Túl jó vagy, szakítanunk kell! Vagy mégsem?
Fájdalmas, de be kellett lássam: hiába remek autó a Toyota Prius, nem ránk szabták. Nem autózunk mi ehhez eleget. Könnyes szemmel búcsúzunk - talán.

Tavaly augusztusban csak egy casco átszerződéshez fotóztam, aztán kb. 175 órával e cikk megjelenése előtt az akkori fotókkal töltöttem fel az imádott Priust a Használtautóra. Mennie kell, mert mi nem megyünk vele eleget
Első gyermekem megszületése és az akkori autónkról cikkírás után be kellett lássam: kegyetlenül kinőttük a Chevrolet Sparkot, mennie kellett. Mellékszál, hogy azóta szerencsétlennek elromolhatott a kilométerórája...
Kacérkodtam, hogy Toyota Priust veszek, de akkoriban még 8000 euró körül jártak az elfogadható Prius II-esek. Végül Renault Grand Scénic lett a családi autó. Az ár és az ülőhelyek száma miatt. Míg egy Priusba két gyerekülés közé lehetetlen bárkit is beültetni, a Scénic esetén ez nem gond. A mi Grandunk ráadásul hétüléses, ami évente néhányszor jól jön. Aztán másfél évvel később, már két gyerek mellett beláttuk: feleségemnek biztonságosabb automataváltósat vezetnie, és bizony sokszor jól jönne, ha autózhatna, mert a manuális Scénicet egy próbán túl nem is vezette. Felvetődött a Scénic III 1.5 dCi EDC-re váltás, de annak felára nagyjából annyi lett volna, mint amennyiért Toyota Priust is találtam (hasonló állapotú azóta sincs olyan áron). Lecsaptam rá.
A 2005-ös Év Autója. Halkan mondom: én a formáját is szeretem
A szokásom szerint látatlanul, rizikóval, ezért jó áron megvett autó belterében egy-két műanyagot kellett kozmetikázni, kellett neki a kötelező kárpittisztítás, jól jött egy polírozás, de amúgy még az olajcseréjében is volt 3500 km spét. A motorolajjal együtt persze lecseréltettem a csak 160 ezer kilométerenként ajánlott hajtóműolajat, kapott új fékfolyadékot, megszüntettem csomagterének beázását, életet leheltem az elázott tolatóradarjába, befoltoztattam és lefújattam a rendszám miatt korábban megfúrt csomagtérajtaját. Meg persze a lopásgátlásra is költöttem. Kapott továbbá futóműállítást és téli gumiszettet is a Prius, utóbbiban talán 2-3 ezer kilométer lehet.
Telitalálatos a műszerfal - azzal, hogy semmi fölös infóval nem fáraszt, hogy óriási számokkal mutatja a tempót, hogy a kormányáról vezérelhető a klíma, meg azzal is, hogy "váltó" mindössze egy apró kapcsoló
Nem használjuk sokat, pedig imádjuk. Sok újdonságot nem tudok róla elmondani, hiszen használttesztben már megénekeltem a legfőbb tapasztalatokat. Csendesen teszi a dolgát, remek hibrid, hosszabb távokon (a bemelegedési cikluson, azaz az első 5-10 perces üzemen túl bármikor) 5 liter alatt fogyaszt. Csak belvárosi emberként jellemzően olyan rövideket megyünk vele, hogy most például 6,8 l/100 km az aktuális átlaga. Igaz, utoljára január 2-án tankoltunk bele, és még mindig félig van a tankja, pedig januárban átlagon felül hajtottam. De akkor is fáj a viszonylag magas fogyasztás. Pláne úgy, hogy közben tudom, ez az autó sokkalta jobbra is képes. Be kell látni: a Prius nem 2 kilométeres utakhoz való. Márpedig sokszor megyünk ilyeneket.
Hosszában meglepően tágas a Prius, 2,7 méteres tengelytávja 10-12 évvel ezelőtt bőven középkategóriásnak számított, helykínálata is olyan. Hátra két gyerekülés közé persze ebbe se ülhet senki, ahogyan a független üléses egyterűeket leszámítva gyakorlatilag semmi másba sem
Minek autózunk 2 kilométereket? Mert 2 gyerekkel, reggel a bölcsődébe, óvodába bizony nem olyan egyszerű ezt a távot lesétálni, mint amilyennek a táv alapján ígérkezik. Pláne nem esőben. De talán még lennénk is annyira szívtelenek a Toyota remek hibridrendszerével, leginkább Atkinson ciklusú motorjával, talán még a világgal szemben is, hogy ha nem lennének közben parkolási problémáink is, akkor bizony nyüstölnénk a Priust a még számára is rövid távokkal. De bizony parkolni sem mindenhol egyszerű. Saját kerületünkben megoldás a lakossági várakozási engedély, nagy királyság is, hogy reggel az ovinál, bölcsinél nem kell rohanni, de máshol nem ilyen egyszerű a helyzet. Feleségem pedig időközben visszament dolgozni, pontosabban visszament volna, ha visszavették volna, de két gyermek vállalása közben megszűnt a pozíciója, új helyen talált munkát. Közelebb, de a parkolás fizetős ott. Persze lenne egy kicsit odébb ingyenesen is, de olyan távolságban, hogy akkor már érdemesebb villamossal járnia. Ami persze nem mindig kényelmes, a gyerekekkel hazafelé az oviból, bölcsiből több gyaloglást igényel, a busz ritkán jár, zsúfolt, esőben extra szívás, közben a Prius otthon parkol, vagy én hajtom. Tehát hiába ez a "feleségem autója", ő alig többet használja, mint a Scénicet, amit pont semennyit. [BANNER type="1"]
Augusztus óta 2000 kilométert mentünk, de decemberben az olajcserekor is láttam, hogy az éves futás 4000 km alatti. Ezzel az a fő baj, hogy a nagyon rövid, csak bemelegedési fázisból álló utakat a Prius sem szereti









