Tudtam, hogy megszívjuk, de azt azért nem, hogy ennyire

Érdekes, ám nem éppen kellemes élmény volt április 15-e, a tavaszi szünet első hétfője, a húsvét előtti 4 napos hét első munkanapja. Láthatóan mindenkit megkavart, hogy csak 4 napunk van a heti munkára, úgy éreztem, az egész város agybajos. Nekem is elcsúszott a napom egy 1,5 órásra nyúlt tesztautó-átvétel miatt (ez nem a bruttó idő volt, ennyit töltöttem a szalonban, amelynek dolgozói nem álltak épp a helyzet magaslatán...). Benyeltem, átszerveztem a napomat, feleségemet kértem meg, hogy egy privát autóleadás után vegyen fel. Egy barátunk Hyundai i10-esét akartam letenni ott, ahol valaha vettük. Nah, ez nem jött össze. Bár én elég türelmes vagyok (egy ideig...), s feleségemnek is írtam, hogy óvatosan vezessen, mert mindenki meg van őrülve a városban, az elővigyázatosság nem volt elég. A megbeszélt találkozó előtt 10 perccel feleségem soha nem tapasztalt kétségbeeséssel hívott,

én ki tudok szállni, de a kocsi totálkáros.

Az az autó, amivel minden nap járt, amivel én is elég sokszor járok jártam, hiszen azért vettünk 3 évvel ezelőtt (életünk legdrágább autójaként) egy elektromos autót, mert nagyon sokat ér nekünk az emissziómentes üzem és a zöld rendszám, feleségem naponta Budapest három különböző kerületében parkol(t), vastagon fizetős övezetekben. Meg persze azért is, mert jellemzően rövid, városi utakon autózik, s ehhez a létező legjobb a bemelegedési idő nélküli villanymotor. Tudtam ezt már 2011-ben is, amikor tesztautóként járt nálunk az iOn, ami 3 évesen már számunkra is megfizethető lett. Ráadásul mi 3 évesen nem egész 20 ezer kilométerrel vettük autónkat, most alig volt benne több 35 ezer kilométernél, évente szervizeltük, de hibát sosem produkált. Rendszeresen mostuk, takarítottuk, az átlagos autókhoz mérten újszerű volt. Mígnem egy dízel Skoda Octavia el nem találta hátulról. A mentőknél és a rendőröknél is hamarabb értem a helyszínre, igaz, megvan a dashcam felvétel is, hogy miután feleségem megállt egy teherautó mögött, majd az Octavia abba beletolta, először engem hívott. A vicc az, hogy ő sem sietett, hanem higgadtan, a Gyáli úti felüljáró külső sávjában haladt volna. Viszont a teherautó megállt (egy Ignis mögött), felségem az iOnnal szintén, az Octavia pedig nem. Láttam a sofőrjén, hogy nem nagyon izgatja a dolog, összetört két autó, nem a világ vége. Valóban nem kellene az legyen, ha mondjuk kéthavi keresetünkből vennénk egyet, de esetünkben nagyon nem így van. Első kérdésem volt, hogy "ugye cégautó?". Ugyanis a viselkedése pont azt sugározta, hogy semmi köze az autóhoz, ami amúgy egy Laurin&Klement, tehát csúcs-csúcs Octavia volt. Eltaláltam. Ő ráadásul úgy gondolta, hogy nem csak ő hibás, hanem mindenki. Ez egy szerencsétlen helyzet - érvelt, hiszen itt senki nem tart megfelelő követési távolságot, ő is erősen gyorsított már kifelé. Hogy senki nem tart követési távolságot, azt azért cáfolja a tény, hogy egyedül neki nem sikerült megállnia. Elhangzott a szájából olyan is, hogy "nincs meg a pillanat, amikor fékeztem". Hogy a felelősségét elismerte-e végül, azt nem is tudom, ugyanis a rendőrök jegyzőkönyveztek, duplán is. [BANNER type="1"] Ugyanis bár feleségemhez hívtak mentőt a biztonság kedvéért, végül kiderült, hogy az octaviás hölgy bokája tört el. Ha pedig személyi sérüléses a baleset, akkor nem is csupán a területileg illetékes rendőrök jegyzőkönyveznek, hanem a rendőrség közlekedésrendészeti osztálya. Ők már alaposabban szemléznek, így csak a helyszínelés eltartott bő 2 órát, majd még egyet