Drágának tűnik, pedig olcsó: Mercedes E 270 CDI használtteszt

Szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsó autót vegyen - kevesek által ismert, de annál igazabb mondás ez, és nagyon illik aktuális tesztautónkra is. Ugyanis W211-es E-osztályos Mercedeseket akár ehhez hasonlóan dízelmotoros és automata váltós példányokkal is lehet kapni könnyedén 2 millió forint alatt is. Ezt pedig gyakorlatilag 3,6 millióért hirdetik. Felárát kerekítsük 1,5 millió forintra, ami jelen esetben elképesztően komoly, 75 százalékos többlet. Azonban így is azt mondjuk, hogy bizony megéri ennyivel drágábban E-osztályt venni. Ugyanis 10 éves Mercedes és 10 éves Mercedes között fényévnyi különbségek lehetnek, és vannak is! Már az újak között is nagyon komoly differenciák adódhatnak, a használatbeli eltérések pedig még jobban - és sokszor felfedezhetetlenül - meghatározzák az autó milyenségét. A negatív előélet jellemzően kifürkészhetetlen, s ha nincs előélet, szinte biztosak lehetünk abban, hogy rendes, törődő gazdája sem volt az autónak. Vélhetően ilyen lesz a kétmilliós Merci, amiből bőven van a Használtautó.hu rendszerében, s ami emblémájával azonos, megjelenésével ehhez hasonló, jellemzőivel azonban akár a vételár-különbséget az autóra költve sem lesz ilyen.[BANNER type="1"]
Mégis milyen ez? Évi 20-21 ezer kilométert zömében városon kívül futott. Egy nagykanizsai - műszaki beállítottságú - üzletember autója. Nem titok, hogy nem az egyetlen autója, városban ezért nem ezt nyüstölte. A 10 éves Merciben persze az éves futás alapján így is van 210 ezer kilométer, ám ez egy ilyen kaliberű autónál inkább kevés, mint sok. A használati módot alátámasztja, hogy fékbetétet (automata váltó mellett!) eddig egyszer és csakis elöl kellett cserélni. Látható kopás sem a fék-, sem a gázpedálon, sem pedig a kormánykeréken nincs. És az utastérben sehol máshol sem. Sokatmondó az is, hogy hiába ajánlottam mosópartnerünknél a külső-belső mosást, a belsőre semmi szükség nem volt, hiszen - ahogyan a tulaj is mondta - ez az autó mindig tiszta. A sofőroldali ajtó nyitása után pedig rögtön láttam, hogy valóban nem vicc a pedánsság: a sofőrülés tövében szarvasbőr-törlőkendő lapul „alapfelszerelésként”. Más kacat pedig sehol sem volt az utastérben.
Alap, hogy vezetett a szervizkönyv, az E törésmentes, az pedig állítólag egy elvétett szervizprogramozás eredménye, hogy az autó az első olajcsere óta 15 000 kilométerenként kér új olajat. Meg is kapja, így a 2,7 literes soros öthengeres (már nagynyomású befecskendezős, változó geometriájú turbós) motor állapotáért biztosan nem kell aggódni. És tudják, még mi a jó az öthengeres motorban, amilyen ez a 2.7-es is? A mercisek biztosan! Az, hogy még egészen takarékos, vegyes fogyasztási értéke 6,4, de a városija is csak 9,8 liter az ötsebességes automatával. Ennél a példánynál az elmúlt 74 000 kilométerre 7,6 l/100 km. Ebben azért vannak városi szakaszok, illetve síelős túrák is, amikor például tetőbox volt a kocsin, s növelte a légellenállást, meg persze a fogyasztást is. Amúgy autópályán 130 km/óránál 6,5 l/100 km körül kér a 174 lóerős, 425 Nm nyomatékú dízel, s ez látszik is az átlagon. Ugyanakkor minden szempontból - anyagilag is - kellemes utazóautóvá teszi az E-t. Ha kell, 9,3 másodperc alatt képes 100 km/órára érni, végsebessége 220 km/óra, az autópályás 130 km/óra pedig sétatempó. Az ötsebességes automata finoman kapcsolgat, a 2000 1/perctől meglévő csúcsnyomatékkal könnyedén lehet autózni már kevéssel alapjárat fölötti fordulatszámmal is, akkor is van elég erő - amit Mercedes-hagyomány szerint természetesen a hátsó kerekek kapnak.

Az ülések ma is kényelmesek, hiszen gyakorlatilag újszerűek, négy felnőttnek ma ugyanolyan kényelmes utazóautó ez a példány, mint volt újkorában. Csak akkor listaára - extrák nélkül is - több mint 13 millió forint volt, és ebbe a példányba még néhány milliónyi extra is belekerült - ahogyan az szokás a prémiummárkáknál. Kétzónás például a klíma, van elektromos napfénytető, de extra az is, hogy teljes értékű pótkerék lapul a csomagtér aljában, meg persze a hátsó támlák dönthetősége vagy a tolatóradar is. És ezek mind kellenek. Dukál a prémiumossághoz, hogy a kivehető lábtérszőnyegek a gyáriak és újszerű állapotúak, az pedig ismét csak a tulajdonosról regél, hogy a csomagtérben méretre vágatott kiegészítő szőnyegbetét óvja a gyári kárpitot.
Ilyen előélettel nem meglepő, hogy az autó vezetés közben is újszerű. A futómű etalon, lógás vagy kotyogás nyoma sincs, a négy lengőkaros első és a multilink hátsó rendszer kényelemből is jeles, a mercedesesen kitekerhető és kidőlő kerekekkel pedig élmény a manőverezhetőség. A 4,82 méter hosszú (amúgy jól át is látható) szedán 11 méter átmérőjű körön fordul - ez minden egyes parkolásnál vagy rendőrfordulónál felfoghatatlan előny. Az persze már ismét az E gazdájának érdeme, hogy a felnik egyike sincs leütve, összekaristolva, a gumik jó állapotú Michelinek – ezen sem spórolt a márkahű tulaj. Michelinek a nyáriakkal azonos ötküllős, 16 colos Avantgarde felnikre szerelt téli abroncsok is.
Ha ezeket, valamint a létező legkorrektebb szervizeltséget, a végig fűtött garázsban tárolást összeadjuk, már nem is lesz drága az elsőre annak tűnő E-osztály. Ha valaki ilyen autót keres, tud rá szánni ennyit, az feltétlenül nézze meg, nézze meg, hogy miként törődik ezzel az autóval gazdája, miként vezeti, és rá fog jönni, ezt kell megvenni. Ha pedig valaki ilyen autót szeretne és nem tud ennyit szánni rá, az jobban teszi, ha letesz a modellről. A vételár-különbséget, de inkább annak többszörösét ugyanis vélhetően az olcsóbban kínált példányokra is rá kell majd költeni, hogy ilyen – gyári – állapotba kerüljenek. El is lehet persze bliccelni, csak akkor nem ilyen lesz az adott példány, hanem egy messziről ilyennek tűnő. Mindenki eldöntheti, hogy mire vágyik, illetve, hogy mit tud megengedni magának.