Cikk2013. 12. 27.
Új autók helyett inkább a régiek
Januártól az Autónavigátor csapatát erősítem. Új belépőként nem próbáltam idén a legtöbb tesztautót, így - a bejglitől kicsit részegen - inkább a kedvenc használt típusomról ábrándozok.
Betumeret18 px
Új év jön. Fogadalmat ismét nem teszek, de a jogosítványomra, ha lehet, még jobban fogok vigyázni, mivel úgy hozta a szerencsém, hogy ismét autós újságíróként dolgozhatok, így kvázi a munkaeszközöm lesz a kis rózsaszín kártya. Természetesen képben vagyok a piac aktuális állásával, beszokás gyanánt már írtam is az Autónavigátorra pár iparági hírt, a kedves olvasók így már találkozhattak a nevemmel. Hajlamos az ember gyakran próba nélkül véleményt alkotni az egyes típusokról, na, ezt a rossz szokást itt lesz az ideje levetkőzni. Mivel abszolút értelemben vett rossz autók igazából ma már nincsenek a piacon, az autós szakújságírók dolga ettől talán egy kicsit könnyebb. Vagy a sok hasonló autó miatt nehezebb? Épp emiatt érthető nézőpont Kántor István kollégámé, aki az új autókban a karaktert, a lelket keresi elsősorban. Bár én, ahogy a saját családot, a saját autó vásárlását is csak tervezgetem, elismerően csettintek főszerkesztőnk, Katona Mátyás választására, ő a saját szempontjai szerint a Renault Scenicben találta meg az ideális családi autót.
Mint a legtöbbünknek kishazánkban, így sajnos nekem is igen korlátozottak az anyagi lehetőségeim. Bármilyen új autó számomra elérhetetlenül drága lenne, de szinte pályakezdőként még egy használt vásárlása előtt is ezerszer meggondolnám, hogy megéri-e nekem egy adag pénzt beleborítani egybe a közepesen kedvezőtlen lakáshitel konstrukció kezdőrészletének a kifizetése helyett. Így hát marad az álmodozás karácsonyra és az új évre. Ne értsenek félre, nincs okom panaszra, csak hát a családi fészek melegét - ahogy azt manapság szokásos - igen nehezen elhagyó, már évek óta dolgozó fiatal felnőttként néha meg kell álljak, hogy átgondoljam, merre is van az előre.[BANNER type="1"]
A számlák ki lettek fizetve, idén is eljutottunk többször a Balatonra és egyszer Pécsre is, persze kölcsönautóval. Jövőre talán egy saját autó is beleférne. Mivel se a korábbi, se a leendő munkahelyemre nem kell majd autóval járnom a főváros „remek” tömegközlekedésének hála, így, ha a büdzsé nem is végtelen, a gazdaságos üzemeltetés nem annyira fontos számomra. Ha az lenne, csakis 2000-es évjárat utáni, régebbi Swift szedánokat keresnék a Használtatutó.hu[/url] oldalain, de így megmenekülök a racionalitás nyűgjétől. Mivel nem használnám minden nap, ezért a fogyasztás csak másodlagos szempont lenne. Sportos autó csakis addig kéne, amíg még nem fáj a derekam, látok szemüveg nélkül is, és a pelenka helyett tudnék a benzinszámlára költeni. De hát a hazai úthálózat sajnos nem olyan, hogy a hétvégi csapatások mellett ne kéne szorosabb barátságot kötni a gumissal és a futóművessel. És ha így év végén a szívemre teszem a kezem, be kell, hogy ismerjem a kedves olvasók előtt, nem vagyok az a született Ayrton Senna. Szerencsére a rutinom eddig elég volt a mindennapi veszélyhelyzetek felismerésére és megoldására is az elmúlt nyolc évben, mégis hiányzik még a kezemből és a lábamból is jó pár ezer kilométer tapasztalata és egy kiadós vezetéstechnikai tréning is. Üzenem a szeretteimnek, hogy egy ilyennel igazán meglephettek volna karácsonyra, zoknim volt elég.
