Vezetőoktatás: a korrupció melegágya?

Múlt héten Kántor kolléga jegyzett biztosítékokat alaposan kiverő írást a taxisokról, most pedig azt néztük meg, mennyire adhatunk a gépjárművezetést oktató személyekről keringő legendákra. Szűk pátriánkban vallattuk a jogosítvánnyal rendelkezőket, azt kértük, hogy idézzék fel, milyen volt vezetni tanulni, bosszantotta-e őket autóban dohányzással, magánutakkal, egyéb szemtelenséggel, korrupcióval az oktató. Meglepő következtetésekre jutottunk.
Mert elvileg a vezetésoktatók még a taxisoknál is rosszabbak. Cigiznek a diák mellett, sztorizgatnak, a csajok combját bámulják, rosszabb esetben ajánlatokat tesznek nekik, csak épp - az utakon uralkodó állapotokat látva - vezetni nem tanítanak meg. Tudják, hogy az órák során úgysem lehet rendesen megtanulni, ezért nem is érdekli őket más, csak hogy átnyomják szerencsétlen diákot a vizsgákon, s ennek érdekében még akár a vizsgabiztos lefizetését is hajlandók javasolni - s a sápot természetesen aláírás után szétdobják. Legalábbis ilyesmik merültek fel, amikor megpróbáltuk összeszedni, mik a legjellemzőbb, oktatókkal kapcsolatban felmerülő sztereotípiák.
[kepallojobb=387458]Aki a KRESZ-t nem ismeri, jó sofőr nem lehet[/kepallojobb]
Készítettünk egy rövid, a leggyakoribb vádakat tartalmazó kérdőívet, majd arra kértük a cégnél a jogosítványukat időben változatos szórásban megszerző kollégákat, kitöltésével erősítsék meg vagy rombolják le az instruktorokat körülvelő előítélet-falat. 16 válaszlevél érkezett, a többieket nyilván munkája kötötte le, a kitöltők életkori, nemi megoszlása elég vegyes képet mutatott. Legrégebben, 1980-ban egyik cégvezetőnk szerezte meg a vezetői engedélyt, a legropogósabb, 2008-as rózsaszín kártyát pedig SEO-szakértő kolléganőnk tudta felmutatni. A csapat maradékának egyik fele 2000 és 2007 között, a másik része a 90-es évek folyamán jutott jogsihoz.
Azt kapásból kijelenthetjük, hogy az oktatók egyáltalán nem játszanak a többszöri pótvizsgára és a diákok rendszerben keringetésére, mivel a csapat fele csont nélkül, elsőre vette az összes vizsgaakadályt. Jellemző módon a forgalmi vizsgát kellett többeknek ismételni, a cikkszerző információhiány miatt maradt le elsőre a műszakiról (94-et írunk, a mobil még az azt nehéz bőrönddel együtt hurcolászó üzletemberek kiváltsága volt, vezetékesünk sosem volt), főszerkesztőnkön pedig a KRESZ-vizsga fogott ki kétszer. A 80-as évek elején egyértelműen a Lada 1200 volt a tanulóautó, aztán itt is megindult a fejlődés, az viszont mindenképp érdekes, hogy még 1997-98-ban is lehetett hűtővízforraló, beragadó váltójú Skoda 120-asokon tanulni.
Szerintem egyébként nem baj, ha az ember minél ócskább autón tanul, a küzdelem megerősít. A megkérdezettek közül senki sem járt női oktatóhoz, de itt a keretesben elolvashatnak egy kedves hölgyről szóló, kinti forrásból érkezett sztorit.

[BANNER type="1"] A főbb vádpontok között szokott szerepelni a női tanulók jópofának szánt, valójában igen kínos csábítgatása, a káromkodás, a dohányzás és, bár ez nehezen bizonyítható tétel, az oktatás közbeni italozás. Nos, ki kell jelentenünk az oktatók védelmében, hogy - tisztelet a kivételnek (???) - egyáltalán nincsenek szatíros vonásaik. Főszerkesztőnk tanára ugyan szívesen és bőséggel alkalmazott szexuális hasonlatokat minden témában, de ennél több, mindenki szerencséjére, nem történt. Ezzel szemben egynegyedük fogának kerítését többször is hagyták el szitokszavak. Volt aki ezt nem vette fel, mert "nála többet nem" káromkodott az oktató, de egyik 82-es végzősünk tömören így válaszolt: "k@r%a sokat".

