Merjünk kombit álmodni! 10 évesek 1,5 millióért

Ellentétben Kántor úrral, nekem most is van autóm, de kritikus korba ért: mikor alig több mint egy hét múlva összeütődnek a metszett kristálypoharak, és több millió magyar ajkát hagyja el a világ legbutább betűszava - B.ú.é.k. - átlép az átlagéletkoron. Felgyorsult, megfiatalodott világunkban ez az életkor már nemcsak a kislányokat, hanem az autókat is az ártatlanság elvesztésével fenyegeti, amit apaként nem üdvözölhetünk őszinte mosollyal, úgyhogy el kell töprengeni a folytatáson.
Alapvetően nem szeretnék megválni az Almerától, de a gondolattal újra és újra eljátszani szabad: mit vennék, ha mégis sor kerülne rá? Bizony, valami jó kis kombit. Kutya, bringa, kirándulás, téli sportok, kifelé remekül meg tudom indokolni létjogosultságát. Nekem meg annyi elég, hogy imádom a puttonyosokat. Még jobb lenne valami a 80-90-es évek közötti időszakból, de azzal nem segítenék az életkor problematikáján. Úgyhogy fogtam ugyanazokat a kritériumokat, mint a kolléga - vételár 1,7-ig az alku miatt, normál állapot, magyar papírok - melléikszeltem még a klímát, mert nagy ritkán azért jól jön, és végignyálaztam a több mint 700 találatot eredményező listát. Először én is Top 10-et akartam összerakni, de aztán meglepő módon több kívánatos modell is feltűnt, így lett végül 13+1, az eheti használtatutó-totóm. [BANNER type="1"] Az üzemeltetési költségeket most mellékes kényelmetlenségként kezeltem, úgyhogy lesz köztük olyan, amit hideg fejjel, valódi vásárláskor mellőznék, most mégis szorítottam neki helyet. Dízelmotor, takarékos, de gyenge kisautó szóba se jöhetnek, összkerék-hajtást nem hajtom, de a fenti tevékenységek miatt időnként még jól is jöhet, emiatt semmit sem fogok kizárni. Beikszelt feltételeim leválogatása után a következő lista állt össze:


Látható a lényeg, ugye? Legyen tágas, legalább a csomagtere, és ha lehet, ne kelljen erőhiánnyal küszködni, sőt, inkább legyen az átlagnál erősebb. Ezeket a kritériumokat gyönyörűen teljesítené az A6, méretileg valószínűleg soha nem is kellene nagyobb, a 2,4-es V6-os pedig amolyan lusta nagy motor, ami elviszi a nehéz kasztnit, de sosem fog erőműként tündökölni, ennek megfelelően az ember elautózgat vele nyomatékból, viszonylag takarékosan. Ötfokozatú automata váltóval igazán kényelmes választás. Feltételezzük, hogy kifogok egy jó példányt - ami ennyiért azért eléggé valószínűtlen -, és találok egy megbízható szerelőt, így megúszom a horrorisztikus szervizszámlákat. Na persze.
A BMW. Nos. Nem vagyok nagyon németes, de reménykedem benne, hogy nem fogok úgy távozni a világból - pláne nem 4 nap múlva - hogy sose voltam BMW-tulajdonos. Leginkább 02-est szeretnék, 2002 tii-t vagy Turbót, de azért tisztában vagyok a realitásokkal, úgyhogy egy makulátlan E30-as M3-assal is beérem...
Ezek mellett még az E46-os széria áll közel ízlésemhez, persze ebből is jobb lenne egy 325i, vagy még inkább iX, de ebbe a keretbe ez fért, és egy időre elég is lenne.
Nem kombi, de a Dodge Caravan az egyik legkényelmesebb autó, amiben valaha utazni szerencsém volt, csak azon Chrysler-embléma és Voyager-felirat tündökölt. Lusta V6-os, automata váltó, komfortos, karfás plüssfotelek, Bodri számára bejárható, sok fekhelyet kínáló, padlóba mélyesztett rekeszekkel gazdagított padlóelrendezés, giga csomagtartó: azóta is sóhajtozva gondolok vissza rá minden 300 km-nél hosszabb utazáson.

