Újra lehetsz opelos! – Opel Astra teszt
Ezt a tesztet majdnem megírtam öt éve ez előző Astráról, és milyen jó, hogy nem tettem. Az Astra most olyan, mint kellett volna lennie.
Nagyon jól néz ki, de eddig sem a formával volt gond. A konkrét autó katalógus szerint 1278 kiló, a forgalmi szerint csak 1203, érzésre meg kellőképpen könnyű
Szerintem az Opel Astra győzni fog. Nemcsak a 2016-os Év Autója címért folyó küzdelemben, hanem annál komolyabb megmérettetésekben is. A rüsselsheimi székhelyű német gyár annyi mindenen van már túl. 1862-ben alapították, 1929 óta az amerikai General Motors része, 1990 óta meg a hazai gyárával nemzeti ügyünk. Szeretjük az Opelt, hiszen mindig is szerettük. Most viszont valami olyan történt, amiről a legnagyobb márkarajongók csak nedves álmaikban fantáziáltak. Az új Astrával végre olyan autót hoztak ki, ami a kategória élvonalában van, azaz joggal lehet rá büszkének lenni. Nincs hibátlan autó, de az Astra K szériája sokkal közelebb van annak eszményéhez, mint elődje. A korábbi kompakt Opel legkomolyabb hibáit elegánsan kijavították, ezzel a cég következő öt évére - ha engem kérdeznek - csak jót várhatunk.[BANNER type="1"]
Lejtős a tetőív, mégis megfelelő méretű az utastér. Csak a csomagtartó nem elég nagy, pótkerékkel csak 310, anélkül 370 liter
Egyrészt nagyon jól néz ki, a formája is dögös. Talán nem üt akkorát, mint a korábbi J széria 2009-ben, mert azóta a versenytársak is szebbek lettek, de azért az új Astra ma feltűnő jelenség. Főleg így pirosban. Mégis jobban örülhetünk annak, hogy érzetre és a számok tükrében is klasszisokkal jobb lett az elődjénél, ami valljuk be, messze volt a hibátlantól. Szűk volt hátul, nagyon nehéz volt, és emiatt még a legerősebb motorjaival sem volt elég fürge, ellenben (azzal) jó sokat fogyasztott. Mindez persze a hasonló árú, így összességében jobb konkurensek miatt volt gond. Bezzeg az új. A mozgása és a menetteljesítményei is nagy előrelépést mutatnak. A picit kisebb, de a több nagy és ultra nagy szilárdságú acélból felépített, emiatt sokkal könnyebb kasztniban végre élhetnek az amúgy jó Opel motorok.
Akárhonnan nézzük, csinos a forma. Külön jó pont jár a vékony tükrök tervezőjének és a lámpák rajzolójának
Az egyliterest ismertük a Corsából, a dízelt már az előző Astrából, a majdani eladásoknak várhatóan a zömét kitevő turbós 1.4-esek viszont teljesen újak. Van 125 lóerős is, az is jó, ez a 150 lóerős meg érzésre megy úgy, mint a korábbi nehéz bódéban a 2,0 literes 200 lóerős. Azért ez tényleg nagyon durva, hiszen az Astra ma sem súlyrekorder, nagyjából hozza a jobb konkurensek súlyátlagát. Virgonc a mozgása, hála a közvetlenre áttételezett kormánynak van olyan jó, mint a Peugeot 308 vagy a Ford Focus. A kuplung kellően puha, a váltó nem jár rövid úton, de ez egyáltalán nem baj, hiszen ez úgymond csak egy kompakt, nem sportkocsi. Mégis fontos részlet, mert az elmúlt két évtizedből egészen biztosan ez a legjobb Opel váltó.
Áttekinthető, ergonomikus és minden a helyén van. A fő funkciókat nem érheti kritika, csak a fedélzeti számítógépet és a központi kijelzőt
Elég nagy a hely, a tág tartományban állítható vezetőülésben a kicsik és a magasak sem panaszkodhatnak, sőt a sportos vezetők egész jó mélyre leengedhetik a széket
A kapcsolási érzet rendben van; könnyen jár, mégis határozott megvezetésű a kar. A béna váltó, mint igazi Opel betegség végre gyógyult. A kiosztás is jó, autópályás 130-nál hatodikban kereken 2500-as percenkénti fordulaton dolgozik a motor. Az Astra kasztnija jól átlátható, pedig nagyon íves az A-oszlop és eléggé a fejünkön van a tető is, de az első ajtó tövében a kis ablakok jót tesznek a kilátásnak, a formás tükör sem takar túl sokat. Egyetlen egy gond van, hogy a pillangó ablaktörlők nem tudnak akkorát kaszálni, hogy egy jó tíz centis koszsáv ne maradjon a szélvédő két szélén.
