Újnak tűnik, de nem az - Volvo V60 Cross Country D4 AWD teszt
Viszonylag friss modell a Volvo V60 Cross Country, ami összkerékhajtással öthengeres dízelt kap. De vajon jobb az öt-, mint a négyhengeres?

Új modell a V60 Cross Country, ám futóműemelésével, egyedi lökhárítóival számít csak újnak, a V60 maga már több mint 5 éve köztünk jár
Hat centivel nagyobb. Igen jelentős, 6 centiméteres futóműemeléssel készül a tavaly debütált Volvo V60 Cross County, ami rövidítve ugyanúgy CC, mint egy coupé cabriolet, vagy mint a Volkswagen Comfort Coupéja. Utóbbiak sorából, meg persze a hagyományos középkategóriás kombik sorából is kiemelkedik futóműemelése miatt a V60-nal szinte koppra azonos karosszéria, ám így sem magas. Egyterűből, szabadidő-autóból átülve épp a nem fájóan alacsony méret.
Természetesen hátul is egyedi a lökhárító, de ennél sokkal több nem mondható el
Hiába nagy, mégsem túl tágas. Viszont hiába méretes a magasságát tekintve, 4,64 méteres hosszával és főként belső helykínálatával ma már komoly elmaradásban van a középkategória átlagától. Oké, a V60 a Volvo kompaktabbik középkategóriás kombija, hiszen ott a gyakorlatilag azonos - a V60-hoz hasonlóan előző Ford Mondeo - alapú V70 is, ami persze már a nagyautók felé kacsint. Szűkösnek persze így sem mondható a V60, de a passzentos jelző rosszindulat nélkül mondható rá. Négy felnőtt elfér, de a lábtér, s még a fejtér is jelentősen elmarad a mai kategóriatársakétól. Pedig hátul még csak nem is nagyok, inkább rövidek az ülőlapok, s azok elöl is éppen csak elegendőek az átlagtermetűeknek.
Ismerős beltér, háromféle képű vetített műszerblokkal, jó fogású, szabályozható rásegítésű multifunkciós kormánnyal és persze lebegő középkonzollal
Elegendő, de nem fényűző a helykínálat - négy személynek. Az ötödik ülőhely, illetve annak lábtere a kardánalagút miatt jelentősen korlátozott
Hátrafelé szűkül. Míg elöl nincs gond a helykínálattal, csak a lemaradás említhető, hátul a középső hely már egyértelműen kompromisszumos (a két szélső viszont opcióként még fűtést is ad). A csomagtér pedig egyértelműen kicsi, legalábbis ahhoz képest, hogy ez egy középkategóriás kombi. Tessék megkapaszkodni, 430 literes az alapmérete, aminél például még egy ötajtós Honda Civic is nagyobbat ad. A hátsó támlákat ledöntve sík padlójú, 1,75 méter hosszú, 1241 literes teret kapunk. Praktikus, hogy a hátsó támla közepe külön is lehajtható, így négy felnőtt mellé sícuccuk is könnyedén befér, praktikus, hogy az alapból bő 1 méter hosszú csomagtartó közepére szeparáló hajtható fel, hogy a bevásárlásból ne guruljanak az apróbb cuccok előre, de tér az bizony nincs elegendő hátul.
Bár vetített, virtuális, azért jelentősen szeparált a műszerblokk. Felárért faerezetű betéteket kap a középkonzol és az összes ajtókárpit is. Középen tompa vonallal találkozik a halszálkaminta
Ha nem nagy, akkor legalább finom? Mindig nehéz kérdés ez, hogy egy autó mennyire tartozik a prémiumligába. A Volvo egyértelműen ott kíván játszani. A V60 Cross Country a gazdagabbik, Summum felszereltséggel eleve bőrkárpitos, a tesztautó esetén ráadásul fekete/bézs sport bőrkárpit szerepelt, persze további (210 000 forintos) felárért. Az ajtókra apró szigetben még jutott, a műszerfalra már nem a bőrkárpitból. S bizony nem csak a helykínálaton, a kivitelen, az anyagok minőségén is látszik, hogy a V60 felett eljárt az idő, a sorozat bő 5 évvel ezelőtt debütált, s alapvetően bizony már akkor sem volt friss. [BANNER type="1"]
Régi ismerős, itt már Euro 6 normát teljesítve az öthengeres, 2,4 literes dízel. 190 lóereje a régivágású hatfokozatú automataváltón keresztül nem jön ki eléggé
Ha összkerekes, akkor pláne konzervatív. Érdekesség, hogy a V60 Cross Country csakis D4 motorjelöléssel kapható, a D4 pedig az alapáras fronthajtás esetén az újabb, kétliteres, négyhengeres turbódízelt jelöli - 190 lóerővel és alapáron adott 8 fokozatú automataváltóval. Ha viszont a 450 000 forinttal adott (Haldex) összkerékhajtású verziót választjuk, akkor szintén 190 lóerővel, de csak 6 sebességes automatával a jó öreg 2,4 literes öthengeres turbódízelt kapjuk. Sokan esküdtek erre a motorra, régebben tényleg szebb orgánuma volt, mint a korabeli négyhengereseknek, ma sem egy kommersz négyhengeres hangját hallatja, hanem valami egészen különöset és induláskor lelombozóan hangosan.
