Csakis japánautó-mániásoknak! Daihatsu Sirion használtteszt

Olcsó, 12 évnél nem öregebb, légkondicionálóval és szervokormánnyal, valamint hátsó ajtókkal rendelkező, azaz semmiképp sem háromajtós kisautókat kerestünk keddi piaci körképünkben. Félmilliós autót áhítva némi alkulehetőséget feltételezve 550 ezer forintig tallóztunk a Használtautó.hu kínálatában, így akadtunk az érdekes, Daihatsu Sirion „Red&Black” ajánlatra. Az elnevezésnek megfelelően egy kívül-belül piros-fekete kisautóról van szó, mely kapcsán a katalógusbúvárok joggal jegyezhetik meg, hogy ilyen nem létezett a Sirion - itthon amúgy alig ismert - kínálatában. [BANNER type="1"]
A valóságban azonban létezik, s a 12 éves autó beltere nem csak a külső piros-fekete színvilággal harmonizálóan azonos színeket vonultató, hanem szövetkárpitjaival egészen friss is. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kárpitok nem gyáriak, frissen felhúzottak. Nem restaurálási, azaz gyári minőségben, de azért egész korrekt módon, s legalább folt- és szagmentesen. Ez egy 12 éves, napi szaladgálásra szánt autónál pozitívum kell legyen. A Sirion ugyanis pont arra való, amire egy ilyen autót általában keresni szoktak: zömében városi szaladgálásra, s időnkénti vidéki vagy akár a szomszédos külföldi országokat célba vevő túrákra.
Leginkább két felnőttnek kényelmes, pedig valójában ötszemélyes, a hátsó szélső helyeken is szabályozható magasságú, valódi fejtámlával, középen azonban azt teljes mértékben mellőzve és csak csípőövvel. Hiába bőségesen elegendő a második üléssor gyerekek számára, Isofix gyerekülés-rögzítő nincs, aki viszont szabványos övvel fixálható ülést használ, az nem fog panaszkodni. A biztonságot továbbá első és oldalsó légzsákok is szolgálják, s van Euro NCAP minősítés is. Nem kimagasló, 3 csillagos, ami viszont annyira nem rossz, s érdem, hogy a Sirion elsőként szerzett 3 csillagos gyalogosvédelmi minősítést is - így aztán vicces és a teszt szerint nem is gyilkos orrkialakítása miatt kétszeresen is a gyalogosok barátjának mondhatjuk.
Csomagtere a pöttöm, 3,68 méteres hosszhoz képest nagy, alaphelyzetben is 255 literes, támladöntéssel lépcső nélkül, de azért enyhén megtört padlósíkkal egészen nagyra bővíthető - kiszerelt első kerékkel egy, némi tetriszezéssel akár két felnőtt kerékpár is beférhet hátra. Utastéri pakolórekesz az 1998-ban megjelent autóban nincs sok, ajtózseb csak elöl van, a kesztyűtartó fedeles, apró rekesz pedig a rádió alatt és fölött is kínálkozik, sőt, a középkonzolból kettős pohártartó is kihúzható, így panaszra elöl nincs ok, hátul pedig a biztonságosan rögzített gyerekek amúgy sem érnének el semmit sem.
A sofőr azonban szabályozható lapdőlésű és nem is rossz tartású ülésbe ülhet, s megkapja azt, ami miatt még a legpuritánabb Daihatsu is szerethető lehet, azaz a közvetlen vezetési élményt. A kormány még enyhe szervorásegítésével is ad visszajelzést, s nem mellesleg egészen közvetlen is - apró hiba mondjuk, hogy középállása épp hibás, de ez fillérekből orvosolható lehet. Kedvezően kicsi a fordulókör, az ötfokozatú váltó jól kapcsolható, 110 km/órás utazótempó még viszonylag higgadtan, 3000 1/perc fordulattal futható, s az autópályás 130 sem lehetetlen. A futás egészen stabil, persze kanyarokban van oldaldőlés, s az úthibák is tudnak ütni a kicsiny, 165/65 R14-es abroncsokkal.
Biztonságérzet a meglévő légzsákok és a háromcsillagos NCAP minősítés ellenére sincs a Sirionban, az alapjárat pedig kissé darabos, hiszen a kicsi és könnyű, 810 kilogrammos ötajtóst mindössze 1,0 literes, háromhengeres, de hengerenkénti négyszelepes motor viszi. Nem rosszul, városban kifejezetten dinamikusan, s a 100 km/órára gyorsulás is megvan 14,5 másodperc alatt, a végsebesség pedig gyári érték szerint 145 km/óra lehet, a fogyasztás pedig nem csak a gyári vegyes érték szerint 5,5 literes, az élet is hasonlót hoz.
A szerény méretek ellenére fapadosság nincs, a négy elektromos ablak közül a sofőré lefele automata, elektromosak a tükrök és van hideg levegőt, a motor fojtása nélkül fújó légkondi is. Sokat nem ígér a Sirion, amit viszont igen, azt adja is. Makulátlan állapotot, ismert és tiszta előéletet e példánytól nem várhatunk el. Ha viszont egy szaladgálós autó kell, ami épp működik, s vélhetően fog is még huzamosan, hiszen a japán márka modelljeire az elpusztíthatatlanság jellemző, akkor a csaknem kötelező alkuval vállalható is lehet a hirdetett példány. Aki viszont gyári állapotút szeretne, az ne nézze meg, ez nem olyan, helyette egy kissé átformált, teljesen újrakárpitozott „Red&Black” – nem csak japánautó-, rulettmániások kedvence is lehet.