Milyen a Prius? Nagyon szerethető!

Kicsiny családommal több mint fél éve vagyunk boldog, ám a típust mind gyakrabban érintő lopások miatt egyre jobban aggódó Prius-tulajdonosok. Fél év nem sok idő, ráadásul nem is mentünk túl sokat ezzel az autóval és nem is kapok százalékot azért, hogy reklámozzam a típust, mégis úton útfélen megteszem. Mert a Prius elképesztően jól szolgál. Ráadásul kijön az, amit a Toyota a megjelenésekor ígért: nem csupán fogyasztásával takarékos, karbantartási költségei is szerények.[BANNER type="1"]
Folytatom onnan a történetet, hogy a vakon vásárlás után az első hét és az első 1500 kilométer abszolút pozitív tapasztalatokat hagyott. Vicces, de az első hét utáni csaknem fél év alatt mindössze további bő 1500 kilométer ment bele az autónkba, szinte kizárólag városi üzemben. Nem használjuk minden nap, ez a rövidtávú, gyerekhurcolós, boltba járós autónk, hosszabb távokra pedig jellemzően több csomaggal, akár többed magunkkal hétüléses dízel egyterűnkkel megyünk. Bár az utak számát tekintve azt jóval kevesebbet használjuk, abba a Priushoz mérten intenzívebben, de abszolút értékben persze abba sem túl komoly mértékben mennek a kilométerek. Igen, lehet rám újjal mutogatni, könnyedén lehet, hogy olcsóbban jönnék ki, ha autó helyett egy vaskosabb taxicsekket adtam volna feleségemnek, ám én egy percig sem bántam még a Prius megvásárlását. Mert elképesztően nagy élmény. Városban én szívesebben járok ezzel, mint bármi mással.
És itt a bármi más szinte szó szerint értendő. A bölcsődébe vagy a piacra például az amúgy nagyon komoly élményeket hagyó BMW i8-nál is szívesebben megyek egy Priusszal, nem mellesleg, utóbbi takarékosabb is. Menetteljesítményeik természetesen nem összevethetők, de 10,9 másodperces 100 km/órára gyorsulásával a Prius az eddigi legdinamikusabb autóm, s egyben a legtakarékosabb is. Még úgy is, hogy nagy átlagban nem sokkal 7 liter alatt fogyaszt. Csakhogy jellemzően hideg motorral járunk vele, s a rövid, szinte csak a bemelegedési fázist jelentő utak bizony esetében is viszonylag magas étvágyat hoznak. Gyári érték szerint kereken 5 liter a városi fogyasztása, s ha valaki folyamatosan megy (például taxiként), akkor akár télen is hozható lehet ez, mert bemelegedés után (a fogyasztási diagramról jól láthatóan) télen és városban is sokszor megy 5 liter alá a fogyasztás, visszafogott (legfeljebb 120 km/órás tempóval) autópályán is 5 liter alatt tartható az étvágy.
A mérsékelt fogyasztás pedig nem is abszolút értékben, hanem ahhoz mérten szenzációs, hogy a Prius nem egy kompromisszumokat igénylő autó. Futóműve komfortos, utastere a 2,7 méteres tengelytávnak köszönhetően főként hosszában elképesztően tágas. Hátsó lábtere a legtöbb középkategóriás modellt megszégyenítően tágas. Langaléták sem fognak szorongani benne, amennyiben nincsenek négynél többen. A legtöbb átlagos autóhoz hasonlóan persze itt is inkább csak kétszemélyesre formázott a hátsó sor, s két gyerekülés között sem jut túl sok hely egy felnőttnek. Két isofixes ülés közé semmiképp sem fér be egy harmadik, az a független üléses egyterűek kiváltsága ugyanis.
Az utastér kapcsán elmondható, hogy a Prius II első szériájába még viszonylag kopásra hajlamos bevonatú, ám kellően igényes műanyagok kerültek. Típushiba, hogy a műszerfalon és az ajtókon alkalmazott matt bevonat a dupla kesztyűtartó sokat nyomkodott nyitógombjairól lekopik. Így volt ez a mi autónknál is - ez volt az egyik, ám kevésbé súlyos hiba, amit orvosolnom „kellett”. A hazai iparosokat jellemzi, hogy kaptam a gombok speciális bevonatos újrafújására 18 000 forintos árajánlatot, hivatkozva arra, hogy szín szerint kell kevertetni a műanyagrészecskéket tartalmazó sprayt, egy ismerős vállalkozó (aki rendelkezett hasonlóval) pedig végül ingyen fújta le az apró elemeket. Én korábban a fóliás bevonatra gondoltam megoldásként, ám az az ügyet megoldó mester érthető érvelése szerint a bevonattal együtt lehámlott volna. Adódott viszont ennél komolyabb gond is: a csomagtér beázott. Meglepett, hogy a megkérdezett márkaszerviz nem ismerte a nem egyedi esetet és annak megoldását, amit persze szintén megtaláltam: csak egy kis sziloplaszt kellett a megfelelő helyre - erről bővebben itt. Viszont ha egy tízéves és uszkve 195 ezer kilométert futott autónál mindössze ennyi hiba jön ki, akkor nem nagyon kell panaszkodni!
