Használtteszten vall a priuszos Ford Focus kombi

Pontosan 3 éve, 2009 márciusában adták át a Rendőrségnek az első Ford Focus Kombi rendőrautókat. A tartós bérleti konstrukció 3 év/120 000 kilométer futást engedélyezett az egységesen 1,6-os, 100 lóerős, egyedi felszereltségű puttonyosoknak. Néhány, az említett kilométerállást teljesített példány már visszakerült a finanszírozó MKB Euroleasing Autópark Rt. telepére, hogy ott matricáitól, fényhídjától, az üléseinek megóvására hivatott speciális, strapabíró üléskárpitjától és rendőrségi rádiójától megszabadulva eladósorba kerüljön. Nem csak ezek, a totálkárosra tört példányok is felkerültek az Autópark szerződött kereskedői számára nyitott aukciós oldalra, ahol a legjobb ajánlatot tevő kereskedők vásárolhatják meg a kiszemelt kombikat. Az már az ő felelősségük, hogy a nem titkoltan rendőröket szolgáló, amúgy hazai forgalomba helyezésű, első tulajos, szervizkönyves, rendszeresen karbantartott autót miként, milyen előélet-ismertetéssel értékesítik. Miként azt megtudtuk, 20-30 ezer kilométeres futással csakis totálkáros példányokat értékesítettek, ezért az így feltűnő, valahai rendőrnek tűnő Focusok esetében mindenképp komoly mértékben utána kell nézni eredetének.
Tesztautónk – mint az egyik, futása miatt idő előtt visszaadott, azaz az egyik leglestrapáltabbnak számító Focus kombi – nem került fel az aukciós portálra, azt szponzorációként a Groupama Garancia Tanpálya kapta meg használatra, ott próbálhattuk ki. A rendőrségi matricák helyett már az Autóparkét viselő fehér kombi Focusról kívülről csak az LMZ-rendszámból állapítható meg, hogy jó eséllyel rendőrautó volt. Némi szemlélődés után feltűnik a két tetőantenna, a szélvédő feletti a gyári, a tető hátuljára tett pedig az utólagos, GPS-hez, illetve a digitális rendőrségi rádióhoz is használható. Utóbbiak kábelezéssel együtt maradnak a rendőrautókban, nem érné meg levenni őket. A fényhidak szerelése nem igényelte a tető átfúrását, csupán a tetősínekét, a kábelkivezetéshez azonban már a tetőlemezt is kilyukasztották elöl, az utas felett. Ezt van, hogy csak dugózzák, de az eladásra komolyabban kiglancolt modelleken akár teljesen el is tüntethetik.
A rendőrségi Focusoknak nem csak futása, sérülése is átlag feletti, persze jelentősen eltérő. Köztük is vannak megkíméltebb és strapáltabb példányok. Tesztautónk az utóbbi kategóriába sorolható, mindkét oldalát törték, egyszer az orrát komolyabb mértékben is, hátul pedig egy igazoltatott, majd rabosított delikvens rugdosta meg egyik sárvédő-lemezét. A javítások nem feltűnőek, de az első lökhárító és a küszöbök illesztései nem tökéletesek. A törésmentességet tehát jobb nem elvárni a fehér kombiknál, a szakszerű javításban viszont lehet bízni, a munka nem tűnt rossznak - hiszen gyári technológiai előírások szerint, gyári alkatrészek cseréjével javították a rendőrautókat. [BANNER type="1"]
Kívülről tehát nem rossz a fehér kombi, s mivel azokat a szervizelést is magába foglaló konstrukcióban bérelte a Rendőrség, biztosak lehetünk benne, hogy karbantartásán sem spóroltak. Az Autópark egyébként teljes szervizmúltat ismertetett számunkra – és nyilván tud az összes ex-rendőr Focusról is. Már ebből is kitűnik, hogy a „216-os” kapott rendesen, az első törés már a 20 ezer kilométeres revízióra megvolt, akkor motorjának vezérlőszoftverét is módosították, a sok alacsony fordulaton hajtás miatt fojtószelepháza kokszosodott, s a fékbetéteket már ekkor cserélni kellett. A következő esemény 40 ezer kilométernél már kuplungcsere volt, nem jellemző a Focusokra, talán ezért is, garanciában tette a Ford. A 60 ezres szervizen a komolyabb első sérülés miatt az első futómű egyes elemeit cserélni kellett, s ekkor első fékbetétekből is újakat szereltek be. A gyári abroncsok 70 ezer kilométerig bírták, 80 ezernél a klímát is tölteni kellett, valamint az első-hátsó féktárcsákat, betéteket újra váltani. Túl a 100 ezer kilométeren még egy váltójavítás, egy fojtószelepház- és akkumulátorcsere, a leadás után a kisebb karosszériahibák mellett a kipufogó leömlőjének cseréje is befigyelt.