Az én finnyás ízlésemnek ebben az élethelyzetben egy húsz év körüli, egykori prémium középkategóriás autó felelne meg a leginkább. Egy ilyennel megfelelő kényelemben abszolválhatnám a barátnőmmel, a barátaimmal, vagy az idősödő szüleimmel a hétvégi autós túrákat és a nyaralásokat, kirándulásokat is. Egy ilyen autó fékrendszere, futóműve a mai kor színvonalát hozza. Környezetvédelmi besorolásuk és passzív biztonságuk persze erős kompromisszumá teszik őket, de mivel kipróbált típusok, könnyebb így utólag a jobban sikerült változatokat kiválogatni és sok esetben kárpótolnak a kedvező alkatrészárak. Ennyiből ki tudták találni, mire gondolok? Az én ideális autóm egy megfelelően túlmotorizált, a lehetőségekhez mérten jobban felszerelt, szép állapotú 190-es (W201) Mercedes lenne. Hogy miért? Kevésbé praktikus, de annál klasszikusabb háromdobozos formájával testesíti meg az én szememben is Az Autót. Alapáron kétzónás fűtésére, epedás foteljeire vágyom a BKV hideg műbőrje után.
A 190-esek utastere, ha hátul lábban kicsit szűkös is, négy felnőttnek mégis elég egy hosszabb útra. Csomagtartója simán elnyel jó pár sporttáskát, vagy akár a kétheti nagybevásárlást. Ha kissé baltával szabott, barokkos formáján nem is látszik, felfelé és hátrafelé keskenyedő alakja igen áramvonalas, ezért autópályán relatíve keveset fogyaszt. Hátsó felfüggesztése világszabadalom; a független rendszert segédkeretre építették a német mérnökök, ettől kellemes és finom futást ad, stabilitását a vödörnyi beépített szilentblokk és a stabilizátorrúd adja. Hátsó kerekei öt lengőkarral vannak megvezetve, így kanyarban egyfajta trükkös, oldalazó mozgásra képes, kis szögben passzívan kormányozva egyenlíti ki az oldalkúszási szögeket a 190-es. Ilyet a legtöbb kommersz autó ma sem tud, a gyakorlatban az ilyen régi Mercedesek valószerűtlenül jól kanyarodnak nagyobb sebességénél is, sőt, a végállásban oldalra kidőlő első kerekeikkel hihetetlenül jól fordulnak városban (ahogyan a valódi Mercedesek ma is). Persze ahhoz, hogy ez a beépített, talán egy kicsit túl sok alkatrész jól működjön, a kátyús utakat inkább kerülni, a futóműves szakembert időnként látogatni kell. Tapasztalatból beszélek, több száz pesti taxis, köztük édesapám gondoskodását hálálták meg az ilyen korú Mercedesek, a félmillió feletti gondtalan futásteljesítmény nem csak legenda egy jó 190-essel.
1982 és 1993 között mintegy 1,8 milliót gyártottak a lassan kultikus státuszba érő 190-esből. Az a gyönyörű használt példány, amire napokig gondoltam lefekvés előtt, már elkelt, igaz, az ára miatt az eladót fel sem mertem hívni. Nem lesz se szép barnametál fényezés, se gyári dísztárcsa és így már szinte álmaimban is le kéne mondanom a szerintem nagyon kedves, nagypapa-pizsama kockás kárpitról, de a Használtautó keresője[/url] kidob még pár olyat, amit az ünnepek után, jövőre talán megnéznék. Dízelekben nőttem fel, és bár feltétlen híve vagyok a technikának, most magamnak inkább egy automata benzinest kívánnék, lehetőleg a 136 lóerős 2.3-ast.
Elsőnek itt ez az ezüstszínű. Nem egy feltűnő jelenség, de édesapám hű taxija, a család kedvenc W124-es 250 D Turbója is ilyen dukkójú volt, hasonló fekete kárpittal. A gyári 122 lóerő a kétliteresből nem rossz, a négygangos hagyományos, lassú, de határozott hidrodinamikus elven működő automatával sem túl lomha, kellően nyomatékos és rugalmas. És van ABS is! Tudom jól, hogy állapotot veszünk, nem pedig felszereltséget vagy színt, és ez az 575 ezer forintért hirdetett példány is lehetne egy jó vétel, de nekem egy ritkább színben jobban kéne a 190-es is.
És itt a másik, ez is csak kétliteres, de annyira tetszik ez a szürke fényezés a borostyánsárga indexburákkal és a soklyukas gyári felnikkel. Ehhez szerintem jobban illene egy apró mintás szürke szövetkárpit a fekete helyett. Tudják, finnyás vagyok, de azért ezt is elmennék kipróbálni. 649 ezerre tartja az eladó, de a négygangos kézi váltó és az ABS hiánya ellene szól.