Ami pedig a karbantartást illeti: a szerviz- és olajcsere-periódus 15 000 kilométeres. Ez nekem szimpatikusabb, mint a longlife olajas, 20-30 ezer kilométeres. Hűtőfolyadékot nem csak a motorban, az inverterben is kell időnként cserélni. Mint megtudtam a korábbi karbantartásokat végző holland szerviztől, az autómban a vásárlás előtt fél évvel letudták. Gyújtógyertyákat is cseréltek a 180 ezer kilométeres szerviznél, hiszen akkor volt esedékes, 60 ezer kilométerenként kell. Egy komoly, de csak ajánlott karbantartás, a hajtómű-olaj cseréje maradt rám, ezt a 195 ezer kilométeres szerviznél legjelentősebb tételként végeztettem el. Nem volt vészesen koszos a leengedett ATF olaj sem. Állítólag a következő karbantartásnál már időszerű lesz a még gyári féktárcsák cseréje (210 ezer kilométernél). Viszont a jelenlegi tempóval a következő karbantartás nálunk nem 210 ezer kilométernél, hanem időszak szerint, december végén lesz.
A Prius pedig tízévesen is úgy szolgál, ahogyan neki kell: a gázpedálról lelépve automatikusan és észrevétlenül áll le a benzinmotor, városi tempónál egészen sokat lehet vele villanymotorral „vitorlázni”, de persze hajtani is tud úgy a Prius, parkolni, garázsból ki-beállni is simán lehet emissziómentesen. Csodálatra méltó. Nem csak számomra, sokak számára. Talán beszédes, hogy az én Priusom közvetlenül és közvetetten több egyéb példány, illetve egy Auris HSD vásárlását is generálta.
Még meggyőzőbb a Prius vásárlásomról szóló első cikk hozzászólói között felbukkant olvasónk tapasztalata. Ő 2004 decemberében elsők közt vásárolta Prius II-esét, azóta is használja, most 230 ezer kilométer környékén jár vele. Volt-e vele bármi problémája? Igen, egy ABS-modul meghalt autójában, a márkaszerviz 900 ezer forintért ajánlott számára újat. Végül talált egy bontottat, amiben ugyan hibás a kipörgésgátló-funkció, de ez igazából előny számára, ugyanis az amúgy csak trükkel kiiktatható kipörgésgátlót hóban sokszor nyűgösnek találta. Bár a Priusért szintén rajongó, a motorok remek összehangolását és az akkumulátor (rekuperációs és generátor üzemi) töltési rendszerét csodáló tulajról van szó, egy-két hibát azért felróna a tervezőknek: ha már az első utasülésbe jutott súlyérzékelő, akkor a sofőrébe miért nem? A váltókar csak egy apró kapcsoló, a P-gomb is az, ha a sofőr úgy ugrik ki az autóból, hogy azt nem kapcsolja ki, a P-t nem nyomja meg, akkor az bizony kúszik tovább. Én ezt mondjuk nem tartom komoly veszélyforrásnak, nálam még nem fordult elő, hogy úgy szálltam ki az autóból, hogy ne állítottam volna le. Viszont olvasónk 10 év és 230 ezer kilométer alatt már kétszer majdnem pórul járt e biztosítás hiánya miatt. Azt mondjuk én sem értem, hogy a csomagtér beázását miért nem orvosolták egy egyszerű visszahívással, hiszen nem csak nálam, olvasónk autójánál is ugyanúgy jelentkezett az, mint számos egyéb korai Priusnál. Ráadásul hátul van a 12V-os és a drága hibrid-akku is, ami ugyebár legfeljebb az autó 10 éves koráig lehet garanciális (alapból 5 évig az).
Hibalehetőség és rizikó tehát, mint mindenben, a Priusban is van, viszont nincs benne kuplung, kettős tömegű lendkerék, kényes magasnyomású befecskendező-rendszer, önindító, hagyományos generátor, de még hagyományos váltó sem. Ezek hibájától nem kell félni. Üzeme tízévesen is luxusautókkal vetekvően finom a motor járáskultúrája és jellemző zajszintje alapján. Közben pedig miniautósan keveset fogyaszt és olcsón fenntartható. Az első Prius II-esek ára ma már kevéssel a használtpiac átlagára (1,63 millió forint) felett megkaphatók. Persze itt is igaz, hogy sokkal inkább megéri akár egy kevéssel többért, de jó állapotú, leinformálható múltú példányt venni, mint kétes előéletűt és óraállásút, mert a gyári alkatrészek nem olcsók hozzá.