Tudtad, hogy már 40 éves a Toyota Supra?

Miként arról a héten már beszámoltunk az új Supra utcai változata a hétvégi Goodwood Festival of Speed rendezvényen mutatkozik be, természetesen már most hatalmas az érdeklődés iránta. De honnan indult a legenda és mik voltak a legfontosabb állomások? Alább minden kiderül!
A Toyota Supra története egy nem kevésbé híres és sikeres modellel, a Celicával kezdődik. Utóbbi a második generációjában járt, amikor a Toyota vezetősége úgy döntött, megépíti a modell extra igényes kivételét. A négyhengeres motor helyére selymes járású hathengerest álmodtak, mivel azonban az nem fért volna el az orrban, megnyújtották – és ha már megnyújtották, meg is szélesítették – az autót. Az így létrehozott verziót stílusosan Celica Suprának nevezték: a latin eredetű utótag jelentése „valami fölött”, „valamin túl”. Hozzá képest a Superb (ami ugye Skoda, s a modellnév jelentése „remek”, „nagyszerű”) is csak hétköznapinak tűnik, meg persze amúgy is. De minek is hasonlítsunk egy tisztes, nagyautóba hajló középkategóriást egy sportautóhoz?
A hetvenes évek végén, 1978 áprilisában debütált Supra a világszerte egyre népszerűbb gran turismo kategóriába érkezett, sikerrel, s a japán hagyományok szerint mindössze három év elteltével megújult, követve az alapját adó Celicát. A második generációs kupé alapozta meg azt a stílust, ami a Supra védjegyévé vált: ultra nagy tengelytáv, vaskos kerékívek, bukólámpák (a korszak talán leglátványosabb, persze máig imádott tévedése) és méretes szárny a hátsó ablak fölött. Mindez persze csak a körítés, ennél sokkal fontosabb volt a független hátsó felfüggesztés, ami elképesztően precíz vezethetőséggel ruházta fel az autót. Szintén ezzel, a második szériával vált motorsport-ikonná a Supra: rali- és túraautó-bajnokságokon mutatta meg a versenytársaknak, mire képes a Toyota.
A második sorozat nyugdíjazásával a Celicától is elbúcsúzott a Supra: miközben a kistestvér elsőkerékhajtásra váltott, az impozáns csúcsmodell megőrizte az eredeti hátsókerékhajtású konfigurációt, és 1986 májusában egy teljesen önálló konstrukcióval tért vissza. [BANNER type="1"]

Ez, a harmadik generációs modell tette legendává a modellnevet.

A korábbi egyetlen (bár igen kiváló) motor, a 2,8 literes sorhatos helyébe összesen négyféle, szintén hathengeres motor lépett. A hierarchia csúcsán egy két vezérműtengelyes, köztes töltőlevegő-hűtős turbómotor állt. A 233 lóerős blokk teljesítményét később egy limitált széria, a Supra 3.0 GT Turbo A verzió kedvéért 274 lóerőre emelték – ez volt a kor leggyorsabb japán sportautója.
Habár puszta teljesítménye is lenyűgöző volt, a Supra valójában elképesztő kifinomultságával, pazar vezethetőségével nyűgözte le a vásárlókat és a szakújságírókat egyaránt – az autó viselkedése autópályán és kanyargós országúton egyaránt mértékadóvá vált. Ez, valamint az erősödő hazai konkurencia (ekkortájt debütált két nagyon eltérő karakterű japán sportautó: a Honda NSX és a Mazda MX-5) egyértelművé tették, hogy a soron következő Toyota Suprának minden normát túl kell szárnyalnia.
A Toyota ezért tudatosan kivárt a modellváltással. Rekord hosszúságú négy éven át tökéletesítgette a következő széria prototípusait, és amikor végre bemutatkozott a jellegzetes triplalámpás kupé, a nagyközönség nem jutott szóhoz a bámulattól. Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros, különösen kompakt felépítésű autó egy mázsával könnyebb volt közvetlen elődjénél, formaterve pedig minden idők talán legszebb japán sportautója, a 2000GT előtt tisztelgett.
A negyedik generációs Toyota Supra nem csupán saját kategóriájában nem talált legyőzőre, de felsőbb súlycsoportokban is verhetetlennek bizonyult: az egész világ a csodájára járt, amikor független sajtóteszteken a korabeli Porsche 911 Turbo, majd az Aston Martin DB7 is kapitulált előtte!
A konkurencia képtelen volt legyőzni a Suprát – a szigorodó emissziós szabványok és a sportautóktól elforduló vásárlói érdeklődés azonban igen. Tragikusan korán búcsúzott az autó: Európában három, Észak-Amerikában öt évig élt, egyedül Japánban forgalmazták kilenc éven át. A gyártás 24 éve alatt több mint 590 ezer darabot adtak el a Suprából.

A Toyota Supra nem csak a versenysportra, és az autótuningra volt őrületes hatással, az underground versenyzésben is meghatározó modellnek számított. Talán nem véletlen, hogy a máig zseniális Getaway In Stockholm második részében a két autó közül az egyik főszereplő egy Supra. A 26 perces felvételt máig az egyik legnagyobb hatású „dokumentum filmnek” tekintik underground körökben.
Sokáig úgy tűnt, örökre leáldozott a Supra legendájának. A 2014-es Toyota FT-1 tanulmányautó azonban felébresztette a reményt, a 2018-as Genfi Autószalonon pedig megmutatta magát az a versenyautó-prototípus, a GR Supra Racing Concept, amelyről már csak az aerodinamikai sallangokat, kerékív-szélesítéseket és persze a matricázást kell lefejteni, hogy előttünk álljon a történet ötödik felvonása: az újragondolt Toyota Supra.
Ma viszont erre is sor kerül, hiszen a Toyota Supra utcai változatnak prototípusa az Egyesült Királyságban, a világhírű Goodwood Festival of Speed alkalmával mutatkozik be a nyilvánosság előtt ezen a hétvégén. Az autó július 12-én, 13-án, 14-én és 15-én is részt vesz a fesztivál hegyi futamán, volánja mögött Tetsuya Tada főmérnökkel és Herwig Daenens mesterpilótával.
Az új Toyota Supra hű marad örökségéhez, így soros elrendezésű orrmotorja hathengeres lesz, és természetesen a hátsó kerekeket hajtja. Az előzetes hírek szerint a vadonatúj Toyota Supra 2019 első felétől rendelhető.