Vidám hétvége: rugótöréssel és sovány, de azért hepienddel

Írtam már tavaly ősszel apukám Citroën Xsara Picassójáról. Most volt vele némi "kaland", és ennek kapcsán lenne pár keresetlen szavam is. Na persze nem az autóhoz. Talán emlékeznek, az a tipikus, sárga fóliás, átlagos taxi munkaeszköz. Autónak nem egy nagy szám a Xsara Picasso, olcsó családi transzportnak azért elmegy, sőt taxis munkaeszköznek egyenesen kiváló. Sok száz taxis tapasztalata is ezt bizonyítja. A használttesztben leírtakhoz képest semmi nem változott az autón, annyit leszámítva, hogy 156 ezer helyett már 161 ezer futott kilométert tud maga mögött. Azért csak ennyit, mert így karácsony környékén a még nyugdíj mellett dolgozó édesapám relatíve kevés utast, több bejglit fuvarozott.[BANNER type="1"]

Édesapám egyik péntek kora reggel, talpig elegánsban - az amúgy szokásos munkaruhájában - indult volna, de szerencsére nem előre megbeszélt fuvarra, csak úgy ki a placcra. Berakta egyesbe, kis gázzal indult volna, erre a Picasso nem akart menni. Hű, valami komolyabb gond jött elő a kéziféknél - gondolta. Nagyobb gázra valami éktelen reccsenés, és jobb előröl fémes koppanás jött. Na, kész a féltengely - ez volt a második tippje. Az autó alig akart megmozdulni, a hang alapján mintha a féltengelycsukló adta volna meg magát. Benézett a kerék mellet, erre látta, hogy a rugótányérból valahogy kiugrott rugó feszül neki a guminak. Gondolhatják, nyakkendő le, ingujj feltűr. Garázsunk és aknánk sajnos nincs, de a jófej szomszédunknak legalább egy flexje volt kölcsönbe. Mit lehetett tenni, felemelte az autót a gyári emelővel. Leóvatoskodta a kereket, és látta, hogy a rugóból majd egy teljes fordulat kitört, az alsó rugótányérból meg eközben kiugrott az alja.

A semmit nem tartó és a kerék útjában lévő kókadt rugót darabokra szeletelve kiszedte. Maradt az autó, ami rugótól megfosztott gólyalábon állt, és úgy nézett ki, mint valami elbaltázott lowrider. Közben telefon az ismerős szerelőnek, alvázszám- és típusdiktálás: toronycsapágy és rugó 17 ezer. Még szerencse, hogy mindez otthon, az udvarban történt. Az autót gyök kettővel, minden úthibát messziről elkerülve el tudtuk gurítani a közeli autószerelőhöz. A mester vasárnap délelőttre vállalta be a Picassót, reggel nyolcra vittük át, egykor hoztuk is már el. Összességében 27 ezer forint volt csak a javítás. Te sajnálnál 10 ezer munkadíjat az egy egyébként heti jó 50 órában a márkaszervizben güriző és hétvégén is otthon dolgozó mestertől? Elárulom, két gyerekkel minden hétvégét végigmelózik és örülhet, mert ki tudja fizetni a rezsit, meg még megvan az állása. Ez megy ma, meg az, hogy olyan pocsék utakért fizetünk sokat, amiken egy zömében városban használt taxi alatt csak 161 ezret bír ki a spirálrugó. A tapasztalat szerint nem tipikus hiba a rugótörés, az anyaghiba sem lenne logikus, sokkal erősebb a gyanú, hogy az úthibák sorozatos sokkja miatt bírta csak eddig. Amúgy a Picasso köszöni, jól szolgál. Olcsó hozzá az alkatrész, alapvetően nincs soha baja. A szerelő meg ugye közel van, a mi szerencsénkre egész héten dolgozik. Innen, a monitor elől azért hadd mondjak neki köszönetet. Nyilván, ha tisztességes fizetést kapna, nem kéne 70 órát melóznia hetente.