2,5 milliós prémium. Cadillac BLS használtteszt

Nem egy sikertörténet a Cadillac BLS-é. A kétezres években fogant GM-döntésre született, amikor Európában is színre kívántak lépni az Amerikában alapvetően jó nevű, prémiumautóként futó, de már nem eléggé népszerű márkával. Az európai slágernek számító kompakttal messze nem rendelkeztek, de még legkisebb limuzinjuk is nagy volt az öreg kontinens vevői számára. Így aztán az Opel Vectrát és a Saab 9-3-ast is hordozó Epsilon padlólemezen fejlesztették ki szolid 140 millió dolláros költséggel a BLS-t. Egy új autóhoz mérten ez nem komoly összeg, de a BLS nem is volt új autó, igen közeli rokona a Saab 9-3-asnak, gyártását is a svédek adták. 2006-tól egy gyártósor szülte a 9-3-asokat és a BLS-eket, utóbbiakat igen szerény darabszámban. Az első évben 3257 BLS készült, 2007-ben már csak 2772, a 2009-ig kihúzott gyártás utolsó két évéről pedig pironkodva nincs is adat.[BANNER type="1"]
Ki vett mégis BLS-t? Mondjuk az, aki egy kicsit amerikaiautó-mániás. Hősünk egy Chrysler PT Cruiserből ült át a fotókon látható BLS-be. Nem vitás, hogy nem tucatautót keresett. Nem, nem újonnan vette meg az úgy uszkve 9,5 milliós gépet. Annyit neki sem ért volna meg, de egy évig tárolt, majd egy évig bemutatóautóként 25 ezer kilométert futott, 5,5 milliós (navigáció kivételével) fullextrás középkategóriásként már megtetszett neki a BLS. Épp 2009-ben, a gyártás leállításakor. Aztán a márka is teljesen kivonult a hazai piacról is. Kicsit vakarta is a fejét, hogy mi lesz most, hova viszi autóját szervizbe, miután a székesfehérvári Cadillac szerviz is megszűnt. Aztán az Opel segített: nem csak a rendszer, az alkatrészek is gyakorlatilag ugyanazok, mint egy Vectrában. A karbantartás így nem is vészesen drága, s ezen autónál nem is maradt el: évente kapott egy komplett revíziót, ami a 2008-ban forgalomba helyezett, ma 142 942 kilométeres, tehát éves szinten nem egész 25 000 kilométert megtett autóval teljesen elegendő volt.
A kötelezőkön kívül semmi egyebet nem igényelt, féktárcsáit 100 000 kilométer környékén cserélték. Szervizmúltja és maga az autó is mutatja, hogy megkímélt példányról van szó. A bemutatótermi használat után első és egyetlen valódi gazdája zömében országúton és autópályán hajtotta legtöbbször tempomattal, 130 helyett mindössze 120 km/órával. A Cadillac az az autó, amit azért nem villognak le, előzés közben pedig akkor is kimennek előle, ha nem is megy gyorsan. Igazi autópályafaló, s az 1.9-es (Fiat-eredetű) dízelmotorjával, hatfokozatú automata váltójával tökéletes utazóautó is. A váltó mai szemmel nem túlzottan gyors, ha akarjuk, kézzel, akár a kormányról is kapcsolható. Sok értelme mondjuk nincs, 50 km/óránál még nem engedélyezi a negyediket, az ötödiket szinte csak városon kívül, a hatodikat 100 km/óra felett, autóúton, autópályán kapcsolhatjuk, hosszú áttételével oda valóban ideális.
