Sokat bír, és korosan is egész jó: használtteszten az első Focus

Nem épp patika-állapotú, de első tulajdonosától kínálva 156 ezer kilométerrel nem lesz rossz vétel a komolyan sosem tört, apró horzsolásokkal annál inkább rendelkező sofőroldali légzsákos, klímás Focus

Kedden feltettük a kérdést, hogy „Kell-e félni az első generációs Ford Focustól?”, majd meg is válaszoltuk azt. Nem csak Használói Véleményeinkből, hanem egy, a típust jól ismerő szerelő szerint is azt kaptuk, hogy nem. Cikkünkből is kiderült az, ami a Használtautó.hu Focus-kínálatát böngészve is látható: már akár félmillió forint alatt is hozzá lehet jutni az 1999-es Év Autójának választott első Focus egy korai példányához. Írtuk persze azt is, hogy a bőséges kínálatból nehéz kifogni jót. [BANNER type="1"]

Időtlennek mondható az első Focus 15 évvel ezelőtt forradalminak számító formája, hátulról még ma sem elavult a modell

Ez nyilván igaz, s jelen használttesztünkben szereplő, személyesen megnézett és kipróbált példány is kellően ijesztőnek tűnhet. Annak ellenére, hogy első tulajos, viszonylag keveset, 156 ezer kilométert megtett 12 éves Focusról van szó. Ha úgy vesszük, a hazai átlagautó, az átlagosnál kevesebb, évi 13 ezer kilométeres futással. Azt viszont zömében Budapesten szolgálva. Hiába nem volt komoly sérülése egyszer sem, kívülről telis tele van apró karcolásokkal, horzsolásokkal, s még vandalizmus nyoma is látható rajta. Talán nincs olyan eleme, amely ne lenne esztétikailag sérült. Baloldali sárvédőin, valamint ajtaján pedig jól mutatja egy keskeny, de annál mélyebb karc, hogy kapuba parkolni nem ildomos, ahogyan persze arra a figyelmet ilyen módon felhívni sem. Egy biztos ezzel az autóval: tulajdonosa nem retteg, ha épp az utcán kell vele megállnia.

Sajátos, de korrektül összerakott, ma sem zörgő a műszerfal, a klíma gyári, a Nokia kihangosító természetesen utólagos, s jól mutatja: egykor az üzleti világban is menőnek számított a sorozat

Bár a kívül-belül hangsúlyosan New Edge dizájnt tükröző, s a legendák szerint már egészen korrektül összerakottnak számító első Focus tartós és elnyűhetetlen autó hírében áll, erre e példány utastere némiképp rácáfol. A legfőbb és szinte egyetlen fiaskó, hogy a vezetőoldali ajtón a könyöklő - az elmondás szerint - egy komolyabb tehénkedéstől egyszer elrepedt, majd egyre csúnyább lett, most valóban meglehetősen ronda. Az utastér amúgy nem vészes, a titkolatlanul nem túlzottan gyakran takarított ülések kárpitozása strapabíró, s tömésük sem puhult meg az évek és a kilométerek során, még a sofőrnél sem. Bár a viszonylag könnyen cserélhető ajtókárpit nem bizonyult tartósnak, a légzsákos kormány karimája és a váltó gombja alig fényesedett meg. És igazából itt a Focus csábereje, hogy a szakértők szerint harmatosnak mondott 1,4-es alapmotorral is egészen jó, jól vezethető. Persze hozzátesszük, hogy főként klíma nélkül és főként városban. Autópályázáshoz már valóban nem ideális a legkisebb benzines, ami ott akár 10 liter feletti étvágyra is képes, országúton azonban 6-7, városban 9-10 literrel elvan.

Az ülések még ma is kényelmesek, kárpitozásuk tartós, a sofőroldali ajtókárpit nem bizonyult annak, könyöklőjénél átszakadt, így cserélni kellene

Közben pedig egészen jó a futóműve, az elöl MacPherson, hátul a Focus 15 évvel ezelőtti megjelenésekor a kategóriában forradalmár független felfüggesztés a ballonos, 185/65 R14 abroncsokkal jól csillapítja az úthibákat, s közben kanyarban is egészen stabil. Ma már élvezetesnek aligha mondható, de nem is rossz a hagyományos, hidraulikus szervóval könnyített kormányzás sem, s a klímás autóban egészen jól lehet utazni. A valaha némi árelőny érdekében választott háromajtós karosszéria a beszállás miatt már három személlyel is kissé nyűgös, ám akár 4 vagy 5 személlyel is használható, a helykínálatra ugyanis panasz nemigen lehet, hátul is egészen jól el lehet férni. Ha mondjuk hárman kell oda préselődni, akkor természetesen már szűkös lesz a helykínálat. De joggal tehető fel a kérdés, hogy miben nem?

Gombnyomásra nyitható a műszerfal széléről a csomagtér, a kormánykerék nem kopott meg, érezhető, hogy a kilométerórán nem pörgetett az első tulaj,
szerkezetileg korrekt a Focus

A csomagtér háromajtósként is egészen tágas, alaphelyzetben 350 literes, hagyományos elvű üléshajtással, sík padlóval bővíthető. A raktérajtó teljes szélességben nyílik – kulccsal, vagy a műszerfalról gombnyomásra. Apró hibaként említhető, hogy a hátsó ablaktörlő spricnije az utastérbe is enged némi vizet, a kézifék fogantyúja lötyög, ám komolyabb gond nincs, s nem is volt a Fousszal. E példány már túl van a kipufogó-leömlő szériahibának számító szivárgásán, illetve annak orvoslásán is. Szintén típushiba, hogy időnként vezetőoldali ajtózárja is megszorul.

Alapból is egészen nagy, s még nagyobbra bővíthető a csomagtér

Ami a Focus esetében jellemző, az tehát itt is megvan/megvolt. Volt továbbá kuplungcsere is (városi használat!), de most egészen puhán jár a pedál, s a gumik is szinte újak az autón. Ezek bizony értéknövelő tényezők, s érthető is, hogy tulajdonosa, aki épp el is adná az autót, 500 000 forintnál kevesebbért nem lesz hajlandó megválni Focusától. Érthető, bár azt azért megjegyezzük, hogy ebbe a példányba nehéz lesz beleszeretni. El kell menni megnézni a hasonló áron kínáltakat, majd mérlegelni, hogy az érezhetően valós 156 ezer kilométeres futás és a jó műszaki állapot tudja-e feledtetni az esztétikai hibákat. Szerintünk leginkább a karosszéria karcolásait kell tudni elfogadni, a vezetőoldali ajtókárpitot érdemes cserélni, s úgy már egészen jó autó lesz a szemre megkíméltnek kevéssé tűnő, vezetve azonban teljesen korrekt háromajtós Focus.