Miért kell háromszoros árat fizetnünk egy autóért?

Ritka perverzióval rendelkezünk mi autósújság-írók, szeretjük nézegetni, hogy Németországban néhány ezer euróért milyen korrekt használtautók kaphatók, aztán hőbörgünk kicsit az árkülönbségeken és a hazai autóátírási költségeken. Nem először írok így arról, hogy Németországban bizony olcsóbban és jobb autók kaphatók. Persze az már más kérdés, hogy a kedvező árért vett autó mennyiért kerül az új tulaj nevére. Nem olcsón, ahogyan az itthon használtan vett autó sem az Európában szokásos 15-20 euróért (~5000 forintért) kerül a vevő nevére, hanem jóval többért. Lássuk mennyiért!
Itthon mindenképp számolni kell a rendszerint a vásárlóval fizettetett eredetiségvizsgával (1400 ccm-ig 17 000, 1401-2000 ccm között 18 500, 2000 ccm felett 20 000 forint), illetve az ő nevére kiállított forgalmi engedély és törzskönyv 6-6 ezer forintos díjával, valamint a motorméret alapján fizetendő (1890 ccm alatt 18 Ft/ccm, felette 24 Ft/ccm) vagyonszerzési illetékkel. Összességében tehát egy 1,5 literes motorral szerelt autónál bő 50 ezer forintos adminisztrációs költséggel.
Hiába korlátozásmentes elviekben az EU piaca, aki külföldön vásárol autót, az EU területéről sem hozhatja be azt egyszerűen, és főleg nem olcsón. Egyrészt kétnyelvű (az eladó és a fogadó ország nyelvén íródott) adásvételi szerződésre van szükség, ha ez megvan, az akár friss uniós műszaki vizsgával rendelkező autót is műszaki vizsgára várja a tulajdonos lakóhelye szerint illetékes NKH vizsgaállomás – ugyanis műszaki adatlapos vizsgára van szükség – ez már önmagában 16 290 forint, továbbá minden használtan behozott autónál szükséges a 22 800 forintért kiállított egyedi forgalomba helyezési engedély. Ha ezek megvannak, azaz az autó forgalomba helyezhető, akkor jön a feketeleves, a regisztrációs adó – mely, mint tudjuk, motorméret, emisszió és életkor alapján differenciált. Aki még ezt a sokszor az autó külföldi árát jócskán meghaladó tételt is befizeti, az kötelező biztosítás megkötése után, az összes addigi papírral bármelyik okmányirodát felkeresheti s ott 6-6 ezer forintért igényelhet forgalmi engedélyt és törzskönyvet, valamint rendszámot (2 db-ot 8 500 forintért), amire persze még kell a 320 forintos érvényesítő címke is. Amennyiben megvan az autó EU-s forgalmija és törzskönyve, nem kel befizetni a származás ellenőrzés 10 900 forintos hatósági díját, ellenkező esetben viszont még a 17-20 ezer forintos eredetvizsga is kötelező tétel. Fontos továbbá, hogy már a külföldön írt adásvételi szerződés is azon személy nevére szóljon, akinek a nevére itthon kívánják írni az autót, különben a hazai átírásból ismert vagyonszerzési illeték is befizetendő. Bizony, bizony, a külföldről származó autó névre vétele még a regisztrációs adón túl is alsó hangon is 59 910 forint, ha azonban eredetvizsga és származás-ellenőrzés is kell, némi felfelé kerekítéssel nyugodtan lehet egy „százassal” számolni. És ehhez egy Németországból származó autó esetén a kiutazás, behozatal költségeire (persze távolságtól, az autó fogyasztásától, stb. függően) nyugodtan lehet hasonló összeget osztani. Magyarán, ha ingyen kapjuk is Németországban az autót, még az is közel kétszázezer forintba kerül hazai rendszámmal. [BANNER type="1"] Az elmélet után nézzük a gyakorlatot is. Mibe kerül néhány vállalható használtautó Németországban, mibe kerülne az, ha rádobnánk a honosítás költségeit és mennyiért lehet hasonló állapotút kapni itthon. A hazai és a németországi használtautó-árak különbségének érzékeltetésére táblázatunkban az adott modellek kinti és legolcsóbb hazai árai közötti különbséget külön táblázatban szerepeltetjük, szerintünk ugyanis ez az a tétel, amit a regisztrációs adó és az egyéb adminisztrációs költségek eltörlésével vagy józan, a hozzá köthető munkával egyenértékű szintre csökkentésével megspórolhatnának a hazai vásárlók.


Hiába lehet Németországban nagyon is gusztusos, légkondis, második generációs Fiat Puntót már 225 ezer forintért kapni, az honosítva bő 540 ezer lenne, ám még mindig érdemes utazni érte, hiszen itthon a hasonlókat alsó hangon 600 ezer környékén kínálják. Hasonlóan biztosan érdemes útra kelni a kifejezetten keresett modellekért, így merítésünkből az Opel Zafiráért, a Toyota Corolláért és a Ford Mondeóért is. Persze a kinti kínálatot látva még a legnagyobb hazai árelőnyt mutató modell esetében, azaz a honosítás költségeivel a hazai azonos típusnál bő 700 ezer forinttal drágább BMW X5-ért is nyugodtan javasolnám a kiutazást, ugyanis a nyugat-európai és a hazai szervizelési szokások között szakadéknyi a különbség. Míg itthon a legtöbb autós már a garanciaidő alatt is az olcsóbb megoldásokat keresi, Németországban nem ritka, hogy még a szétbontás előtti utolsó vizsgára is márkaszervizbe viszik, de legalább is jó minőségű új alkatrészekkel készítik fel az autókat. Kivételek persze mindenhol vannak, ám az egyértelműen kijelenthető, hogy még az állami sarcokkal növelt árakkal kalkulálva is legtöbbször értékarányosabb autót lehet szerezni külföldről. Az egy-egy modell hazai árelőnye ugyanis legtöbbször nem nagyobb egy közepes szervizelés számlájánál – a BMW X5 esetében ez persze milliós tétel közeli.
Egyelőre tehát úgy néz ki, maradnak az itthon a regisztrációs adó által mesterségesen felvert használtautó árak, a macerás autóhonosítás miatt a rossz állapotú példányokkal gazdálkodó belpiac. Cikkünk írásakor egy teljes heti küzdelem után sem kaptunk információt egyetlen illetékes minisztérium sajtóosztályától arról, hogy tervezik-e a regisztrációs adó csökkentését – vélhetően aligha, hiszen miért mondana le egy zsíros bevételi forrásról a kormány - a költségvetésben ezen a címen bő 30 milliárdos bevétel szerepel. Nekünk marad az álmodozás az olcsó külföldi autókról, a táblázatban szereplő számokat, illetve a képgalériánkban megtekinthető hirdetéseket látva pedig mindenki megértheti, miért is van egyre több külföldi, főleg szlovák rendszámos autó útjainkon.