A jelenlegi felhozatalnak nem a legdrágább, de a nekem legjobban tetsző darabja a fenti pezsgőmetál példány. Van benne ABS és egy légzsák is a régies stílusú, jó nagy kormányban, orvos ex tulaj és az írt futásteljesítmény a várhatónak alig az ötöde. Szépek az öreges zebrano fabetétei, a világos beltér és az elektromos tolótető elősegítik az álmodozást, 890 ezer forintos ára visszarángat a vidéki országutak tavaszillatától ide a számítógép elé. Ha még jövőre is eladó lesz, tényleg meg kell, hogy nézzem élőben is.
Mint a legtöbbünknek kishazánkban, így sajnos nekem is igen korlátozottak az anyagi lehetőségeim. Bármilyen új autó számomra elérhetetlenül drága lenne, de szinte pályakezdőként még egy használt vásárlása előtt is ezerszer meggondolnám, hogy megéri-e nekem egy adag pénzt beleborítani egybe a közepesen kedvezőtlen lakáshitel konstrukció kezdőrészletének a kifizetése helyett. Így hát marad az álmodozás karácsonyra és az új évre. Ne értsenek félre, nincs okom panaszra, csak hát a családi fészek melegét - ahogy azt manapság szokásos - igen nehezen elhagyó, már évek óta dolgozó fiatal felnőttként néha meg kell álljak, hogy átgondoljam, merre is van az előre.[BANNER type="1"]
A számlák ki lettek fizetve, idén is eljutottunk többször a Balatonra és egyszer Pécsre is, persze kölcsönautóval. Jövőre talán egy saját autó is beleférne. Mivel se a korábbi, se a leendő munkahelyemre nem kell majd autóval járnom a főváros „remek” tömegközlekedésének hála, így, ha a büdzsé nem is végtelen, a gazdaságos üzemeltetés nem annyira fontos számomra. Ha az lenne, csakis 2000-es évjárat utáni, régebbi Swift szedánokat keresnék a Használtatutó.hu[/url] oldalain, de így megmenekülök a racionalitás nyűgjétől. Mivel nem használnám minden nap, ezért a fogyasztás csak másodlagos szempont lenne. Sportos autó csakis addig kéne, amíg még nem fáj a derekam, látok szemüveg nélkül is, és a pelenka helyett tudnék a benzinszámlára költeni. De hát a hazai úthálózat sajnos nem olyan, hogy a hétvégi csapatások mellett ne kéne szorosabb barátságot kötni a gumissal és a futóművessel. És ha így év végén a szívemre teszem a kezem, be kell, hogy ismerjem a kedves olvasók előtt, nem vagyok az a született Ayrton Senna. Szerencsére a rutinom eddig elég volt a mindennapi veszélyhelyzetek felismerésére és megoldására is az elmúlt nyolc évben, mégis hiányzik még a kezemből és a lábamból is jó pár ezer kilométer tapasztalata és egy kiadós vezetéstechnikai tréning is. Üzenem a szeretteimnek, hogy egy ilyennel igazán meglephettek volna karácsonyra, zoknim volt elég.
Az én finnyás ízlésemnek ebben az élethelyzetben egy húsz év körüli, egykori prémium középkategóriás autó felelne meg a leginkább. Egy ilyennel megfelelő kényelemben abszolválhatnám a barátnőmmel, a barátaimmal, vagy az idősödő szüleimmel a hétvégi autós túrákat és a nyaralásokat, kirándulásokat is. Egy ilyen autó fékrendszere, futóműve a mai kor színvonalát hozza. Környezetvédelmi besorolásuk és passzív biztonságuk persze erős kompromisszumá teszik őket, de mivel kipróbált típusok, könnyebb így utólag a jobban sikerült változatokat kiválogatni és sok esetben kárpótolnak a kedvező alkatrészárak. Ennyiből ki tudták találni, mire gondolok? Az én ideális autóm egy megfelelően túlmotorizált, a lehetőségekhez mérten jobban felszerelt, szép állapotú 190-es (W201) Mercedes lenne. Hogy miért? Kevésbé praktikus, de annál klasszikusabb háromdobozos formájával testesíti meg az én szememben is Az Autót. Alapáron kétzónás fűtésére, epedás foteljeire vágyom a BKV hideg műbőrje után.
