Üdvözlet az analóg korszakból - Suzuki SX4 S-Cross teszt

Itt és most fel kell idézzek egy sztorit, ami akár meg is történhetett. A példabeszéd értékéből persze semmit nem von le, hogy nem tudjuk, hol és mikor történt, ha egyáltalán valós. Ami biztos, ha megesett, akkor az csakis nálunk, Magyarországon lehetett, ahol az autó ma is az egyik legfontosabb státuszszimbólum. Egy teljesen átlagos, többgyerekes, békében élő család elvitte a lottóötöst. Az apuka nem mondott fel munkahelyén a kézhez kapott több száz millió forint miatt, mert jól kijött a főnökével, baráti viszonyban volt a kollégáival, és hát a rendes ember az bizony dolgozik. Ő ráadásul már tizenéve ugyanannál a cégnél, ezért inkább fogták magukat és elmentek egy kéthetes egzotikus nyaralásra gyerekkel, mind az öten. Aztán hazajöttek és az életük teljesen normálisan ment tovább, mindenki ott folytatta, ahol a lottónyeremény előtt abbahagyta. A település Suzuki kereskedőjének a rámenősségét dicséri, hogy a családfőt azért rá tudta beszélni, hogy a Swift sedanjukat nála cseréljék le egy V6-os Grand Vitarára. Nyilván az ég világon semmi szükségük nem volt rá.[BANNER type="1"]

Ez jutott eszembe, amikor elkezdtem ízlelgetni a legújabb magyar autót, ami az óriásplakátokról a tesztautó színében köszön ránk. A szöveg mellette: álom és valóság. Álomvilágban él, aki azt hiszi, hogy ezt a képeken látható autót három-, négy-, vagy akár ötmillió forintért meg lehet kapni. Mert sajnos az ára még ma is, a kezdeti árak csökkentése után is 7,695 millió kemény magyar forint. Ez persze nem az alapmodell, hanem a GLX, avagy Elegance kivitelű, összkerekes és dízel változat. Valószínűleg azért szerepel mind a kettő együtt, hogy a régi swiftesek is tudják, mi a dörgés a Suzuki árlistában. A legolcsóbb ilyen (dízel és összkerekes) SX4 S-Cross 6,7 milliótól indul, a belépő benzines és fronthajtású 1.6 Start (GA) meg 4,498-tól. Igaz annak a felszereltségéről semmit nem tudunk, a márka honlapján csak az eggyel emberibb, 1.6 Comfort (GL) kivitelét részletezik, ami árban még szintén alatta van húszezerrel az ötmilliós léktani határnak.

Hogy ezzel mi a baj? Csak az, hogy 130 lóerős 1.6 dCi Nissan Qashqai is van ennyiért, közepes felszereltséggel, a legmodernebb vezetéssegédeket hozzárendelve 7,55 millióért. Ja, hogy az nem összkerekes? A vevők legnagyobb része sem úgy veszi, a Suzukihoz viszont sávelhagyás-figyelmeztetőt, holttérfigyelőt, városi koccanásgátlót, ne adj isten adaptív tempomatot még rendelni sem lehet. És hiába kerestem az egyébként a Nissanéhoz hasonlóan buta, japánosan személyreszabhatatlan felszereltséglistán a navigációt, pontmátrixos hifi van csak, meg olvasólámpa.

Szegény SX4 pedig nem rossz kocsi, sőt egészen biztosan az eddigi legjobb Suzuki - ha az ára miatt halva született Kizashit nem számoljuk. És abszolút megértem azt, aki a csilivili konkurensek helyett őt választja, hiszen ez egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, modern és biztonságos kocsi. Csak éppen azok a pluszok hiányoznak belőle, amiket a konkurencia vásárlói nagyra értékelnek. Van benne viszont összkerékhajtás, amit a crossoverek vásárlói gyakorlatilag egyáltalán nem. Az Allgrip összkerékhajtásnak a hó és a fix állását nem próbáltam ki, mert a teszt idején nemhogy téli körülmények, de még egy sártócsa sem akadt a harminc fokos nyárban. Ahova meg be mer vele menni az ember, onnan a hasmagasságával is kijön, nem kell az extra vonóerő. A hangzatos Sport-módban - tényleg nem a kukacoskodás miatt - semmit nem éreztem, így inkább hagytam Auto állásban a kapcsolót. Ha nem ragaszkodunk az összkerékhajtáshoz, akkor 600 ezer forint marad a zsebünkben, így már azért jobb a helyzet, és az összehasonlításból is kedvezően jön ki a Suzuki.

Az SX4 S-Cross egyszerűsége ma a kategóriában csak a Dacia Dusteréhez fogható, amiből a dízel összkerekes, legjobban felszerelt csak 4,9 millióba kerül, ám egy sokkal faragatlanabb termék. A Suzukiban sokkal jobb az összeszerelés érezhető minősége, és az anyagok is szebbek. Mégis, a csomag egyszerűsége indokolja az összehasonlítást az árban és presztízsben alatta álló konkurenssel is. Pedig a Suzuki nincs híján az elektromos extráknak: a tesztautóban elektrokróm visszapillantó-tükör, automatikusan felkapcsolódó fényszóró és automata ablaktörlő is kényeztet, csak ezek 15 éve voltak menők, nem ma, és nem ennyiért. A Dusterben persze semmi ilyesmi nincs, de már van olcsó és használható navigáció. Ez a Suzuki meg csak simán egy modern felépítésű, biztonságos (öt csillagos töréstesztű, térdlégzsákos) autó, flancolás nélkül, suzukis "rendes ember" imidzzsel.

