Vadat gázoltunk. Mit tegyünk?

Közhelynek minősülő kijelentés, de az úton számtalan veszély leselkedik ránk, és nem mindegyik elhárítására lehet előre felkészülni. Részben ilyen a vadveszély is, mert hiába vannak figyelmeztető táblák elhelyezve az adott útszakaszokon, hiába tartjuk be a sebességkorlátozásokat, egy takarásból hirtelen elénk ugró őzzel, szarvassal vagy éppen vaddisznóval történő ütközés elkerülése szinte lehetetlen. Veszélyes üzemek találkozása – jogi értelemben így foglalható össze röviden, ha autó ütközik vaddal (a paragrafusokról bővebben alul, a sárga keretes részben), és egyáltalán nem mindegy, hogyan cselekszünk az eset bekövetkezése után.
Már egy kisebb teremtű állat is tetemes károkat okozhat az autón, a javítási költség könnyen elérheti a százezres nagyságrendet, de abban biztosak lehetünk, ha egy kifejlett vaddisznóval, netán hatalmas aganccsal ékesített szarvasbikával „találkozunk”, annak komoly, akár személyi sérüléses baleset lesz a végeredménye. A vadakért a területileg illetékes vadásztársaságok a felelősek, velük szemben érvényesíthető az autó tulajdonosát ért kár, ám a felelősség megállapítása sokszor nem egyértelmű, így a baleset utáni intézkedésnél nagyon sok apró, ám annál fontosabb részletre kell ügyelni. Ezeket foglaljuk össze az alábbiakban.

[kepallojobb=436383]Mindenképpen hívjuk ki a rendőrséget, ha vadat gázoltunk el. Ők majd értesítik a vadásztársaságot[/kepallojobb] Az ütközés megtörténte után értesítsük a rendőrséget, ami több okból kifolyólag is ajánlott. Egyrészt jogi értelemben, a kárigény vizsgálatakor előnyt jelent, ha a jogosultságot eldöntő tényeket (pl. közlekedési viszonyok) független, kvázi a történtekkel kapcsolatban elfogulatlan személy rögzíti, továbbá az intézkedésről hivatalos okirat, jegyzőkönyv készül, amit aztán ki lehet kérni az adott rendőrkapitányságról.
Ki kell tölteni a kék-sárga betétlapot is. Szerencsés, ha vannak tanúk, ők lehetnek külső személyek, akik másik autóból, netán az út mellől látták az esetet, de lehetnek az autónkban ülő utastársak is. Vetessük fel a jegyzőkönyvbe a vallomásokat, nevekkel, címekkel, elérhetőségekkel – elhúzódó bírósági ügynél ez fontos adalék. Másrészt szorgalmazzuk, hogy a rendőrök is készítsenek mindenről - tehát a baleset helyszínéről, a sérült gépjárműről, és az elhullott vadról - fényképeket, amely a jegyzőkönyv mellékleteként alátámasztja a szövegben leírtakat, és ugyancsak a rendőröktől tudható meg hivatalosan, hogy az adott útszakasz, ahol az eset történt, az melyik vadásztársasághoz tartozik. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy határozottan kijelentsük, a vad melyik irányból ugrott (került) elénk, mert sokszor a közutak képeznek határvonalat egy-egy vadásztársaság területe között, és így nem mindegy, kivel szemben támasztunk majd kárigényt.

Sokan viccelődnek azzal, hogy minden rosszban van valami jó, és ugyan megsérült a kocsi, de micsoda finomság, például egy jó kis őzpörkölt készülhet az elgázolt állat húsából. Nos, viccen kívül, aki így tesz, az lopás bűntettét követi el (ami következményekkel jár), ugyanis az elhullott vadat a helyszínről elszállítani tilos, ez a vadásztársaság kötelessége, lévén az állatért ő a felelős. A rendőrség az ilyen baleseteknél eleve értesíteni szokta az illetékes társaságot, hogy szálljanak ki, és a helyszíni szemle után átadják a tetemet elszállításra. Ha a vadásztársaság képviselői jelen vannak, akkor igazolást fognak adni az autósnak, hogy minden rendben zajlott.