Húsz-harminc évvel ezelőtt még nem üldözték boszorkányként a dohányosokat mindenhol, s bár szokásban volt akár még egy kórházi folyosón vagy repülőgépen is rágyújtani, már akkor sem volt szép dolog zárt helyen a körülöttünk levők megkérdezése nélkül ezt tenni. Ezért nem olyan meglepő, hogy szintén 82-ben vizsgázott marketingesünk tanára szájából gyakran lógott cigi a tanösvényeken, és még 93-ban is volt, aki ezt elfogadhatónak tartotta: igaz, ő a száját sem tartotta kordában, és feltehetően egy-két ital is lecsúszott torkán napszaktól függetlenül. Apropó, tudják, miért terjedt el a póker Magyarországon? Nem tudták Kordában tartani.
Egy ittas oktató akár védekezhetne azzal, hogy nem is ő vezetett, hanem diákja, csakhogy hiába a tanuló tekeri a kormányt, a gépjárművezetői felelősség jogosítvány hiányában még nem az övé. Oktatóként ilyet senki sem engedhet meg magának, így az ittasságot feszegető kérdésre kapott 2 igen válasz botrányosan sokkal több mint elfogadható. Az annak idején általában fix útvonalakat bejáró szerző és igen kedvelt és tisztelt oktatója is rendszeresen megálltak annak idején egy kiskocsmánál. 17 évesen még nem éreztem úgy, hogy beleszólhatnék a felnőttek - pláne egy "tanár" - dolgaiba, ezért sosem kérdeztem, a harmadik pár perces kényszerpihenő után magától jött a válasz. Amatőr fogadóiroda működött az intézményben, ahol naponta más-más felvetésekre lehetett fogadni. Összejön-e Postás Józsi a Marival, hány adag rántottát rendelnek aznap, satöbbi, fejenként húsz forintért, a győztes mindent visz alapon. Bajuszát sosem törölgette, szájszaga sem volt, de ennyi év után ki tudja, lehet, hogy néha egy kisfröccs is lecsúszott a fogadás mellé...
Ha elfogadjuk a tételt, hogy úgysem az oktató mellett tanulunk meg vezetni, akkor mi a jobb hozzáállás? Bedobni a diákot a mélyvízbe, és menni vele összevissza a forgalomban, vagy a várható vizsgaútvonalat gyakoroltatni állandóan? A vélemények megoszlanak, legalább annyira, mint a megszokott gyakorlat, nagyjából fele-fele arányban voltak a válaszok, több olyan oktató is volt, aki diákját sofőrként használva intézgette ügyes-bajos dolgait, akadt, aki azt is figyelembe vette, hogy esetleg a nebulónak van-e valami dolga a városban. A legnagyobb csodálatot azonban az a 30 éves eset váltotta ki belőlünk, amikor az oktató egy fagyos hajnalon disznóölésre vitte két 4 órára kirendelt diákját. Pontosabban elvitette velük magát a helyszínre, majd pár óra hurkázás, kolbászozás után hazatértek: csupán annyit vétett az illem alapszabályai ellen, hogy a srácokat a kocsiban hagyta, míg ő lakomázott.
Kardinális kérdés a pénzkérdés. Önök fizettek? Mert itt, a cikkszerzőt leszámítva, senki sem. Én annak idején ropogós narancssárga ötezressel támogattam a zsebkasszát, a velem együtt vizsgázó lány ennek duplájával ment biztosra, és annak ellenére, hogy hibátlanul mentünk végig mindketten, többé nem láttuk viszont a bankókat. Hogy anélkül esetleg találtak volna valami okot a buktatásra, már soha nem fog kiderülni.
Az viszont örömteli, hogy többen is figyelmeztették diákjukat, hogy a papír megszerzésétől még nem fognak tudni vezetni, azt bizony majd élesben kell megtanulni, volt akinek ezt apukája mondta a boldogan lebegtetett papír láttán. Akadt, aki egyenesen sok baromnak titulálta a közlekedők hadát, s szólt, hogy a pedálok és a kormány segítségével elkerülhetők. Kocsmázó vagy nem kocsmázó, korrupcióra biztosan buzdító oktatóm legelső szavai viszont még 18 év elteltével is minden egyes alkalommal visszacsengenek, mikor autóba ülök:
"A vezetés veszélyes üzem. Olyan, mint a gyárban gépsorok között dolgozni, repülőre ülni vagy ejtőernyőzni. Rengeteg a változó, úgyhogy figyelj mindig mindenre, abból nem lehet baj. Vezettél már? Igen? Na akkor lássunk egy SIKKes* indulást, aztán irány a tanpálya" - kezdte első rutinóránkat.
Zárásképp kijelenthetjük, hogy a gépjárművezetést oktatók semmivel sem rosszabbak az átlagos tanárnál. Igaz, nem folytatnak szélmalomharcot, hisz ők is tudják, hogy a rutint a gyakorlat szüli, megszerzésére 40 óra nem elegendő. Akik komolyan veszik munkájukat, azok nem mulasztják el, hogy erről tanoncaiknak is szóljanak, szerencsés esetben pedig egyéb hasznos tanácsokkal, de pár vicces megjegyzéssel biztosan ellátják őket. A végére ezekből, illetve a legszebb, a vezetés oktatásához kapcsolódó gyöngyszemekből gyűjtöttünk egy csokrot.

Fiam, lehet hogy van már jogosítványod, de vezetni még nem tudsz!

Eljött értem először, egyből mentem a vezető oldalra, mivel ő is kiszállt, hogy becsöngessen hozzánk. Beültem, indítottam, mentünk. Utca végén rámszól: „Figyelj már! Elmondtam én neked, hogy mit kell csinálni!? Kuplung-fék-gáz, mehetsz!”

Családi barát jóember volt az ürge. Továbbá megszervezte, hogy a legengedékenyebb (csak másodállásban) vizsgabiztosnál vizsgázhassak, aki mellé be volt hátra készítve az érdekes olvasnivaló, így történhetett, hogy a temérdek hibámból épp csak annyit vett észre, amivel átengedhetett.

Volt egy csaj, akivel néha együtt kocsikáztunk (persze mindenki a befizetett órát vezette le, nem csalt a srác), nos, egyszer ő vezetett, én meg hátul ültem. Ennyire még nem féltem sohasem. Egész életemben. Úgy vette a kanyarokat, hogy első lépésben egy frontális ütközést kísérelt meg végrehajtani, majd második lépésben a parkoló autók tükreit akarta megnyirbálni. Minden kanyarban. Tuti öregedtem 10 évet aznap. És ezek után ötödszörre kapta meg a jogsit. Az ilyen miért kaphat jogsit???

* - SebességIrányjelzőKézifékKörültekintés