Cikk2011. 03. 06.

Turbóval és kompresszorral suhan a család - Volkswagen Sharan 1.4 TSI teszt

Wolfsburg valójában egy járműipari Legoland, ahol az igényekhez mérten rakosgatják össze az autókat. A VW Sharan 1.4 TSI BMT Trendline a nagycsaládosok játékszere.


Hiába vadonatúj autó a Volkswagen Sharan, igazából majdnem minden részletét ismerjük már valahonnan. A külsőnél a Golfhoz és a Passathoz, mint a húzómodellekhez való igazodás a döntő arculati tényező, a turbóval és kompresszorral erősített benzinmotor korábban egy SEAT Ibiza Cupra Bocanegra erőforrásaként mutatkozott be nálunk - igaz, nagyobb teljesítménnyel és duplakuplungos DSG automataváltóval -, míg a hétüléses utastérrel az egy méretszámmal kisebb Touran fedélzetén találkoztunk. A Volkswagen ráadásul nagyban űzi ezt a költséghatékonynak mondott építőjátékot, és a márkacsoportban is előszeretettel keveri a kockákat – így fordulhat elő, hogy a Sharan legádázabb piaci ellenfele a házon belülről támadó olcsóbb ikertestvér, a SEAT Alhambra. A külső méretek imponálók, néhány centi híján 4,9 méterre nyújtózik a karosszéria, hatalmasak az ajtók, de extra kiadással könnyebbé tehető az élet: mind a hátsó, mind az oldalsó tolóajtóhoz külön-külön rendelhető elektromos mozgatás, együttesen mintegy 345 ezer forintért. Itt jegyeznénk meg, hogy a tesztautónál nehezen akartak csukódni az első ajtók, és záráskor a tolóajtókba is rendesen bele kellett kapaszkodni. A visszapillantó tükrök felső lekerekítése szerencsétlen megoldás, nem adnak jó képet, de nagyobbakat valószínűleg azért nem szereltek fel, nehogy a túlzott szélesség miatt baj legyen a garázsokba történő beállásokkal.

A műszerfal a jól ismert VW-séma szerinti formákkal, anyagokkal és színekkel áll össze, a kidolgozás színvonala hozza a kötelezőt, a kezelőszervek logikus elrendezése dicsérhető, a szemet bántó kék középkonzol-megvilágítás szajkózását pedig abbahagyjuk – belefáradtunk, majd csak leszoknak róla. Egyébként este nem csökkenthető eléggé a műszervilágítás mértéke sem, hiába könnyed mozdulat bal hüvelykujjal lecsavarni a potmétert, a halványodás szerényebb a vártnál, és aki sokat utazik éjjel, annak ez zavaró lehet. Az apróbb kacatokat a szokásos helyekre lehet pakolni, a francia autókra jellemző titkos fiókok, üregek, csempészrekeszek nem jellemzőek a Sharanra, a németek valószínűleg úgy gondolták, a helykínálat a legfontosabb. És tényleg. Az első sor a kategóriában megszokottan tágas, és középen sincs ok panaszra, kiváltképpen, ha nincsen hatodik és hetedik utas. A három különálló szék sínen tologatható, eléjük asztalka varázsolható, és egyszerű mozdulattal dönthetők a támlák, amelyek sík felületet képeznek a csomagtér padlójával. A tesztautóban benne voltak a padlóból kihajtogatható pótülések - 222 ezer forintos opció -, ezeket csupán két mozdulat a helyükre billenteni, és nem bonyolultabb a használaton kívül helyezés sem. Mivel a Sharan jóval nagyobb, mint a Touran, ennek a fedélzetén nem kínszenvedés leghátul ülni. Ha a középső sor székeit picit előre húzzák, akkor marad hely a térdeknek is, és a legszebb, hogy hét üléssel sem tűnik el a csomagtartó: cirka 270 liternyi holmi fér az ülések mögé.

A Sharan saját tömege - kiviteltől függően - 1,6-1,7 tonna körül alakul, így aztán első hallásra érthető, hogy megdöbbentőnek tűnik az 1,4 literes benzinmotor. Már önmagában a családi egyterűeknél szinte kötelező dízel mellőzése is furcsa, de a hengerűrtartalom konkrét kérdést vet fel: ekkora motorral egyáltalán meg tud mozdulni ez a bálna? A válasz határozott igen. A kis erőforrásba egy turbó és egy kompresszor lehel életet, sportautót ugyan nem varázsol a monstrumból, de a 150 lóerővel, valamint az alacsony fordulatszámon ébredő 240 Nm nyomatékkal nincs ok az aggodalomra. A menetteljesítmények számszerű adatai általában nem jelentek garanciát semmire, mindig az autó életszerű helyzetekben mutatott viselkedése a döntő, de a testes Volkswagen nem csak a prospektusban mutat meggyőző formát. A TSI az indulástól kezdve szépen, egyenletesen húz, nem fuldoklik, nem rángat, és egy autópályás besorolásnál is hamar felvehető a forgalom ritmusa. A hatfokozatú, volkswagenesen hosszú úton járó manuális váltó karja jól megvezetett, és hála a BlueMotion Technology (BMT) szisztémának, a kapcsolások időszerűségét a műszerfalon jelzi az elektronika. Menet közben feltűnő az utastér csendessége, egy benzinmotor eleve kulturáltabban viselkedik, mint egy dízel, de ez a TSI még benzines léptékkel mérve is igen finom darab. A rugózást szerencsére nem hangolták altatóan lágyra, a Sharan egyenesfutása magabiztos, a nagy felületek miatt viszont érzékeny az oldalszélre. A fogyasztást tekintve városban 9-10 literrel kell számolni, különösen akkor, ha rövid, hidegindításos távokat teszünk meg, mondjuk napi szintű munkába járással. Autóúton és pályán kedvezőbb a kép, és ugyan a gyárilag ígért átlagot másfél literrel megfejeltük, azért a 8,7 l/100 km nem olyan rossz érték egy ekkora testtől.

A Volkswagen Sharan 1.4 TSI BMT Trendline az alapkivitelt jelenti a kínálatban, és ezért 8,1 millió forintot kell a szalonban hagyni. Az öt helyett hétüléses tesztautó metálfénnyel, elektromos rögzítő fékkel, bőrkormánnyal, parkoló radarral, tempomattal, és a B oszloptól sötétített üvegezéssel kiegészítve került 8,9 millió forintba. Hogy ez sok vagy kevés, mindenki az igényeihez mérten döntse el, akinek viszont tényleg szüksége van ekkora autóra, és ragaszkodik a VW-csoport termékeihez, annak máris felvillan titkos tippként az olcsóbb SEAT Alhambra, amely voltaképpen egy átemblémázott Sharan. Akinek persze megér 550 ezer forintot az S betű helyett a VW embléma, az felejtse el.