Végre nem malomkő méretűek a kerekek, a feláras 17-esekkel nem ráz, de jól néz ki. A tolatókamera könnyen elkoszolódik, jobboldalt meg kicsit alacsonyra került a Watt-rudas hátsó futómű bekötése
Nagyon jól megy a 150 lovas 1.4-es és a sport program végre nem a műszervilágítás bepirosításával kábít, hanem ténylegesen, érezhetően érzékenyebbé teszi a gázreakciót, hogy még jobban harapjon. A 125 lóerős változat is elég erős, ez az erősebb meg ilyen meggyőző előadásmóddal hunyorítva szinte hot hatch. Nevezhetnénk langyos ferdehátúnak, de ez a jelző nem fejezi ki, hogy az Astra ma az egyik legélvezetesebben vezethető kompakt tömegmodell. A vezetőnek készült, jó benne ülni, eleve jól elférni. Az automata LED-es lámpa és a masszázsülés is ügyesek, nemcsak úgy vannak, hanem tényleg működnek. A feláras AGR tanúsítványos, 16 irányba állítható komfortülés meg csúcs, bármelyik prémium konkurensnek is előnyére lenne egy ilyen. Nemcsak a combtámasz és gerinctámasz, de még az ülőlap szöge is villanyosan személyre szabható, a vezetőoldalon két memóriahelyben menthető.
Én csak a kép kedvéért tettem oda, de az állítható telefonaljzatba bármi bemegy. A fedélzeti rendszer megint jobb, mint volt, de még mindig nem az igazi. Pakolni van hova az Astrában
Remek provokálni az Astrát. Nyálkás, télies időben simán kiteszi a fenekét a kanyarból, de bekapcsolt ESP-vel meg is fogja bőven biztonságosan. Az egész így már-már BMW-sen élvezetes és bolondbiztos, ami egy elsőkerekes tucat autótól több annál, ami elvárható, meglepően jó. A napi rutinban fontosabb esőérzékelő viszont nem túl acélos. Hiába tesszük fel az intenzitást a maximumra, pöttyöző esőnél jobban járunk, ha magunk törlünk. A legtöbb más autóval ellentétben az Astra start-stop rendszere nem a kuplung kinyomására indítja újra a motort, legalábbis, ha a lábunk a féken. Az ember kikuplungol, szúr egy egyest, elengedi a féket és csak akkor, de épp időben indul újra a motor, így még egy picit tud spórolni.
Az 1.4-es nagyon él és ha nem zömében városban használjuk, akkor nem is 7,9 litert fogyaszt, hanem kevesebbet. Nem túl nagy a csomagtartó így a pótkerékkel, de nincs baj. Ha több tér kell, a pár hónap múlva érkező kombi lesz a megoldás
Nem olyan ügyes a sávtartó asszisztens, mint egy Mercedesben vagy egy Passatban. Íven nem tartja magát, de gyakorlatilag nulla kézzel kilométereket tehetünk meg az Astrával. Hosszú perceken át sem kéri az emberi belenyúlást, maga tereli vonaltól vonalig, minduntalan kacsázva. Egy távolságtartós tempomattal ez már önvezetés lenne, még ha suta is. Az Astra összességében egy szerethető karakter, és minden esélye megvan az Év Autója címre, hiszen a zsűri a nagy szépítéseket is díjazza, ez a kocsi pedig éppen ilyen. Önmagában is komoly autó, főleg az elődjéhez viszonyítva, de ennyire gazdag felszereléssel már nem olcsó. Az elektromosan, 16 irányban állítható AGR vezetőülés komoly tétel; felára félmillió forint. Az innováció csomag a Navi 900 navigációval és az IntelliLink rendszerrel, LED fényszórókkal még 540 ezer. Még pár apróság és 6,3 helyett máris 8,7 milliónál járunk, de a konkurensekhez és a konkrét autó tudásához képest ez egy barátságos szám. De van Astra már 5 millió alatt is, az állandó többszázezres kedvezménnyel és az egyedi ajánlatokkal meg tovább jóárasítható.