Méretével az SX4 S-Cross a Daciát és a Qashqait is alulmúlja, helykínálata ettől függetlenül a 2,6 méteres tengelytávhoz képest nagyon jó, ráadásul az ülései is nagyobbak a Dákóénál, és már alapáron is állítható magasságúak a sofőr és az utas oldalán is. Az egyetlen gond velük, hogy lapockatájban van rajtuk egy kitüremkedés. Ezek adhatnának némi plusz alátámasztást is, de ehelyett gyakorlatilag a hátfelület kényelmét csökkentik, pont rossz helyen nyomnak. Hogy kényelmes helyet találjunk bennük, ahhoz a más autókban megszokottnál körülbelül 5-10 fokkal tompább szögre kell állítani a támlákat. És hát a hétmilliós árért egy szabályozható gerinctámaszt is elvárnék. A műszerfal és az ajtókárpit kopogtatásának nem látom sok értelmét, de a váltógombot, amihez gyakran hozzá kell érjünk, kár volt smirglis felületű műanyagból kiönteni. Jobb lenne, ha jutott volna rá a kormányt borító kellemes bőrből.

Ami viszont nagyon jó, hogy a kissé nyers orgánumú motor városban gyötörve, és ahol lehet dinamikusan haladva sem fogyasztott többet vegyesben 6 liternél. Autópálya-tempónál sajnos nagyon megerősödik a zaj, jó minőségű aszfalton, minimális szélben 68 decibel zajt mértünk az utastérben. Ilyenkor a 120 lóerős dízel bár csak alig 2150-es percenkénti főtengelyfordulaton dolgozik, és csendes, a fütyülő külső tükrök és a kerekek adnak zenei aláfestést. Hosszú áttételezésű hatodik fokozatával lehetne igazi autópályás menő az SX4 S-Cross, de az egyenesfutása elmarad a konkurensekétől. Futóműve a 16 colos könnyűfémfelnikkel a pesti kátyúk egy részét eldolgozza, de a rondább lyukakon fel tud ütni, ugyanakkor a kelleténél hajszálnyit nagyobb kanyarodási oldaldőlést ad. Jó fogású a kormány, jó helyzetben ülünk, igaz magasan. A váltásjelző-nyilak szerint a motor 1250 1/perc fordulat alatt kéri az egyel kisebb, 1750 felett meg a nagyobb fokozatot, ezeket tartva szépen el lehet közlekedni, és az SX4 S-Cross valójában erre való. Csak ugye az ára egy sokkal komolyabb családi mindenest sejtet.

Így dízel összkerekesként szerintem egyértelműen túl drága ez az autó. 6,2 millióért a benzines elsőkerekes ezzel a felszereltséggel már jóval emészthetőbb ajánlat. Csak az a fránya Nissan Qashqai ne nyomulna be a képbe az 115 lóerős 1,2-esével, közepes Acenta felszereltséggel. 17-es kerekekkel, de még modern vezetéssegédek nélkül 150 ezerrel olcsóbban kelleti magát, és megjelenése sokkal nagyautósabb. Ha úgy tetszik, sokkal inkább drága autó képét mutatja, mint a népautó státuszát nehezen, csak az elszabaduló árakkal és a megszűnő nullás indulóval levetkőző Suzuki.

A kép tehát ebből a vegyes felvágottból kéne kirajzolódjon a kedves olvasóknak. Ha nem lenne egyértelmű, akkor az analóg jelzőt én most a modern vezetéssegédek, a gyári navigáció teljes hiányára használom. Hogy ez kinek baj? Mindenkinek, aki nem a régebbi Suzukik, hanem a konkurencia felől szemléli. Aki ezt a nézetet osztja, annál elvérzik a modell, mert mások olcsóbbak, vagy ennyiért többet adnak, és a lényeg, hogy látványosabban. A Qashqai is családi autó, de akár még a huszonéves csajok is vágynak rá. Az ma menőnek hat, szegény SX4 meg hiába egy mechanikailag összeszedett konstrukció, mégsem tud eléggé érvényesülni. Kinek ajánlanám? Annak, akinek a konkurensek kínálta glanc nem számít, viszont a Suzukik jó híre és megbízhatósága annál inkább. És persze annak, akit nem zavar, hogy külön kapcsolóról működtethető a ködzárófény és az első ködlámpa - ami az alapváltozaton nincs, ezért nem a bajuszra, hanem a műszerfalra tették a kapcsolóját, nehogy kétfélét kelljen gyártani. Én meg maradi vagyok, és ha tehetném, akkor bármelyik kompakt kombit előbb kérném a Jézuskától, mint egy crossovert.