Mire lenne elég ma egy ezres? - Suzuki Swift használtteszt

A régi Suzuki Swiftről tavaly írtunk utoljára, akkor egy nagypapás szedánt próbáltunk ki. Olcsó kisautók közül alternatíva lehet még a Baleno is, olyanból egy kissé már használt, de azért fickós 1.3-as 16 szelepeset teszteltünk két hete. Sok a régi Suzuki? Uncsi a téma? Ha az lenne, akkor nem kattintanák annyira a márkáról szóló írásainkat az olvasók. A legnagyobb aktuális sztár persze az esztergomi gyár új büszkesége, a már 3,79 millió forintért elhozható Vitara. Tőle függetlenül a hangsúly hadd legyen most a már tizenegy éve nem gyártott régi Swiften.[BANNER type="1"]

Bizony-bizony, az esztergomi atléta alap-alap változata az, amit a képeken láthatnak. Ez a kék autó 2001 őszi, így már a második ráncfelvarrás után készült és Euro 3-as környezetvédelmi besorolású. Műszakilag persze ez nem jelent sok különbséget. Az alapfelszerelés esetében meg annyi emlékezetes, hogy a Suzuki ekkorra már nem kínálta a kalaptartó és hátsó ablaktörlő nélkül utcára küldött GA változatot, így az ezekkel megáldott GL lehetett a belépő szint. Lopás elleni védelemmel és ezzel a metálkék fényezéssel, na meg kazettás rádióval kialkudva 1,6 millió forint volt az újkori ára.

Tizennégy évvel ezelőtt ennyiből kijött volna egy két kategóriával nagyobb, a kor színvonalán igen jól felszereltnek mondható, hatéves Opel Vectra is. Peti barátomék viszont nem akartak kockáztatni, garanciális új kocsira vágytak, amivel sosem lesz gond. Így váltotta a még a Merkurtól elhozott Marutijukat egy pesti kereskedésben átvett kék ezres. Megjártak vele több családi nyaralást, voltak vele még gleccseren is síelni, meg persze a hétvégéken ezzel mentek a rokonokhoz. De nem túl messzire, így a öt számjegyet megjelenítő kilométerszámláló nemhogy nem fordult át, hanem csak 46 ezret mutat.

Ezalatt semmi rendkívüli nem történt a kék Swifttel, szépen megkapta a kötelező karbantartásokat és közben a garázsban pihent. A garázzsal mondjuk volt gond, a kocsi mindkét oldala találkozott az ajtajával, meg a hátsó felén van egy nagyobb karc egy rádőlt biciklitől. A bal horzsolás látványosabb, a jobb oldali viszont mélyebb. Hogy a lökhárító bal első csücskével mi lett, azt már nem is tudni, de a parkolások egy darabot megköveteltek a külső tükör házából is. Mindezek persze kicsit sem vonnak le a használati értékből, sőt, legalább már nem kell annyira félteni.

Inkább ki kell nézni, hogy a környéken hol a legolcsóbb a 95-ös, megtölteni a 40 literes tankot és uzsgyi neki a nagyvilágnak. Az eleve papírkönnyű kisautót egy 63 kilogrammos, háromhengeres hajtja. Vicces, de az ereje kevesebb a motor súlyánál; 53 paci jött ki a 993 köbcentiméteréből. Még ennél is viccesebb, hogy a kocsi adatai után kajtatva találtam olyan leírást is, ahol 16 szelepesnek írják. Tisztázzuk, három hengeres, hengerenként egy szívó- és egy kipufogószeleppel. Az barátok közt is 6, akárhogy is számolom. A lényeg, hogy a kis ezres szereti a forgatást, maximális erejét ötezer felett éri el, de a kevés nyomatékát is jó magasan adja le, tehát nem szabad ám röstellni a visszaváltásokat. A mai turbófeltöltős motorok karaktere nagyon más, de ez nem baj.


Persze, az 1.3-as jobban húz, de a kisebb ereje is elég. Meg ennek sokkal viccesebb a hangja, a háromhengeres szívózaj meg manapság egyre menőbb. A gyári vegyes fogyasztás 5,3 liter, a városi 6,8, Petiék kék autója is olyan 6 liter körül ivott. A német spúrközösség, a Spritmonitor weboldal gyűjti a tankolásmániásokat. Több magyar felhasználó adataival kiegészítve az adatbázisból az látszik, hogy van akinek megvan a négyessel kezdődő átlag, a városi büntetéshez meg a 7 liter reális.

Az ötajtós régi Swift bár a mainál nem csak fapadosabb és gyengébb, de kisebb is. A hossza alig változott, de a tengelytáv két generáció alatt azért nőtt. Mégis, meglepően nagy a hátsó lábtér - négyen is el lehet férni és a hosszabb út nem a helyhiány miatt lesz kényelmetlen. Nagyon mélyen vannak az ülések, a tömésük kicsit puha, hátul meg csak ilyen kis csonka fejtámlák jutottak, amelyek maximum az átlag felnőtt nyakáig érnek. A váltó viszont egész jól kézre esik és ha nem is a legpontosabb, de legalább nem is jár annyira hosszú utakon. A kormányzás viszont szinte élvezet. Ennek az ezresnek a kétküllős pereckormánya sokkal finomabban, könnyebben tekerhető, mint a tavaly megírt fehér szedáné. Ezt a sülykülönbség nem indokolja, ebben valószínűleg fittebb a kormánygép.

Tekergethetjük vidáman, a vékony, szürke pereckarima mélyről előhoz valami emlékképet a Trabant bakelitkormányáról. Közben pakolgatjuk a fokozatokat, de jól ki is húzatjuk, hogy szaladjon a kékség. És nem rossz, autószerű, gépi "élményt" ad. A modernebb, de teljesen kilúgozott plasztikcsodák után időről-időre jó visszaülni a régi alap Suzukiba. A legszebb az egészben, hogy a fenntartása is banálisan olcsó. Nem kell megijedni a Suzuki honlapján 92 239 forintér vesztegetett ködlámpa árától, ha bármelyik alkatrészkereskedő online árlistáját átböngésszük, nevetséges árakat találunk a kopóalkatrészekre. Kis kutakodással a táblázatban szereplőeknél is olcsóbbakat, az Autóalkatrész.hu[/url] is hegyekben kínálja hozzá az elemeket. És maga az autó sem drága, a már 2000 utáni, de még 50 ezer kilométernél kevesebbet futott példányok 400 és 500 ezer forint között kelletik magukat. Úgy alakult, hogy ez a kék is eladóvá vált, de a tulaj kérésére nem linkelem ide a hirdetést, hiszen a jó bornak sem kell cégér.