Milyen luxusautót kapni 2 millió forintért?

Minden szempontból divat lett a józan autókkal való józan autózás, magyarán nincs "kedvünk" klassz kocsikkal furikázni. Szép nagy szedánokat, luxuslimuzinokat igen kevesen vesznek használtan 1,5-2 millió forint környékén, hogy aztán fenntartásukra, javíttatásukra alkalmasint horribilis összegeket áldozzanak, s havonta a benzinkutakon is otthagyjanak egy átlagbért. De mégis mi van, ha a használt autóra költött szokásos keretből mégsem egy minél fiatalabb, minél kevesebbet futott, minél praktikusabb, minél szerényebb üzemköltségű és fogyasztású autó megkaparintása a cél? Vágyálom legfeljebb 2 millióból puccos limuzinhoz jutni? [BANNER type="1"] Egyáltalán nem az. Mint mindig, persze ezúttal is le kell mondanunk bizonyos típusokról, s mint mindig, persze ezúttal is főleg állapotot muszáj vizsgálnunk, amennyiben tényleg érdekel a sztori. Viszont kínálat van, takarékos gázüzemre alakítással is bőven találkozni, így akár meg is valósulhat a luxusálom. Aztán hogy a volán mögött vagy hátul, jobb oldalon tetszene a bőrfotelben csücsülni, már más tészta.
A Használtautó.hu[/url] keresőjét a következő paraméterekre állítottuk be: normál állapot, érvényes magyar okmányok, csakis automata váltó, 1,5-től 2,2 millió forintig - utóbbinál feltételezve, hogy minimum 10 százalékot lazán alkudhatnánk az árból, s még beférnénk a 2 milliós plafon alá. Majd ABC-sorban átböngészgetve a márkákat, a túl régi és a túl amerikai, a túl szakadtnak vagy túlméretesnek (lásd nyújtott limók) tűnő példányokat feledve ezt a listát kaptuk:

Ami a darabszámot illeti, a nagy német hármas nyilván elképesztő fölénnyel uralja a piacot, mert míg a többiek közül sok modellt csupán egy-egy példány képvisel, az Audi A8, 7-es, BMW, Mercedes S-osztály trióból 2 millió forint környékén is temérdek van. Tegyük túl magunkat a sztereotípiákon (tuti mind gengszterautó, fukszos vagy épp öltönyös-nyakkendős üzletemberek vagy politikusok levetett gönce), s nézzük, melyiket miért választanánk. Vagy miért nem.
Szubjektív, de tán az olaszok a legmutatósabbak. Az Alfa is csinos, azonban a Thesis az igazán megkapó. Előbbinek mondjuk igen rossz a híre (megbízhatósági problémák, nem kis szervizigény...), viszont elég nagy, elég tágas, ebben a mezőnyben elég fiatal, s bár öthengeres dízelmotorja nem a legkulturáltabb, legalább nem zabál. Automatával sem. Lancia? Gyönyörű. Extravagáns. Hálónkon épp 3,0 literes benzinesként akadt fenn, automata-dízelként fiatalabban és drágábban érhető el. Amilyen finom belül, állítólag olyan sok hibával bosszanthatja tulajdonosát és szerelőjét, ideg kell hozzá, no.
Az anno tizen-, sőt huszonmilliós, ma már csak tizenéves autóknál mondjuk a német vagy japán gyártás sem garancia a tökéletes műszaki állapotra, sőt. Az A8/7-es/S-osztály meccs karakter szerint dől el: az 1994 óta létező nagy Audi hűvössége mellett alumínium vázzal és quattro összkerékhajtással hódított, a szintén 1994-től forgalmazott E38-as BMW hátsókerekes sportosságán kívül már dízelmotorokkal is mágnesként vonzotta a tehetősebbeket, hogy 2002-től már ugye a Bangle-féle dizájn borzolja a kedélyeket, a Mercedes-Benz 1991-től árult W140-ese felfoghatatlan bálnaságáról, a 98-as W220 kecsesebb csúcstechnikájáról híresült el.
Ne gondoljuk, hogy ezekre a legalább 9-10, de inkább 12-13 éves vasakra nem kéne sokat költeni, azt se, hogy technikájuk, fényük, utasterük pompája pont olyan lehet most is, mint újonnan, a jellemzően 200, nem ritkán 3-400 ezer km feletti futásteljesítmény viszont nem feltétlen probléma, ha megkapta az autó a kellő gondoskodást, illetve polgári üzemmódban hajtották az autobahnon. Golyó- vagy vérnyomokkal remélhetőleg nem szembesülnénk, de a kárpitok és a (mű)faberakások, a szag és a zajok sokat mesélhetnek az előéletről.
A japán limuzinokat biztosan rendes üzletemberek használták és vigyáztak rájuk, különben is a japán autó a legmegbízhatóbb - vallják sokan, s a látott Honda Legendet vagy Lexus LS-t voltaképp ajánljuk is, ha "élőben" szimpatikusak. Klasszik benzinmotor, 6 vagy 8 henger, méret, bőr, gazdag felszereltség - vezetni olyasmi őket, mint az S Mercit, azaz semmi extra, főleg a Lexus az, amelyben szinte már zavaróan síri a csend. Valamiért nekik elhisszük a 200 ezer alatti futást is, aki viszont kellően bizarr külsejű limuzint szeretne, választhat fiatal és 80 ezres Kia szedánt - az Opirus olyan csúnya, hogy már szép. Kívül-belül.
Volvo S80? Peugeot 607? Az Alfához, Opirushoz, Thesishez, tán a Legendhez hasonlóan ők sem kifejezetten luxusautók - skatulya szerint "csak" felső-középkategóriások. Cserébe fiatalabbat, kevesebbet futottat kapni belőlük ugyanazért a pénzért, míg utasterük, helykínálatuk és felszereltségük nekik is pazar, s motorjaik is vannak olyan erősek, hogy az átlagosnál komolyabb igényeket is kielégítsék. Remek utazóautók, bár a Legend és az S80 csomagtartója lehetne öblösebb (csak 430-440 literesek). Elsőkerékhajtás, négyhengeres motor? Na hiszen lassan a jelen limuzinjainak zömét is négyhengeres (dízel)motorkák viszik! A kormányzás elsőkerekesen is jó tud lenni, nem driftautók ezek, hogy hátul kaparjanak, összkerékhajtásra meg nem túl gyakran van szükség.
A Jaguar XJ-nek is alig nagyobb a raktere, mint 400 liter, viszont hamisítatlan brit stílusban vonulhat vele az ember. Kevés van belőle, ami előny is meg hátrány is, javítása horror. De melyiknek nem az, amikor tényleg nagy a baj? Ha ön egyike azon keveseknek, akik az árral szemben úszva használt luxusautó-vásárláson törik a fejüket, s a célra maximum 2 millió forintja van, úgyis addig fog keresni, ameddig tökéletesnek tűnő példányra nem lel. Ami dönt, az az autó előélete, leinformálható szerviztörténete, állapota, minden más csak eztán szabad, hogy magával ragadjon. Bőrfotel, V8, automata váltó, légrugó, navigáció, tévé, miegymás? Csak okosan!