Van olyan jó, mint amilyen szép? Fiat Tipo Cross 1.0 teszt

Fontos a külső megújulás, ráadásul a crossoveresítés a Daciának is bejött a Sanderóval, így valószínűleg a Tipo Cross is jó eladásokat produkál majd. Főleg, hogy az említett román vetélytársánál sokkal vonzóbb a külleme, sőt, valamivel tágasabbnak is érződik. A normál Tipohoz képest 6 centivel magasabb, körbe van műanyagozva és krómhatású díszeket is kapott. [BANNER type="1"] Az apróbb, dekorációs célú íveket is figyelemmel rajzolták meg, összességében jól eltalált formáról beszélhetünk, amihez kreatívan kidolgozott részletek is járnak. Nagyon szép például a hűtőrács kialakítása és mintája, aminek jól áll az új Fiat logó. Csinos a menetfény is, és a 17-es alufelnik is mennek a kocsihoz. "Krómosak" a kilincsei és a tetősínek is, ez az autó metál-narancssárga színével remek kombót alkot, nem véletlenül ebben a színben került a katalógusba is. A látottak értelmében tehát megállapítható, hogy

az olaszok még mindig tudnak mutatós autót rajzolni.

Az utastérben az ülések szürke szövetbetétjén kívül minden fekete, a "CROSS" feliratú színfolton pedig használat közben rajta ülünk, így nem látni. További érdekesség, hogy az anyagminőség terén valamit félreérthettek az olaszok: a Tipóban az olyan burkolatok, amit sose fogsz meg (pl.: a műszerfal teteje), az puha, ami borítással meg naponta érintkezel (pl. ajtókárpit felső része), az kemény fröccsöntött műanyag. A kezelőszervek fogása viszont rendben van, a kormány és a váltógomb bőrborítása korrekt, a csatos váltószoknya anyaga sem rossz (csak a patent logikáját nem értem beavatatlan felhasználóként). Az ülései amúgy nagyon kényelmesek, a sofőroldalra még elektromos deréktámasz is jutott, szóval benne ülni sem rossz. Az extrák és a mindenféle biztonsági kütyük jók benne, a fejegység könnyen és gyorsan kapcsolódik a telefonhoz, a kihangosítója is korrekt, a hangcucca is jól szól, bár a skála utolsó 10 fokán már hangosabb nem lesz, csak torzabb: jobban jártak volna, ha lejjebb meghúzzák a végvonalat. Korrekt a fénye a lámpáknak is, egyedül kanyarban érdekes a látvány. A digitális műszeregység mondjuk jobban néz ki, mint amilyen: a képernyő része hibátlan, a két oldalán lévő ledes "mutatók" viszont pontatlanok és nagyon olcsónak tűnnek. [BANNER type="2"] Ha nem csak üldögélünk benne, de el is indulunk vele, akkor megtapasztalhatjuk az új - FireFly fantázianevű - alapmotort, ami magyarul szentjánosbogarat jelent. Mindent egybevéve nem rossz erőforrás, lökettérfogatához képest meg is mozdítja az autót, egyedül a hangélmény nem az igazi: kerregős, zsizsegős turbós-háromhengeres hangja remek összhangban van az elnevezésével. Váltója csak ötsebességes, így országúton és autópályán többet eszik a kelleténél, furcsán mutat 130-nál a pillanatnyi 8,5 liter a 6,5 körüli városi átlag mellett. Érződik azért a Tipón a kora mellett az is, hogy eredetileg egy olcsó modellnek szánták: a futóműve, a kormányzása, az összeszerelési- és anyagminősége is erről árulkodik. Felfüggesztése korrekt, nem akar leesni az útról, de a megemelésből adódó billegősség ellenére is érezni vele az út minden repedését. A kormányzása nem ad túl sok visszajelzést, maga a kormánykerék pedig mintha nagyobb lenne a megszokottnál. Erre tesz még egy lapáttal a kőkorszaki, Puntókból ismert City mód, ami amúgy jó poén, mert kisujjal tekergethetővé teszi a nagy malomkereket. Mindez persze alapesetben nem is lenne baj, csak az árak szaladtak el kicsit. Hétmillió forint felett furcsán mutatnak például a LED főfényszóró mellett a sárgán világító, kanyarkövetéshez is használt ködlámpák és a hátsó dobfékek, ahogy nehéz megemészteni a váltókar nyúlós-lötyögősségét is ennyiért. [BANNER type="3"] Itt jön a képbe az, hogy a legolcsóbb Tipo már valamivel 4,9 millió alatt hazavihető, ez a tesztautó pedig műszakilag látványosan ugyanabból készült, csak telepakolták rengeteg minőségi extrával. Összességében elmondható róla, hogy amiben különbözik az alapváltozattól - és ez igen sok minden - abban egytől-egyig kiemelkedően teljesít, de a vezethetőségéből érezni, hogy egy budget-kocsiban ülünk. Ettől még teszi a dolgát, elvisz, minden jól működik benne, és mellette zseniálisan néz ki, szóval nem rossz a csomag, de érdemes fontolóra venni, hogy a fullos Sandero Stepway - valamivel jobb alapokról, de kicsit gyengébb minőségű extrákkal - másfél millióval olcsóbb, egy alap Golf pedig - ami amúgy a tesztautóhoz hasonlóan extrázott, de nagyobb, erősebb és sokkal modernebb - mindössze kb. félmillióval kerül többe.