Újabb példa arra, hogy ki kell állnunk igazunkért

A legjobb tanmeséket az élet szüli, érdemes ismerni és betartani a szabályokat, ha pedig baleset történik, nincs jobb megoldás, mint az igazunkért való kiállás. Így foglalható össze olvasónk, Gábor - Dörzsölt taxisok címmel érkezett - története, melyet valóban érdemes elolvasni, s emlékként megőrizni.
„Érdekes baleset történt velem a hétvégén. Budapestet elhagyva Üröm felé autóztam a Rókahegyi úton, ami egy felfestett felezővonal nélküli kétirányú út. Az út arrafelé olyan keskeny, hogy mindkét szembejövő autónak szorosan az út széléhez kell húzódnia ahhoz, hogy elférjenek egymás mellett. Egyébként elszórva jöttek az autók szembe, folyamatosan lehetett haladni. Aztán feltűnt szemből egy taxi (ennek később lesz jelentősége), ami folyamatosan haladt, de nem húzódott le, amikor közel értem. Egyikünk sem hajtott gyorsan, én kihúzódtam egészen az útpadka még aszfaltozott részére. Gondoltam kicentizve bár, de így is elférünk, nem kell lerántanom az autót az útpadkára, megoldom. Sajnos nem jött be a számítás, a tükrök összeértek, és összetört a bal tükörlap mindkét autón. A taxis állítása szerint az ő autóján a tükörház is tört.
Miután megálltunk, elmondtam, hogy szerintem mindketten hibáztunk ebben a helyzetben. Tekintettel arra, hogy a keletkezett kár mindkét autóban kis összegű, felajánlottam, hogy eltekintek a betétlaptól, ha belemegy abba, hogy mindketten álljuk a saját kárunkat. Nem, szerinte én voltam a hibás, mert átjöttem az ő sávjába (persze-persze). De ha én elismerem a felelősségem, akkor ő is eltekint a betétlaptól, elég ha adok neki mondjuk húszezer forintot az ő kárát fedezendő (később lement volna tízezerig). Mondtam hogy ezt nem tartom fairnek, és nem vagyok hajlandó fizetni azután, hogy összetörte az új autómat. Jó, akkor majd ő hív rendőrt. Egyetértek, mondtam, hívja őket. Pár perc múlva közölte, hogy hívott rendőrt, azt mondták neki a telefonban, hogy két órán belül kötelesek kiérni a helyszínre. Jó, mondom, várunk türelmesen. [BANNER type="1"] Mintegy másfél óra várakozás után ismét odajött hozzám, hogy nem egyezhetnénk-e meg mégis, elég, ha csak egy tízest adok. Mondom, hogy innen már nincs visszaút, miután kihívta a rendőröket, ne játsszuk velük azt, hogy akkor bocs, mégsem kell intézkedés. Rendben, várunk tovább. Azaz várnánk, ugyanis azt látom, hogy a taxis indít, visszagurul mellém a lejtőn (majdnem megint belém jött), majd egyszerűen elhajt a helyszínről!
Felhívtam a rendőrséget, elmondtam, mi történt, és kértem az ügyeletest, hogy nézzen utána, tettek-e bejelentést ekkor, ezen a helyszínen, ezzel a balesettel kapcsolatban. Kiderült, hogy őket senki nem értesítette. Elmondtam, hogy a károm minimális, és az időm többe kerül, mint az ezzel járó hercehurca. Tehát a magam részéről én sem ragaszkodom az intézkedéshez, így ha senki nem kérte, akkor én sem erőltetem a helyszínelést és a jegyzőkönyvet. Legalább nem kellett a járőrnek hiába kimennie.
A tükörházról egyébként polírozással sikerült teljesen eltüntetni a sérülést, a tükörlapot meg már berendeltem a neten. A körülményekhez képest a történet viszonylag jól végződött, és nem érzem úgy, hogy megszívattak volna, mert kiálltam az igazamért és nem hagytam magam lehúzni.”