Váltanál kézzel egy ilyen 5-ösben? – BMW 520d, 2017

Ahogy a vásárlók ízlése és igényei változnak, úgy alakul át az autópiac. A kínálat hasonul a kereslethez, ez természetes folyamat, azt fognak árulni, amit el lehet adni. Érdekes, de érthető és ennek lett/lesz áldozata a kézi váltó is, ahol még van, talán ott sem lesz már sokáig. A prémium szegmensben például már egyáltalán nem jellemző, ha csak nem a belépő modellekről van szó. Az 5-ös BMW pedig nem az, a márka egyik oszlopos tagja, húzó modellje, ami generációról generációra szintén rengeteget változott.

Korábban a nagyobb motorokhoz sem volt ritka a kézi váltó, ma már viszont nincs a leggyengébbhez sem.

A jelenlegi 5-ösből csak a sorozat elején volt elérhető a kézi váltó, de ahogy a legtöbb modellnél, itt is kifutott. Az előző, vagyis a 2010-2017 között forgalmazott F10-es szériához végig kínálták a manuális hatfokozatú váltót még a 30d-hez is, de csak xDrive nélkül. A tesztben szereplő példány pedig egy népszerű 20d, a nem épp népszerű manuális kapcsolású váltóval, ami akár hiszik, akár nem, inkább hozzáad az élményhez, nem pedig elvesz. Az ízlés persze szubjektív, de aki rendelte ezt az autót, hozzám hasonlóan szeret vezetni és a kézi váltó adta élménnyel együtt közlekedni. Még akkor is, ha az 5-ös adta méretek, kényelem és prémium jellemzők is szerepeltek az igények között. Kézi váltós autót kézi váltós követett, de ez az 5-ös volt az utolsó, ugyanis már egyáltalán nincs meg ez a lehetőség 3-astól fölfelé az új BMW-knél. De miért nincs? Igazság szerint, ezen a szinten már senkinek nem hiányzik az, hogy maga váltogasson. Ez nem elítélendő, sokkal inkább könnyű megérteni, miután az 5-ös már az F10-es szériájával is elég közel került kényelemben a 7-eshez, és a 8 fokozatú ZF automata váltó is egy remek szerkezet. Gyorsan vált, észrevétlenül, mindig tudja, melyik fokozatra lesz szükség és még a sportmodellekbe is kimondottan jól passzol. Fenntartása nem emészt fel váratlan összegeket, a 8HP modellcsaládra nem jellemző a meghibásodás, vagy a drága karbantartás. Miért is választaná valaki inkább a kézi váltót? Az élmény miatt. [BANNER type="1"] Élményről beszélni egy kis motoros 5-ös esetén biztosan lehetetlennek tűnik sokak számára. Egy 520d nem az erőről, nem is a virgonc viselkedésről szól, sokkal inkább a hosszú távon alacsony fogyasztásról és a kényelmes utazásról. Ehhez tökéletesen passzol az automata váltó, ám aki egy kicsit is fogékony a klasszikus vezetési élmény iránt, annak tetszeni fog ez a kézi váltós 520d is. Mivel BMW, mégis csak az egyik legfontosabb jellemzője az, hogy jó vezetni. Az xDrive nélküli hátsókerékhajtás élményéhez kevés hasonlót találunk. Okos a BMW összkerékhajtása, mégis nagyon mást érezni vele, mint nélküle. Ebben az F10-ben a külvilágtól való elszigeteltség érzése így kicsit kevesebb, mint azt gondolnánk róla, a mechanikával sokkal több kapcsolata van a sofőrnek, ami még itt is olyan élettel tudja megtölteni a hatalmas karosszériát, amit el sem várnánk tőle.

A kézi váltó kapcsolási érzete klasszikusan BMW-s, súlyos, nem jár éppen rövid úton, de nagyon pontos és fémszerű.

Annyira feszes, amennyire egy régi BMW-ben szeretnénk, ha lenne. Határozott váltásokat igényel, rendesen rá kell markolni a pont jól formázott gombra, ez a súlyos érzet járja át az egész autót, amitől nem lesz éppen sportautó, de egy olyan driver’s car oldalát mutatja így, amit a kényelem mellett minden nap jól esne átélni.

Három éves, 71 000 kilométernél éppen csak többet futott, ami messze nem komoly felhasználás, még szinte új.

Ezt érezni a motoron, a váltón és a futóművén is. Az F10-hez most volt először szerencsém és sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire egyben tud lenni. A hatalmas test nem feltétlenül vetíti előre a kellő merevséget, de ebben az autóban egy dolog szólalt csak meg, a középkonzol időnként.

