszereltségi csomagot, pontosabban limitált szériát kapott a Yarisszal és az Aurisszal egyetemben. Hogy mi mindenben különbözik egy "mezei" felszereltségtől, azt alább elárulom, az viszont biztos, hogy ezzel az ellátmánnyal kiválasztottnak érezhetjük magunkat.
[BANNER type="1"]

Kétszínű? Alapvetően mindenki rosszra gondolunk, ha kétszínűségről van szó, a RAV4 esetében ez viszont teljesen pozitív jelzőként említhető. Sőt, nem csak, hogy kétszínű, annál több. A külső ezüstmetál és smaragdzöld színben rendelhető a Selection felszereltségben. Nálunk az utóbbi járt, ami igen különleges élményt ad. Napsütésben messziről nézve feketének látszik, közelről sötétkéknek, ha pedig kicsit enyhébbek a fények, akkor sötétzöld köntösben pompázik. Ritka, hogy egyetlen fényezés ennyi színben játsszon, de nem véletlenül különleges széria ez.

Igényesség. A különleges külsőhöz nem csak az egyedi fényezés tartozik, lényegesen többet ad ennél a Selection limitált széria. A 18-as felnik igen látványos kialakítást kaptak, a LED-es nappali menetfény Bi-LED fényszórókkal egészül ki. A hátsó üvegek sötétítést kaptak, ezáltal sportosabbnak hat az egyébként inkább elegánsnak mondható RAV4. Az ajtót kinyitva fokozódik a látvány. A smaragd zöld színhez kétszínű bézs/fekete színű bőrülés tartozik, amelynek háttámlájába még RAV4 logó is került. Ezzel valódi prémiumautóban érezhetjük magunkat, annyira finom az egész kárpit. Ezen felül a tetőkárpit fekete borítást kapott, amely ismét a sportosságra hajaz. A látványos extrákon túl kényelmi szempontból is pozitívum a Selection: kulcs nélküli nyitás és indítás, elektromos csomagtérajtó működtetés és első ülésfűtés jár még a fentieken túl az autóhoz.

Hej, de sok a hely! Méretét tekintve nem mondható kicsinek a RAV4, ugyanakkor nincs is akkora, mint egy böszme német SUV. A kompakt crossover szegmensben viszont igen komoly helykínálattal bír, és ez nem csak az utasokra értendő. A poggyászoknak nem csak, hogy elegendő hely van a csomagtartóban, de sokkal praktikusabb extra a két alumínium rúd közé fűzött háló, amibe az apróbb táskákat, csomagokat lehet bedobálni, meggátolva azt, hogy csúszkáljanak a csomagtér padlóján. Az utastérben a középkonzolon is számos különböző alakú és méretű tárolórekesz található, a könyöklő előtti pohártartóban bőven elfér az 5,5 colos okostelefon is. Ha már itt járunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy az első könyöklő alatt is méretes hely tátong, akárcsak a kesztyűtartó feletti nyitott, másodlagos kesztyűtartó. Természetesen az ajtókban is találunk rekeszeket, ahogy a legtöbb autóban ezt már megszokhattuk. Az utasoknak is bőséges hely áll rendelkezésre, a hátsó ülések háttámlája ráadásul dönthető is. A csomagtérnek egyetlen hátrány van, hogy teljesen lehajtott háttámlákkal sem kapunk sík padlózatot.

A csend beszél tovább. Olyan csend van, hogy az néha már zavaró. Beülök, megnyomom a start gombot, és semmi. Csak világít pár LED a műszerfalon, rakom a sebességet és már megyünk is. Hideg üzemben az első pár méter után mindig beröffen a 2,5 literes benzines blokk, ami viszonylag hamar bemelegszik. Ezt követően, ha van elég szufla az akkuban, akkor elektromosan gurulhatunk, ilyenkor újból zavaró tud lenni a csend. Már csak amiatt is, mert a gördülési zaj jelentős. Lehet a nagy kerekek és a gumik teszik, de sokkal inkább azt mondom, hogy kevésbé hangszigetelt a beltér. A RAV4-be ugyanis közvetlenül egy dízel Renault Koleos után ültem át, aminek bizony sokkal csendesebb volt a beltere. Sebaj, a maga 4 évével lassan öregnek mondható a RAV4, a hibrid C-HR viszont rendben volt zajszigetelés tekintetében.

Toyik a fogyasztásra. Crossover, magas, nagy frontfelület, 2,5 literes benzinmotor. Ó, ez 10 liter alatt nem fogyaszt városban, gondolhatnánk a fentieket olvasva. Viszont itt van a hibridrendszer, amely pont városban lesz segítségünkre, hiszen itt tudjuk a leginkább kihasználni az elektromotor nyújtotta előnyöket. A fejünkben lévő 10 literes fogyasztás a valóságban pedig akár 5 liter könyékén is alakulhat. Nem vicc. Városi, elővárosi nyugodt eco módban való autózással picivel 5 liter feletti fogyasztás adódott. De volt olyan, amikor éjszaka a Normafáról indulva legurulva a városba és összesen 24 km-t autózva 30 km/órás átlaggal 2,3 l/100 km fogyasztás adódott. Mi van!? Ekkor tudtam azonosulni széles mosollyal a hátsó szélvédőn lévő matricával: "I love hibrid." Zseniális, amit a japók alkottak, nem is csodálkozom, hogy a Toyota a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb autógyártója.