Modern, mégis olcsó autó kéne? Befutó lehet a Ford Focus II

Hiába hozott forradalmat a Ford Focus 1998-ban érkezett és az 1999-es Év Autójának választott első kiadása, 6 év után forgatókönyvszerűen cserélte a Ford. A második generáció persze igyekezett mindent megtartani az első erényeiből, így futóműve továbbra is a kor legjobbjai közé sorolható (elvében az elsőé: elöl MacPherson, hátul multilink), kormányzása is csak jobb lett, műszerfala azonban sokat józanodva alakult át igényesebbé, már puha plasztikokból épített, nem olyan extravagáns, de korosan is egészen vállalható. [BANNER type="1"]


Vállalható és tartósnak is számító az autó egésze is. Ezt maga a rendőrség is tanúsíthatja, 120 ezer kilométeres szolgálat után a legtöbb példány még egyben maradt, pedig a yardnál azért jellemzően kaptak hideget-meleget a gépek. A zsarukat kérdezgetve - név nélkül természetesen - nem egy helyről hallhattuk már, hogy a kombi Focus után az Astra nem feltétlen előrelépés, helykínálatban például biztos nem, így ők összességében jobban szerették a Fordokat. Jellemzően a többi használó is kedveli Focusát, ám használói véleményeink között nem ilyen egyértelmű a Focusok iránti rajongás. A csaknem 350 tulajdonos 5-ös skálán átlagosan 3,65-ös értékelést adott, az általános tetszést 3-asnak, a megbízhatóságot 4,5-nek, a strapabírást 2,5-nek pontozva. Jónak mondják ugyanakkor a Focus kényelmét, vezetési élményét, költségeit, de még imidzsét, dinamizmusát és utasterét is. A pontozás ellenére az autójukról nyilatkozók általában pozitív, már-már rajongói sorokat írnak, s Focust hajtó ismerőseink is kivétel nélkül szeretik autójukat. Kedvelik tágas és minőségi utasterét, az öt- és a ritka háromajtós esetén is egészen nagy, alapesetben is 385 literes, 1245 literesre bővíthető, a szedánnál 525, a kombinál 475-1525 literes csomagterét. Szeretik futóművét és összerakottságát, de nyilvánvalóan azt is, hogy nincs igazán rossz motor hozzá. Az persze igaz, hogy az 1,4 literes 80 lóerős egy kissé vérszegény, gyári érték szerint lényegében annyit fogyaszt, mint a 100 vagy akár a változó szelepvezérlésű, 115 lóerős (Ti-VCT) 1,6-os. Ha tehát lehet választani, egyértelműen utóbbit érdemes leginkább, ugyanis mindhárom közül az a legtakarékosabb. Gyári érték szerint csak deciliternyi eltérések vannak, a valóságban azonban (mivel utóbbit kevésbé kell taposni) nagyobb lehet a különbség. Természetes, hogy menetdinamikában is a Ti-VCT a legjobb - legalábbis az előbbiek közül. A nagyobb 2,0 literes (145 LE), illetve a 2,5 literes, öthengeres turbó (ST: 225 LE és RS: 305 LE) még izmosabb, de persze torkosabb is, igaz a kapott menetdinamikához mérten azok se rosszak. Volt továbbá 1,8 literes, 125 lóerős benzines is, melynek különlegessége, hogy gyárilag E85 fogadására felkészítve is kínálták, igaz, annak hazai adótartalma miatt sajnos már nem szól spórolásról.
