Vegyesvágott - SEAT Ibiza 1.2 TSI teszt

Frissült. Ráadásul már másodszor. A 2008-ban negyedik generációjába lépett legkisebb SEAT, ami 2012-ben már egyszer ráncfelvarráson esett át, idén tavasszal pedig szintén modellfrissítést eszközöltek rajta. Ritka az ilyen eset, általában egy faceliftet él meg egy-egy generáció, az Ibiza azonban örökifjúnak számít. Teljesen jogosan, hiszen abszolút megállja a helyét külsejével a saját kategóriájában.
[BANNER type="1"]
Mi változott? Kívülről nem sok eltérés vehető észre a korábbi modellévhez képest. Mindössze a lámpák alakultak át egy picit, azoknak is többnyire a belső része. A LED-es menetfény mellett a LED-es első és hátsó lámpák is megjelentek, melyek karakteres tekintetet kölcsönöznek az egyébként is sportos külsőnek. Láthatatlan ugyan, de annál fontosabb elem a futómű, amely szintén megújult, sőt extraként adaptív lengéscsillapítást is rendelhetünk hozzá.

Belül a lényeg. Már ami az átalakulást illeti, hiszen a belső térben fedezhetjük fel a legszembetűnőbb változásokat. Minőségibb anyagok, új színek, átdolgozott műszerek és klímapanel, valamint nagyobb méretű központi kijelző kapott helyet. Utóbbi immár MirrorLink funkcióval is rendelkezik, mellyel okostelefonunk képernyőjét másolhatjuk a központi kijelzőre. Végül pedig az egyik legfontosabb alkatrész, a kormány is átalakult. Formáját tekintve sportosabb lett, a multifunkciós gombokat pedig szintén újratervezték.

Kétszer 110 ló, de miért? A motorpaletta is finomhangoláson ment keresztül. Turbós benzines fronton érdekes módon az általunk is próbált 90 lóerős 1.2 TSI maradt a palettán, holott az 1.0 TSI is már 110 lóerőt teljesít, akárcsak az 1.2 TSI erősebb kivitele, amely szintén 110 lóerős. Mi értelme egy azonos teljesítményű, de különböző lökettérfogató motornak? Csupán annyi, hogy az 1,0 literes DSG váltóval, míg az 1.2-es anélkül érhető el. Ha a Skoda Fabiánál ugyanehhez a motorhoz elérhető a DSG váltó, akkor valóban érthetetlen, hogy miért kellett ide egy 1,0 literes blokk. Valószínűleg a fogyasztás miatt.

Torkos. A teszthét alatt be is igazolódott: mégsem véletlen az az 1,0 literes motor. Az 1.2 TSI még 90 lóerősként is 7,7 litert gurított le 100 kilométeren, ami egy ilyen méretű autótól és erőforrástól sok. Ugyanez a blokk 90, illetve 110 lóerővel is 6,5 litert fogyasztott a tavasszal tesztelt új Skoda Fabia esetén. Talán csak ennél az autónál volt valami bibi, de nálunk ez jött ki. Mentségére legyen szólva, hogy a teszt nagy része városban zajlott, viszont ott sem kellene normális esetben 7,0 liter felé menni az átlagnak. Márpedig a használat normális volt.

Kezes. Vezethetőség szempontjából nagyon könnyen terelgethető az Ibiza. Igaz, a könnyedség a kormányára is jellemző. Kis tempónál ez még nem is lenne zavaró, menet közben viszont jól jönne, ha nagyobb mértékben megnőne az ellenállása. 60-80 km/órás tempónál már kevésbé kellemes, hogy lényegében ugyanakkora erőt kell kifejteni, mint lassú tempónál. A futóműnek viszont jót tett a váltás. A kisautók kategóriájában leginkább a Mazda2-höz tudom hasonlítani a kanyarodási tulajdonságokat. Nagyon élvezetesen lehet vele csapatni a szerpentineken, bátran be lehet esni nagyobb tempóval egy-egy kanyarba, nem fog kellemetlen meglepetéseket okozni. A vezetési élményt viszont a váltó sem javítja, amely bár pontosan és könnyedén kapcsolható, az egyes fokozatnál viszont van némi akadás és ropogás a tenyerem alatt.

Kéne? Ebben a változatban nem. Mert sokat eszik, nem az igazi a váltója és a kormány is lagymatag. Ráadásul a 4,28 milliós árral szemben egy hasonló tudású Skoda Fabia 3,73 millióért vihető haza. 550 ezer forint nem kevés pénz, ráadásul az Ibiza - a teszt szerint - még bő egy literrel többet is kér 100 km-enként, mint a Fabia, ami belülről sok szempontból lényegében teljesen megegyezik a SEAT-tal. Ezek után, nem tudom ki érzi úgy, hogy a spanyolok ránc-ráncfelvarrott modelljét választaná. Nagyon érik már az új generáció.