vártunk a trélerre. Este negyed tízig dekkoltunk ott, közben kipakoltam a gyereküléseket az autóból, amit nem csak mi, a rendőrök is totálkárosnak véltek. Jah, az octaviás hölgy elkezdte leltározni, hogy nekünk hátul a lökhárítónk tört. Aha, meg a teljes hátfal, vélhetően a futómű is elmozdult, elöl tört a szélvédő, egy fényszóró és a tűzfal is gyűrődött. Igaz, szerintem így is bámulatos, hogy az utascella nem sérült, miközben vélhetően 40-50 km/órás tempóval csapódott bele az Octavia, s tolta egy platóba az iOnt. Meg kell jegyezzem, hogy a mentők vérprofik, a rendőrök szintén, de még extrán jó arcok is voltak, kék-piros villogással biztosították a helyszínt, mindvégig, amíg trélerrel el nem vitték autónkat. Arra már sajnos csörlővel kellett felrakni. Nagy dilemma volt, hogy hova vitessük a mozgásképtelen autót. Eddig Budapesten két Peugeot márkaszervizzel sikerült összevesznünk különféle okokból, s mivel az autót nem lehetett bezárni, csakis olyan hely jöhetett szóba, amiben nem csak én, feleségem is 100 százalékig megbízik. Ilyenkor érnek rendkívül sokat a személyes kapcsolatok. A Schiller Karambolos Centrumot hívtuk, akik bár villanyautót - még - nem javítanak, a biztosítási ügyintézést számunkra is gond nélkül intézték, s ahogyan a sztoriban a biztosítókon kívül mindenki más, ők is mindent megtettek, illetve érezhetően megtesznek azért, hogy egy ilyen kellemetlen helyzet a lehető leginkább viselhető legyen. A baleset másnapja keményebb volt, mint egy átmulatott éjszakáé. Ha már személyes kapcsolatok: még éjszaka megkaptam az infót, hogy az autó bizony a totálkárosok közé került. Reggelre a mailt, hogy milyen papírokat kell kitöltenem, vinnem. Kinyomtattam, este kitöltöttük, másnap vittem. A baleset fotóit nézegetve láttam, hogy az Octavia is a Schiller Autó Családhoz tartozó Skoda Schillerben (anno Skodák Palotája) lett forgalomba helyezve, meg is jegyeztem, hogy nem kizárt, hogy az is odakerül. Vicces, de ott is volt a parkolójukban másnap. Már akkor is mintha kést forgattak volna a szívemben, saját lábán ment oda, míg én az utolsó vackokat szedtem ki a féltve őrzött autónkból, hiszen még inkább kezdett egyértelműsödni, hogy gazdasági totálkáros lesz, ha épp nem műszaki. Április 15-én történt a baleset, a rendőrségtől azóta sem érkezett semmiféle hír arról, hogy ki a hibás. Mondjuk erősen meglepne, ha az autójával az úton megálló feleségemet, netán a szintén már megállt teherautót hibásnak hoznák ki, de az ember már semmiben sem lehet biztos. Ilyenkor is jól jön a casco biztosítás, amit 10%-os önrésszel, de cserautó nélkül kötöttünk. Így aztán nincs is csereautónk, a KGFB majd mérlegelheti, de mint azt egy hét és 3 e-mail után elárulta a károkozó biztosítójának számító Generali, olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint például, hogy van-e másik autó a családunkban (van), megoldható-e a közlekedésünk tömegközlekedéssel (naná, még gyalog is, de mi mégis autóval szeretnénk járni, ugyanis az idő és a komfort is számít), de a slusszpoén talán az, hogy miközben a baleset előtt tökéletes autónk most mozgásképtelenül egy udvaron kell rostokoljon a biztosítóra várva, a bérautó díjának 20 százalékát mi kellene álljuk, mert a biztosító szerint ilyenkor nem a saját autónkat koptatjuk, amortizáljuk.

Csókolom, akkor kérhetem a baleset után, hogy az autómmal egyező futású, állapotú példányt kapjak azonnal? Úgy szeretném a sajátomat "amortizálni". Nem arról kellene szólnia a biztosításnak, hogy engem kártalanítson? Nos, szerintem igen. De lássuk a gyakorlatot!