A dízelek azonban egyértelműen arról, azaz a szerény fogyasztásról híresek. Ehhez a nemzedékhez már csakis közös nyomócsöves befecskendezésű TDCi egységeket kínált a Ford. A legkisebb 1,6, a legnagyobb 2,0 literes, ezek mind PSA-eredetűek, a kisebbik 90 és 109, a nagyobbik 110 és 136 lóerővel szerepelt a kínálatban, változó geometriájú turbóval és akár részecskeszűrővel, így már az Euro5-ös normát is teljesítve. Köztük pedig ott volt az öreg 1.8-as Ford dízel már szintén közös nyomócsöves befecskendezéssel, de hagyományos turbóval, kiforrott egységként. Melyiket érdemes választani? – tettük fel magunk is a kérdést egy, a típust jól ismerő és sokat szerelő mesternek, annak, akit a Focus I kapcsán is kérdeztünk. Tőle megtudtuk, hogy bármelyiket lehet, nincs igazán rossz egység. Az is igaz, hogy a legjobbnak tűnő, változó szelepvezérlésű Ti-VCT-nél (ami van, az el is tud romlani elv szerint) lehet is gond a változó vezérléssel, de azért nagyon attól sem kell tartani. Kicsit pedig mindegyiktől lehet: a benzineseknél az elektromos fojtószelep az, ami például jellemző hibaként említhető, s önmagában 110 ezer forintos alkatrészként az autó értékének a tizedét kitevő javítási költséget okozhat. A dízeleknél már 150-200 ezer kilométer környékén lehet számítani turbóhibára, főként az 1.6 TDCi volt ilyen szempontból kényes, igaz, ott módosított is a gyár a feltöltőn, de ugyanazon motornál a köztes hűtő miatt is volt visszahívás. A nagyobb motort kevésbé tapossák elv alapján talán megbízhatóbbak az 1.8-asok és a 2,0 literesek, de ez persze tapogatózás. Mint a használt autóknál minden esetben, leginkább a használat és a karbantartás határozza meg a korosan megvásárolandó példány állapotát, „jóságát” és tartósságát.
Bár céges autónál a cégautóadó miatt fontos lehet az Euro5-ös normát célzó részecskeszűrő, az amúgy a jelentős hibalehetőség miatt kerülendő lehet. A még adalékot igénylő koromcsapda 60 ezer kilométerenként igényli a nem is olcsó folyadékot, s eredetileg 120 ezer kilométer volt a csereperiódusa. Aztán állítólag sok volt a hőbörgés, az alkatrész drága, gyári felújított egységként 250, vadonatújként 400 ezer forint. Ma már csak teljes eltömődése esetén cserélik, a szakik pedig ajánlják a tisztítóadalékok használatát, meg persze a sokszori autópályás, illetve tartós magas fordulaton autózást. Részecskeszűrős dízelt tehát csak az vegyen, aki sokat autózik. Amúgy a Focustól állítólag nemigen kell félni, inkább apró, mint komolyabb hibák tarkíthatják használójának életét. Ilyen lehet például, hogy a gumiházas, elektromos csomagtérajtózár a szakadó gumi miatt beázásra, majd kontakthibára hajlamos, hogy például a kormányszervo csöve szivároghat (az évek során ezt is módosították), legkomolyabb futóműhibaként pedig a szintén olajat eresztő első lengéscsillapítók említhetők. Más komoly nincs, egy-egy apróság természetesen előfordulhat.
Bár a Focus kapcsán sok negatív tapasztalat is terjeng a közbeszédben, azok szerelőnk szerint a típus népszerűségének is köszönhetők. A temérdek példány között ugyanis sok a magas futású volt cégautó akár külföldről behozott, nem feltétlenül valós óraállásúként. Azoktól már valóban jobb félni, vásárláskor így motor vagy felszereltség helyett a szűrő első lépcsőjének a nem túl magas, szervizkönyvvel, de leginkább lekérdezett szervizmúlttal és márkaszervizes átvizsgálással alátámasztott óraállású példányt érdemes választani. Szerelőnk pedig a korosabb autókhoz is ajánlja a márkaszervizt, ott elmondása szerint a gyári tapasztalatgyűjteményből a hibák okozóit is megpróbálják felderíteni, s nem csak tüneti kezelést végeznek. Így legyen! Ami pedig biztos, Focus II 1 és 2,7 millió forint között, közel 700 példánnyal kapható cikkünk írásakor a Használtautó.hu kínálatában. A piac (némi kerekítéssel) 1,5 milliós átlagáráért már egészen korrekt példányok is elcsíphetők, akár már a 2007 októberi ráncfelvarrott verzióból is. Heti használttesztünkben nem meglepő módon egy Focus próbája következik, 6 évesen, az átlagosnál magasabb, de valós futással.