A 190-esek utastere, ha hátul lábban kicsit szűkös is, négy felnőttnek mégis elég egy hosszabb útra. Csomagtartója simán elnyel jó pár sporttáskát, vagy akár a kétheti nagybevásárlást. Ha kissé baltával szabott, barokkos formáján nem is látszik, felfelé és hátrafelé keskenyedő alakja igen áramvonalas, ezért autópályán relatíve keveset fogyaszt. Hátsó felfüggesztése világszabadalom; a független rendszert segédkeretre építették a német mérnökök, ettől kellemes és finom futást ad, stabilitását a vödörnyi beépített szilentblokk és a stabilizátorrúd adja. Hátsó kerekei öt lengőkarral vannak megvezetve, így kanyarban egyfajta trükkös, oldalazó mozgásra képes, kis szögben passzívan kormányozva egyenlíti ki az oldalkúszási szögeket a 190-es. Ilyet a legtöbb kommersz autó ma sem tud, a gyakorlatban az ilyen régi Mercedesek valószerűtlenül jól kanyarodnak nagyobb sebességénél is, sőt, a végállásban oldalra kidőlő első kerekeikkel hihetetlenül jól fordulnak városban (ahogyan a valódi Mercedesek ma is). Persze ahhoz, hogy ez a beépített, talán egy kicsit túl sok alkatrész jól működjön, a kátyús utakat inkább kerülni, a futóműves szakembert időnként látogatni kell. Tapasztalatból beszélek, több száz pesti taxis, köztük édesapám gondoskodását hálálták meg az ilyen korú Mercedesek, a félmillió feletti gondtalan futásteljesítmény nem csak legenda egy jó 190-essel.
Tolatni persze elég lenne a 72 lóerős alap dízel is, de még jobb lenne a hátul álló 16 szelepes 2.3-as, ami 220-235 lóerővel, alapáron részlegesen önzáró differenciálművel készült, és persze hátul hajtott, ahogyan az összes 190-es
1982 és 1993 között mintegy 1,8 milliót gyártottak a lassan kultikus státuszba érő 190-esből. Az a gyönyörű használt példány, amire napokig gondoltam lefekvés előtt, már elkelt, igaz, az ára miatt az eladót fel sem mertem hívni. Nem lesz se szép barnametál fényezés, se gyári dísztárcsa és így már szinte álmaimban is le kéne mondanom a szerintem nagyon kedves, nagypapa-pizsama kockás kárpitról, de a Használtautó keresője[/url] kidob még pár olyat, amit az ünnepek után, jövőre talán megnéznék. Dízelekben nőttem fel, és bár feltétlen híve vagyok a technikának, most magamnak inkább egy automata benzinest kívánnék, lehetőleg a 136 lóerős 2.3-ast.
Elsőnek itt ez az ezüstszínű. Nem egy feltűnő jelenség, de édesapám hű taxija, a család kedvenc W124-es 250 D Turbója is ilyen dukkójú volt, hasonló fekete kárpittal. A gyári 122 lóerő a kétliteresből nem rossz, a négygangos hagyományos, lassú, de határozott hidrodinamikus elven működő automatával sem túl lomha, kellően nyomatékos és rugalmas. És van ABS is! Tudom jól, hogy állapotot veszünk, nem pedig felszereltséget vagy színt, és ez az 575 ezer forintért hirdetett példány is lehetne egy jó vétel, de nekem egy ritkább színben jobban kéne a 190-es is.
És itt a másik, ez is csak kétliteres, de annyira tetszik ez a szürke fényezés a borostyánsárga indexburákkal és a soklyukas gyári felnikkel. Ehhez szerintem jobban illene egy apró mintás szürke szövetkárpit a fekete helyett. Tudják, finnyás vagyok, de azért ezt is elmennék kipróbálni. 649 ezerre tartja az eladó, de a négygangos kézi váltó és az ABS hiánya ellene szól.
Jövőre már 22 éves lesz, de már légzsákos és fabetétes műszerfalú az olcsónak mondjuk nem nevezhető, orvostól eladó példány
A jelenlegi felhozatalnak nem a legdrágább, de a nekem legjobban tetsző darabja a fenti pezsgőmetál példány. Van benne ABS és egy légzsák is a régies stílusú, jó nagy kormányban, orvos ex tulaj és az írt futásteljesítmény a várhatónak alig az ötöde. Szépek az öreges zebrano fabetétei, a világos beltér és az elektromos tolótető elősegítik az álmodozást, 890 ezer forintos ára visszarángat a vidéki országutak tavaszillatától ide a számítógép elé. Ha még jövőre is eladó lesz, tényleg meg kell, hogy nézzem élőben is.