Három héttel a baleset után még semmi hír arról, hogy ki a baleset okozója, így aztán a KGFB még nem fizet. Az előcascós rendezés viszont kevéssel több mint 3 hét után már szinte meg is történt. Mit jelent ez? A biztosító a 2012 decemberében forgalomba helyezett, általunk 3 éve vezetett szervizkönyvvel, első tulajdonostól vásárolt és azóta is korrektül karbantartott, 2 héttel a baleset előtt vadonatúj nyári gumikkal szerelt, utólagos extraként tolatóradarral, nyomkövetővel, indításgátlóval szerelt, alig több mint 35 ezer kilométert futott Peugeot iOnunkra 2 723 000 forintos kárkori értéket állapított meg. Mindezt úgy, hogy az autó ma is kapható újonnan, listaára 9 millió forint körüli. Elég jól ismerem a Használtautó.hu kínálatát és az európai árakat is, 2,723 millió forintért ilyen autót nem lehet kapni! 2,8 millió forintért kínálnak idősebb, szervizkönyvet a hirdetésben említő, de azzal valójában nem rendelkező, egykulcsos és épp a forgalmiját is postán váró példányt. Biztató ugye? A biztosító ráadásul ezt az összeget sem adja meg, hanem adott egy roncsértéket és arra vételi ajánlatot. Ők a kettő különbözetét (mínusz önrész) fizették ki, tehát a baleset vétlen áldozataként 3 hét után kaptunk kevéssel több mint 1 millió forintot, továbbá eladhatjuk a roncsot. Az autó márpedig roncs. Hatalmas pacsi illeti meg az Autó-Fortot is, akik (szintén személyes kapcsolatok alapján...) külön megkerestek, hogy mindent megtesznek autónk megmentéséért. (Nekik is van Peugeot-Citroen szervizük, az pedig szerintem az erre nem utaló, kissé jelen esetben kissé szerencsétlen cégnév eredője, hogy a balesetkor nem ugrottak be nekem.) Kalkuláltak, kedvezményt is ajánlottak, de sajnos elég drágák hozzá az alkatrészek, nagy is volt az ütközés, a karosszériaváz példásan védett ugyan, de sérült tűzfallal és hátfallal nincs értelme belevágni a javításba. Pedig egészen eredeti formáját adja még az iOn, egyedül a szélvédője törött, nem nyíltak benne a légzsákok, stb. Ugyanakkor tudom, gazdaságosan 100 százalékosra már nem javítható. Nem nagyon szeretném, ha szembejönne velem a számunkra extra értéket képviselő rendszám, az NLE-780, aminek elvesztése ugyanúgy fájdalom lesz, ahogyan temérdek nyűg és pénzkiadás, de még fölösleges emisszió is, hogy villanyautónkat összetörték. Hogy ezeket megtéríti-e majd a biztosító? Netán azt, hogy most új (használt) autót keresve temérdek időt, pénzt kell áldozzak? Egyelőre nincs róla hír, de a kérdést természetesen felteszem mind az illetékes biztosítóknak, mind a Magyar Biztosítók Szövetségének. Jelenleg sajnos azt látom, hogy a vétlen villanyautósok extra szívásra vannak kárhoztatva. Ha családjukban van egy belső égésű motoros autó, a biztosító úgy gondolja, hogy az a villanyautó alternatívája. Pedig messze nem.

A villanyautó balesete bizony a legjelentősebb pusztítás, hiszen egy hosszú távú befektetést tesz tönkre az az autós, aki összetöri.

Ráadásul a drága alkatrészek miatt elég hamar lesz gazdasági totálkáros, a tulaj pedig (aki azért vett egy viszonylag drága villanyautót, hogy olcsón és az átlagosnál szerényebb emisszióval autózhasson), nagyon ráfizethet. Esetünkben arra, hogy egy kedves sofőr nem a vezetésre figyelt. Az ő autója viszont már alighanem javításra került, s azóta is eregeti (dízel) kipufogógázait a városban fut ismét.
A fenti történet a személyes érintettség miatt nyilván tartalmazhat érzelmi túlkapásokat, a felgyülemlett negatív érzések miatt terápiás jellegű túlrészletezést. Célja az volt, hogy bemutassuk, milyen következménye lehet egy be nem tartott követési távolságnak, mire számíthat a vétlen autós. Amennyiben neked is van hasonló történeted, amit megosztanál velünk és az olvasókkal, küldd el a szerkesztoseg@autonavigator.hu címre!