A motor több mint kellemes. Lehetne halkabb, lehetne egyenletesebb az alapjárata, de egyik sem bántó. Ami viszont meglepő, hogy a még Euro 4-es gép 150 lóereje és 320 newtonméter nyomatéka egészen jól meg tudja lódítani a könnyűnek jóindulattal sem nevezhető, 1,57 tonna saját tömegű négyajtóst. A százas sprintidő 10,8 másodperc, a végsebesség 205 km/óra - ha netán valaki Németországba vetődne. Ami a mostani tulajnak fontos volt, s szerintünk is annak számít, hogy kíméletes használatban 6,5 l/100 km volt az átlagfogyasztás. A használati módról sokat mondó, hogy ez 2 decivel jobb, mint a gyári vegyes érték. Országúton simán lehet menni 6, némi odafigyeléssel 5 liter alá, városban pedig akár 9 fölé is.
Nem csak a váltó gyorsasága, a futómű lágy hangolása is Amerikát idéző, a lényegében azonos, elöl MacPherson, hátul multilink rendszerrel egy Opel Vectra C stabilabbnak tűnik. Ez viszont a 17 colos kerekekkel is egészen jól rugózik. Aki ezt a példányt megveszi, vélhetően nem ezért fogja választani. Hanem mondjuk azért, mert nem csak a karosszéria, még a felnikészlet is karcmentes. Törve sosem volt, kisebb horzsolást persze szültek az évek, nem láthatóan, de nem is titkoltan van újrafújt elem. Van továbbá jellegzetes hűtőmaszk, xenonfényszóró, oldalablakok körüli krómkarima, jellegzetes függőleges hátsó lámpa is.
De igazából nem is a külső megjelenés tűnik a legkomolyabb ütőkártyának, hanem a beltér. A vajbőr ülések egészen jól tartják magukat, az ajtókárpitok azonos bevonata hibátlan, s a többtónusú beltérben még a (mű)fabetétek sem idegenek. Illik az autóhoz a középkonzoli analóg óra, a külön gombbal kapcsolható légkondi óriási szó a Vectra menüből irányítható rendszeréhez mérten, a klíma amúgy itt is digitális vezérlésű, kétzónás, a hőfokszabályzó mégis egy-egy könnyedén megragadható tekerentyű. Saabosok felismerhetik, hogy a kormánykerék, a tükörállító, vagy a belső kilincs is 9-3-asból való, a műszerblokk és a hifi pedig mintha Chevrolet modellekből lenne ismerős. Igen, a GM (egykori) birodalmában járunk. Használt autónál természetesen mindennél fontosabb, hogy kopás még a kormányon sincs, s egyedül a sofőrülésen enyhén megtöredezett bőrből látszik, hogy ebbe az autóba bizony már belekerült közel 143 ezer kilométer.
Menet közben szintén nem érezhető elhasználtság. Zörgések, kotyogások nincsenek, az viszont érződik, hogy nagyon nem mai autóban ülünk. Hiába megkímélt a BLS, bizony koros modell. Viszont annyit, amennyit ma kérnek érte, simán megérhet annak, aki szeretne egy reprezentatív, nem pénznyelő autót. Mert a Cadillac az Opel alkatrészeinek beépíthetősége, strapabíró motorja és annak automata váltóval is mérsékelt fogyasztása miatt bizony gazdaságosnak mondható. Ezt a példányt 2,5 millió forintért kínálták. Minőségi és jó állapotú téli és nyári abroncsokkal, szervizkönyvvel. Ilyen paraméterekkel tucatmodellek sem találhatók, ez pedig kiváló annak, akit az mondjuk nem zavar, hogy 4,68 méteren egy mai szemmel kissé passzentos utasterű, nem túl nagy (425 literes) csomagterű szedánt kap. Mert a BLS ilyen, ezen sajnos nincs mit szépíteni. Ellenben van az orrán egy sokat sejtető hűtőmaszk, a közepén "Az" emblémával, s az autó egésze is egészen exkluzív, meg aztán Cadillacje nincs sokaknak, nem ragadnak rá sztereotípiák, s ez a példány lényegében annyiba kerül, mint egy nem is új, csak újszerű miniautó. Annál pedig aztán sokkalta különlegesebb és komolyabb.