Vajon mibe fáj az 1300 eurós Renault Mégane?

Immár három hete, hogy egy csütörtök délutáni hirtelen felindulásból autóvásárlás lett. Ausztriában, a határ mellett vett kíséretünkkel egy cimboránk 1300 euróért egy kissé sérült, törött fényszórós és lökhárítós, meggyűrt gépháztetős, 2005 decemberéből származó Renault Mégane Grandtour 1.5 dCi-t, szolid 220 ezer kilométerrel. Második gazdája hirdette az autót, s mint azóta a szervizöknyvből megtudtuk, első három évében a Berner egyik cégautója volt a fehér kombi, akkor ment bele időegység alatt a legtöbb kilométer. Második gazdája miután orrát az év elején kissé megtörte, vett egy facelift utáni Mégane II Grandtourt. Megrögzött Renault-s. De vajon jól járt - szintén megrögzött Renault-s - barátunk azzal, hogy külföldön kissé sérült autót vett? Mennyibe kerül ezt a vételárával nevetségesen olcsó Mégane-t talpra állítani és „magyar rendszámozni”?[BANNER type="1"]
A talpraállítás persze érdekes téma, hiszen „lábon” jött haza a Mégane, nevetséges 4,2 l/100 km fogyasztással. Viszont tudjuk, hogy az 1.5 dCi rákfenéje az alulméretezett hajtókarcsapágy, láttuk és éreztük, hogy a négy tárcsafék és azok betétei mind-mind cserére érettek voltak. A nullrevízió tehát a motorolajon, az olaj-, levegő-, pollen- és gázolajszűrőn túl a fékeket, az említett csapágyat, meg persze az ékszíjat, a vezérműszíjat és az általa hajtott vízpumpát is tartalmazta. Kellett továbbá egy új fényszóró a törött helyére. Bontott nem volt, újat viszont 13 ezer forintért sikerült szerezni. Kellett egy új lökhárító is a törött helyére, a műanyagosok ugyanis hamar kiszámolták, hogy a törés hossza miatt nem lenne gazdaságos az eredetit javítani. 28 ezer forintért lett új lökhárító, viszont fényeztetni azt és a gépháztetőt is kellett, így összesen 32 ezer forint maradt a fényezőnél.
Bár a karosszériaelemek le- és felszerelésével, a lámpa ki- és beszerelésével még megbirkózott a Mégane gazdája (aki már nemhogy a "rönós Zsolti", de a "rönókombis Zsolti" becenevet sem fogja tudni magáról levetkőzni), a komolyabb javítások Renault-specialistára vártak. Ezúttal nem márkaszervizre, de márkaspecifikusra. A típust pontosan ismerő két szaki villámgyorsan és elég baráti áron, 40 000 forintért építette be a jó áron vásárolva 105 00 forintnyi alkatrészt. Viszont már a műszaki vizsga előtt is 640 000 forintnál járt a Mégane költségszámlálója. A szerelőhöz, illetve a vizsgára vitelhez viszont trélert is kellett bérelni (5000 Ft), kiderült, hogy a Zsolt Lagunáján lévő csatlakozóhoz kell egy átalakító (2000 Ft), majd jöhetett a vizsga a Mozaik utcában (39 090 Ft).
Szerencsésen átment a vizsgán a már leszervizelt Mégane, viszont már 686 090 forintban van, úgy is, hogy közben nem számoltuk például a mozgatáshoz szükséges üzemanyagot, a vontató autó amortizációját, de ami a legnagyobb tétel, a munkaidőt sem. Most jöhet a regisztrációs adó befizetése, ami a 8,5 éves, Euro 4-es 1.5 dCi motoros autó esetén 67 000 forint lesz. És fájdalmas, de még vagyonszerzési illetéket is kell fizetni, az 34 650 forint lesz kalkulációnk szerint. És még forgalmi engedély (6000 Ft), törzskönyv (6000 Ft), rendszám (8500 Ft), arra érvényesítő címke (550 Ft) említhető bürokratikus költségként. A 395 000 forintért vett autóra tehát összességében 161 790 forint lesz vizsgával együtt a magyar rendszám.
Összességében pedig az alapos szervizeléssel együtt 808 790 forintban lesz a Mégane, amire majd még egy alapos takarítás is ráfér (kap majd munkát az EZWash-Lurdy Ház is), s egy új garnitúra gumi is kelleni fog a közeljövőben. Szerencsére a Mégane-ra a kommersz 195/65 R15-ösök valók, ám 850 000 forint alatt semmiképp nem fog megállni az autó ára. Új Firestone gumikkal 866 750 forintos végösszeg kalkulálható. De hiszen ennyiért itthon is lehet kapni épségben lévő, hasonló paraméterekkel bíró Mégane-okat - mondhatják sokan. És ez így is van. Ám azokra is kell vagyonszerzési illetéket fizetni, előbb vagy utóbb azokat is kell szervizelni.
A külföldi vásárlással tehát ezúttal legfeljebb egy szervizelésnyit és egy átírásnyit sikerült spórolni, természetesen nem kevés szaladgálással. Ráadásul úgy, hogy igazi turpisság, a vásárláskor látottakon túl szükséges alkatrészcsere, illetve javítás nem is derült ki az autóról. Így az ismeretlenben vásárlást nem is ajánljuk annak, aki nem jártas az autók világában, akiben nincs egy kis kalandvágy, hogy egy tőlünk nyugatabbra szinte leírt autót állítson talpra némi haszonért. Zsoltiban viszont bőven volt, keresni nem fog ezen az autón, viszont úgy használhatja majd, hogy az itthoni legolcsóbb árért nála már egy általa nagyszervizelt autó fog szolgálni. Neki ez megérte az autóra fordított időt és energiát. Mi mellette vagyunk, a lelkiismeretes szervizelés érdekében minden spórolási csel ügyes fogás, ugyanakkor a nem autó-fanatikusoknak valóban kevéssé javallott a külföldről vásárlás. Az ilyen, a magyar valósághoz közeli (és még mindig annál jobb!) autók esetében nincs annyi árrés benne, hogy egy korrekt autó esetén kitermelhető legyen egy közvetítő munkadíja. Lehet tehát hirtelen felindulásból autót venni – akár külföldön is, de csak saját felelősségre és célra ajánlott! A költségek összeírása pedig arra is jó, hogy mindenki lássa, a vételáron túl a bürokratikus költségek, illetve a nullrevíziós szervizköltségek is igen jelentős hányadot képeznek egy átlagautó bekerülési költségében.