Alapból csupán 430 literes, volvósan elválasztófalat is adó, támladöntéssel egészen tisztességes hosszúságú, ám úgy is lapos a csomagtér
Kétarcú. Míg városban elkeserítően hangosak az indulások, amiből ugyebár viszonylag sok van, s a váltó nem túl gyors kapcsolásai is kijönnek, országúton és autópályán már egészen kellemesen futhatunk. A hatfokozatú váltó természetesen nem olyan hosszúra áttételezett, mint a mai nyolcasok. A 130 km/órás utazótempó már csaknem 2500 1/perc fordulattal futható. Nyilván annak érdekében, hogy országúton is használható legyen a hatodik. A motor viszont autópályán sem zajos, csak egy kicsit szomjas. Ha tartjuk a 130 km/órás tempót, akkor bizony ugyanúgy 9 liter körül kortyol az öthengeres D4, mint városban. Fedélzeti számítógép szerint a tempó visszafogásával és jó sok országutazással sikerült ugyan 6,6 literre apasztani a tesztátlagot, ami persze már csaknem 1 literrel magasabb a katalógusértéknél, de még kedvezőnek számítana. A tankolás szerint kijött 7,6 liter viszont már csak az éppen csak elviselhető az amúgy dinamikus, 100 km/órára 8,9 másodperc alatt érő összkerekes terepkombitól. Igaz, a nullázás előtti tankolás nem saját volt, hanem egy másik újságíróé, ami valljuk be, nem sok jót jelent.
A mai kategóriatársakhoz mérten kívülről is kompakt a mindössze 4,64 méter hosszú V60. Ez köszön vissza belülről is
Védeni persze tud. Ha Volvo, a biztonságból természetesen jeles kell legyen, NCAP-csillagból megvan az öt. Itt is elérhető természetesen, s a tesztautóban benne is volt a távolságtartós tempomat. Álló helyzetre fékez, de például itt (szemben a frissebb XC90-nel) az automatikus motorleállítás csak akkor működik, ha magunk is nyomjuk a fékpedált. A holttérfigyelő még nem a tükörbe, hanem az ajtóburkolatba épített LED-del dolgozó. Na ezek mind-mind azt sugallják, illetve húzzák alá, hogy a V60 Cross County hiába új, nem egész egy éve debütált modell, maga a V60 koros.
Természetesen büszkén hirdeti újdonságát, modellnevét
Nagy hasmagasság, alacsony oldalfal. Bár a kombin nem látszik, egészen megdöbbentő, 20 centis hasmagassága van, az alapból adott 235/50 R17-es abroncsokkal, meg persze a túlnyúlásaival és a teljesen automata, fixre zárás lehetőségét sem adó összkerékhajtásával azonban nem lesz jó terepjáró. A Summum felszereltség 18 colos, 235/50-es abroncsokat hordó kerekeivel meg pláne nem. És be kell valljam, régen ültem ennyire gyér futóművű autóban. Oké, stabil, feszes, ahogyan ma minden. Viszont hiába van multilink rendszer az első sablon MacPherson mögött, fekvőrendőrön, keresztirányú úthibán kemény, hullámos úton pedig olyan szépen követi azt, s kezd még egy furcsa himbálózásba, hogy ritka módon émelygés fogott el.
Szemből nézve akár XC60-nak is hihetjük
Nehéz helyzetben. Csinos, mutatós, ráadásul eddig nemigen látott modell a V60 Cross Country, de mind az alapmodell 10 795 000 forintos, mint az összkerekes Summum bő 13 milliós és pláne a tesztautó 16,6 millió forintos ára láttán azt kell mondjam, hogy nagyon nagy Volvo-rajongónak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt a modellt válassza. Nyilván lesznek szimpatizánsai, nyilván lesz, aki beleszeret majd. Aki viszont észérvek szerint kíván választani, az nézzen azért körül máshol is, mert ennyi pénzért nagyon sok jobb autót lehet kapni. De legalább egyet gondoljon végig feltétlenül: biztosan kell az összkerékhajtás? Ha meglesz nélküle, takarékosabb, csak egy hajszálnyit kisebb nyomatékú motort és jobb váltót kap, nem mellesleg olcsóbban, a Volvo persze akkor sem lesz olcsó.
Hátulról is meggyőző a kiállása, megjelenésével, nevével hódíthat a V60 Cross Country, jellemzőivel sajnos nem elég megnyerő. A kipufogóvégek ugye megvannak?





