A japán négyesből a 2.4-es Acccordot kívánnám legjobban: közel 600 literes csomi, xenon, kétzónás klíma, tempomat, elektromos napfénytető, tolatóradar, automata: tökéletes lenne, ha nem úgy nézne ki, mint egy hullaszállító kocsi.
A másik 3 japán nagyjából ugyanazt tudja, a Mazda motorja és formája, a Lancer legendás megbízhatósága, az Avensis pedig jó felszereltsége s totális jellegtelensége miatt vonzó. Az Octavia RS kombit nem kell magyarázni, ennél jobb autót valójában gyártani is teljesen felesleges, de csak 0 km-ig visszaigazolt szerviztörténettel ugranék bármelyikbe is, mert ezek azért sokat mennek, s nyomják is nekik rendesen.
A Volvótól úgy általában ásítozni támad kedvem, a fehér bőr belsőnél rosszabbat trehány önmagamnak sosem tudnék elképzelni, képei alapján valamiért mégis kívánatosnak tűnik a V50-es, különösen, hogy a kolléga által is magasztalt 2,4-es 170 lovas öthengeres és ebben az esetben az automatánál szerencsésebb manuális váltó van benne. És akkor zárásnak ott a Forester, a legbutább Subaru, amiből szintén sokkal jobban tetszik az első generációs változat, s még jobban a turbósok, de a 4WD-nek így is jó hasznát venném telente, hegyekben.
Természetesen az eredeti lista nem csak ilyen remek kombikat tartalmazott, s volt köztük pár autó, amin megakadt a szemem. Ezekkel a még bennem szunnyadó, de a folytonos virgonckodásnak pár éve már istenhozzádot intett ifjonc igényeit tudnám kielégíteni.


A Fiesta ST múlt héten is szóba került, s én sem tudnék mellette szó nélkül elmenni, megjelenését még a dupla csíkozás sem rontja, 29 000 km-es futásteljesítménye pedig igen kedvező állapotot feltételez. Magas üléspozícióját leszámítva a Swift Sport is vonzó lenne, 70 000 km-es futása a 4 éves kor mellé teljesen korrekt. A Corolla T Sportot amolyan zsákbamacskának szántam, mivel sosem vezettem, bár motorját egy régebbi Celicában próbáltam, alul kellemesen pörgős, változó szelepvezérlésének hála 6200-as fordulat felett pedig megőrül, pompás darab. Ez a példány ráadásul már a frissített 2005-ös évjáratból jön, átszabott futóművel, csillapított toronymerevítővel, amitől nem kőkemény, de jól vezethető, s rázósabb utakon is elviselhető kényelmű autó.

És egy ilyen csapongó piaci körképnél még egy lehetőség felmerült, de ez már tényleg a +1, ráadásul az eddigieknek teljesen ellentmondó, hitelcsapdába rántó, korlátozottan használható kategóriájú. A hasznaltauto.hu-n ugyanis lehet kapni használt Toyota GT86-ot, ráadásul ha jól sejtem, pont a nálunk is megfordult kézi váltós tesztautót. Amiről azért sejtjük, mit kapott első 11 000 kilométerén. 9 560 000 helyett 8 490 000 forintért. Ha nagyon könyörögnék, és összeszedném utolsó garasaimat is, talán rá tudnám venni a kereskedőt, hogy adja oda 20%-os kezdőrészletnek tekintett 1,7 millióért. Ez persze 200 000-rel több mint amit eredetileg a cserére akartam fordítani, a következő 5 évemet teljesen lenullázó, szörnyen nyomasztó havi részlettel, teljes ostobaság. Ráadásul tudnám, hogy mindenki hülyének néz, a kutya nyomorogna, a snowboard alig férne bele, drága 98-assal kellene tankolni: a széles, önkéntelen és rendkívül elégedett vigyort viszont senki sem tudná letörölni arcomról.