Már az utóbbi, még a rendőr-Focusok körében is hosszú, tervezetten felüli javításlistából is kiderül, hogy ez a Focus nem épp enyhe használatban részesült. Ez az utasterében is látszik – elöl. Mint azt az Autóparktól megtudtuk, a Focusok előnye, hogy kárpitozásuk jól bírta a rendőrségi üzemet is. A műszerfal valóban egyben van, menet közbeni zörgés – kis mértékben – inkább csak hátulról hallható. Kopás azonban látható, főként a középkonzolon, ahol nem csak az apró karcolások hada, hanem néhány apró furat is emlékezetet a valahai rádióra. Ezen kívül az első ajtók könyöklőin láthatók kisebb karcok és nagyobb horzsolások. Az első ülések közötti pohártartós tárolóboksz erősen lehasznált. Komoly gondok igazából nincsenek, de a hangulat, az illatok nem kellemesek. Vélhetően dohányoztak is a kocsiban – és talán jobb, ha nem tudjuk, még mi egyéb történt benne. Egy alapos takarítás, szagtalanítás nyilván csodát tehet, jó tudni, hogy az üléseken nem csak szakadás-, kopásmentesek is a kárpitok, hiszen azokat strapabíró utólagos huzat óvta a teljes szolgálati idő alatt.
Indítás előtt már a távirányítós kulcs kopottsága is feltűnő, az 1,6-os benzines nem is túl kellemes hanggal kel életre. Zaja menet közben is jelentős, ereje csak pörgetve jön meg. A 14 másodperces 100 km/órára gyorsulás papíron sem jó, a valóságban pedig még két pehelysúlyú újságíróval is gyér – a bűnt üldözni nyilván kevés. Jó pont viszont a váltó, amit itt ugyan javítgattak, de kellemesen kapcsolható, a futómű pedig még kicsit megkopva, picit kopogósan is mutatja: a Focus ebben nagy. Jól vasalja az úthibákat, jól veszi a kanyart, tartja az egyenest, ha épp azt kell. Az elöl-hátul tárcsákkal dolgozó fékrendszer jól adagolható és hatásos, a kormányzás precíz, de végállásaiban kicsit kotyogós a kormánymű, darálósak a féltengelyek.

A rendőrségi használat nyilvánvalóan az egyik legkegyetlenebb egy autó számára. Az általunk próbálthoz hasonlóan lestrapált példányokra egyébként nem kell számítani a hamarosan - nem tömegesen - eladósorba kerülő volt rendőrautók között. Tesztautónk ugyanis szinte folyamatos üzemben, hamar teljesítette a számára megengedett 120 ezer kilométeres futást. A rendőrautók zöme azonban nem, hiszen az autón túl az üzemanyag is drága. Inkább 80 ezer kilométeres példányokkal lehet majd találkozni a használtpiacon, melyeknél a nem titkoltan rendőrségi múlt és a piaci átlagnál 10 százalékkal kedvezőbb, 2 millió forint körüli vételár, valamint a korrekt, spórolásmentes, gyári előírás szerinti karbantartás áll majd a képzeletbeli mérleg egy-egy serpenyőjében. A jól felszerelt (ESP, 4 elektromos ablak, klíma, csomagtér-tálca és –rács, CD-rádió) kombikkal így akár jó boltot is nyélbe lehet ütni, komoly meghibásodásra nem kell velük kapcsolatban számítani, ugyanis olyan a Rendőrségnél sem volt jellemző. Az egyenlet akkor borul, ha a „kétantennás” fehér kombik nyerészkedőkhöz kerülnek, és azokat megkímélt használtautóként kezelik, árulják majd. Őket kerülni érdemes, a Focust nem, több mint háromszáz Használói Vélemény szerint jó autó.