Roppant merev a karosszéria, az M Sport futómű feszesebb hangolása és a kisebb átmérőjű M-es kormány pedig együtt él vele, minden egyben van.

Kevésbé közvetlen a kormányzás, még így is ritka kellemes csillapítású a futómű és nagyon kevés zaj tör be az utastérbe, mégis jóleső közvetlenség járja át az egészet. A mindennapokban ennél több talán nem is kellene, pláne egy ilyen 5-ösben, amitől azt várja az ember, hogy kényelmes és csöndes legyen, nem pedig egy sportautó. Ebben a formában tökéletesen működik is, annyi fűszerrel, amit a kézi váltó ad hozzá. Első tulajdonosánál jár még és minden karbantartása márkaszervizben történt. A kétliteres dízelmotor jó erőben van, 184 lóerős és 380 Nm nyomatékú. A hírével ellentétben ebben a karosszériában messze nem tűnik zajosnak, persze bentről mindig csendesebb a motor. Alig hallani, ahogy jár, csak kívülről karcos a karaktere, de úgysem az a fontos. Érdekes bepillantani a motortérbe, rengeteg a hely még a négyhengeres motor körül, hiszen az F10-ben a 4,4 literes V8-as is szerepelt. Felmerülő hibaként a pillangószelep törést találhatjuk ezzel a motorral kapcsolatban, valamint a részecskeszűrő nem megfelelő karbantartása esetén előforduló tűzeseteket. Előbbit 120 000 kilométer után ajánlott cseréltetni, utóbbinál pedig a megfelelő regenerálás érdekében előnyben részesíteni a hosszabb utakon való használatot. Ebben a korban és ilyen futásteljesítmény mellett egyelőre egyik sem jelent nagy kockázatot. Kiválóan vezethető, a 20d nyomatéka bőven elég ahhoz, hogy meglegyen a klasszikus farból irányítás érzete. Messze nem driftautó, és nem keresztben autózásra kell gondolni, de szűkebb kanyarokban, körforgalomban is azonnal érezni egy ilyennél, hogy a gázadás csak segít a gyorsabb kanyarodásban. A kuplung nem túl kemény és a dízelmotor fordulatszámát tökéletesen igazítja automatikusan az elektromos pillangószelep ahhoz, hogy kiküszöbölje a rossz elindulásokat. Bár rettentő furcsa a három pedál és a középkonzolból kikandikáló manuális váltó, kimondottan gördülékenyen és harmonikusan vezethető autóról van szó. Az M Sport felszereltség legtöbb elemét megrendelték hozzá, így a külső szürke fényezéshez passzoló sötét antracit szürke Alcantara kárpit is szerepel benne.

Ülései fotelszerűek, mégis sportosak, ebben igazán trükköset tud alkotni a BMW.

Kényelmes, tartásuk viszont feszes is lehet. Kopástól a vaskos oldaltámaszon beszélhetünk a vezetőülés esetén, itt is csak a szövetbetétes rész kezdett el bolyhosodni. Nagy szerencse, hogy az M-es kormány puha bőr borítása itt még nem fényesedett ki, ez sajnos hajlamos rá nem is túl sok használat után, de itt még újszerű. Akárcsak az autó többi pontja is, vigyáztak rá, sérülése nincs, és bent is mondhatjuk, hogy hibátlan. Navigációja mellett sávtartója és ráfutásgátlója is segítheti a sofőrt, parkoláskor viszont csak tolatóradarja van, kamerája nincs. Kezelhetősége remek, parkolni sem nehéz a tisztességes méreteivel sem, kimondottan kezes és jól belátható szedán az F10-es 5-ös.

Újszerű állapota ellenére még erős értékvesztéssel is szinte lehetetlen túladni rajta.

Hogy miért? Éppen kézi váltója miatt, ebben a generációban már használtként sem keresett, pedig az alig 7 millió forint jelentősen kevesebb újkori értékénél. Három éves és a piac egyik legkevesebbet futott példánya a kézi váltósok között. Hasonló modellt idősebben, jelentősen magasabb futással már találunk 5 millió forint alatt is, ennek viszont megvan az az előnye és biztonsága, hogy magyarországi, teljesen követhető előéletű és garantáltan törésmentes. Megvan benne az a BMW-s vezetési élmény, amiért a márkáért rajongani lehet, ezt viszont nagyon kevesen párosítják épp az F10-es 5-össel. Az automata váltó passzol hozzá, de aki még szereti a kézi váltót, messze nem fog csalódni, legfeljebb kellemesen.