Ha a fenti dolgok megtörténtek, voltaképpen még csak félúton járunk a kárigény érvényesítésével kapcsolatban. A hatályban lévő polgári jogszabályok alapján a bizonyítási kötelezettség a gépjármű tulajdonosát illeti, tehát az autósnak kell bizonyítania a keletkezett kárát, és annak összegét. A vadásztársaság felé történő kárbejelentésre a baleset napjától számítva 30 naptári nap (a hétvégéket és az ünnepnapokat is beleértve) áll rendelkezésre, és ez jogvesztő határidő, tehát ezen túl már nincs lehetőség a kárigény érvényesítésnek elindítására. Jogászok mindenféleképpen írásban javasolják a bejelentés megtételét, és postailag ellenőrizhető formában (dokumentált ajánlott küldemény), hogy utólagos vizsgálatnál kizárható legyen a határidő lejártára való hivatkozás.
Arra mindenesetre készüljünk, hogy bírósági eljárás során nem egyszerű a vadásztársaságok felelősségét bizonyítani. Jók az esélyek a társasággal szemben, ha a gépkocsivezető a közúti közlekedés szabályait betartva, alkohol hatásától mentesen haladt a járművével (ezt igazolhatja a rendőrségi jegyzőkönyv), ellenben nem volt az adott útszakaszon vadveszélyre figyelmeztető tábla kihelyezve, továbbá, ha az úthoz túl közel vannak az etetők, netán éppen vadászati szezon, vagy párzási időszak volt, és az állatok viselkedése a szokásosnál kiszámíthatatlanabbnak számított.
A témához illő képzavarral élve, a puska azonban fordítva is elsülhet, mert ha például gyorshajtás miatt nem tudunk elkerülni egy vaddal történő ütközést, és az állat elpusztul, akkor a vadásztársaságot ért kár a járműtulajdonost terheli – sokszor ezért van, hogy a gázolók kvázi cserbenhagyással távoznak a helyszínről, és keserű pirulaként „lenyelik” az összetört autó javítási költségét, hogy ne kelljen még a vad értékét is leszurkolni.

Ha a vadásztársaság felelőssége megállapítást nyer, akkor értelemszerűen azoknak a károknak a megtérítésére kötelezhető, amelyek a vaddal történő ütközés során keletkeztek. A gyakorlatban két módszer működhet, az egyik, amikor a már kijavított autó számlája, vagy számlái alapján történik a kártérítés (ha van rá lehetőség, a sérült elemeket, alkatrészeket őrizzük meg a kifizetésig), a másik, amikor árajánlat alapján csak előzetes kalkuláció készül a javítás várható összegéről – a végén majd ez is számla alapján rendezendő. Ez utóbbinál nagyon fontos, hogy a sérült autót szemrevételezze a vadásztársaság biztosítójának munkatársa, és készítsen kárfelvételi jegyzőkönyvet.
Biztosan lemondhatunk a kártérítésről, ha olyan vaddal ütköztünk, amelyik az adott területen nem minősül vadászható fajnak – például ilyen lehet egy apróvadas társaság területére tévedt, és ott galibát okozó szarvas.
A róka vagy varjúfélék okozta károk is az autós zsebére mennek, akárcsak a kóbor kutyák miatt bekövetkezett esetek.
Nehézséget okozhat, ha a vad nem szenved halálos sérülést, és elmenekül a helyszínről. Ilyenkor az autón hagyott szőr- és vérnyomok perdöntőek lehetnek, felkérhetünk szakértőt, aki írásban igazolja, hogy milyen állattól származnak, és ezzel érvelhetünk a bíróságon – volt már rá precedens, hogy így nyert bizonyítást vadbalesetes ügy, és a kártérítés elől elzárkózó vadásztársasággal szemben pert nyert a károsult járművezető. Végezetül, ha sem az autós, sem a vadásztársaság részéről nem állapítható meg felelősség, akkor mindkét fél viseli a saját kárát.