Vajon mit tud egy Polo 1 millióért? Megmondja a használtteszt

Ötödik generációjával közel négy esztendeje jelent meg a Volkswagen Polo, egy évvel később pedig Év Autója is lett, ám a hazai utakon ritkán látott modell az aktuális nemzedék. Érthető, hiszen az (általános gazdasági mellett) pont az újautópiac válságába érkezett. Elődjéből, a 2002-ben megjelent negyedik generációból azonban szép számmal adtak el, 2002-től egészen 2007-ig állandó helye volt a legnépszerűbb kisautók körében, itthon a 2003-as volt a Polók számára a legnépszerűbb év, akkor 7229 példányt adtak el belőle - egyetlen év alatt. Összehasonlításul az ötödik generációból összesen nem adtak még el ennyit itthon. A fiatal és nem túlzottan olcsó használt autót keresőknek hiánycikk lehet az utóbbi, aki viszont olcsó, mégis igényes, már kellően biztonságos autót keres, annak jó vétel lehet a Polo IV. Hiszen bőven kínálkozik belőle eladó, s nem lehetetlen keveset futott, megkímélt példányt találni.
Ilyesmi, azaz eladó és egyben keveset futott, megkímélt példány cikkünk főszereplője is, 2003-as, azaz a hazai piacon a legnépszerűbb Polo-évből való. Mivel a negyedik generációs Polo 2002-ben jelent meg, ha voltak is egyáltalán, gyerekbetegségek, e példánynál már biztosan nem futunk ilyenbe. Motorja nem az alap 1,2 literes háromhengeres, hanem már az 1,4 literes négyhengeres, 16 szelepes 75 lóerővel és 126 Newtonméter nyomatékkal. Sokat jelent ez a többlet, bár az 1,2-essel is el lehet lenni, s annak alapjárati rezonanciája is csak alig rosszabb, mint a négyhengereseké általában, ez az egyébként viszonylag alacsony, 750 1/perces alapjárati fordulaton néma és rezzenéstelen.

Az Euro4-es benzines élénken reagál a gázpedálra, s legalábbis nem telepakolt utastérrel egészen jól is gyorsul. Az álló helyzetből indított 100 km/órás sprint 12,9 s, ami nem sportos, de azért messze nem is lomha, sőt, akár ahhoz is elegendő, hogy egy-egy elvétett sávváltást követően a többiek előtt lehessen kilőni a lámpáktól. Autópályán is biztosan, emelkedőkön is futható vele a 130 km/órás tempó, közben a motorzaj még egészen visszafogott, ugyanis a váltó áttételezése viszonylag (1,4-es benzineshez képest) hosszú, ott 3900 1/perc a fordulatszám. És a váltó ugyebár egészen minőségi, a Volkswagen e modellnél kezdte el a váltóbowdenezésben a minőségérzetet megadó súlyok alkalmazását, az 5 fokozatú szerkezet ma is precízen, finoman, talán egy hajszálnyit hosszú utakon kapcsolható. Az 1.4-es benzines fogyasztása természetesen nem olyan kedvező, mint az azonos méretű, de csak háromhengeres dízelé, ám járása sokkal kulturáltabb, hibalehetőségei jóval szerényebbek, s ezzel szintén el lehet lenni még városban is 7 l/100 km környékén, országúton pedig 6 l alá menni sem lehetetlen. [BANNER type="1"] A nem egész 73 000 kilométert futott példány hajtásláncában, kormányművében, de még futóművében sem érzékelhető kopás, utóbbit mondjuk egy beállítás talán még jobbá tenné, ám komoly kritikát nem lehet megjegyezni. A futómű a ballonos, 185/60 R14 abroncsokkal egészen kényelmes, jónak számítanak a kanyarjellemzők is, s a sebességfüggő szervokormánnyal az irányíthatóság sem kifogásolható. Amiben pedig egészen sokat ad a Polo a korrekt, nem alapmotorján túl, az a Comfortline kivitelű utastér. Alap a négy légzsák, plüss és nem csak szakadás-, de teljesen kopásmentes is a kárpitozás. Látszik, hogy valós a kevés futott kilométer, az sem titok, hogy miért: ez a Polo évekig parkolt, de az újbóli üzembe helyezéssel járó alkatrészek, például a féktárcsák cseréjén már túl van.
Nem csak múltja, ellátmánya is jó. A gyári rádió ugyan régimódian csak kazettás, a szintén gyári (csak első) elektromos ablakok viszont le- és felfelé is automaták (egy érintésre végigfutók), a klíma hőfokszabályzós, azaz még nem digitális kijelzős, de már automata vezérlésű, a külső tükrök elektromosan állíthatók és fűthetők (!), a sofőroldali tükörlap pedig még osztott látóterű is. Ennek és a csaknem függőleges oldal- és hátfalnak köszönhetően a Polo remekül átlátható, radar nélkül is könnyű parkolni vele, pedig nem olyan nagyon kisautó, mint azt sokan hinnék - már ez a generáció is bő arasznyival hosszabb, mint az első Golf.
Belül is nagy: két átlagméretű felnőtt mögött két hasonló utas is elfér, öt főre azonban már legfeljebb rövid távokra ajánlható: középre csak csípőöv jutott, fejtámaszból pedig ott semmilyen sincs. Biztonságból 4 Euro NCAP csillagot ad a 4 légzsákos, 4 felnőttnek is megfelelő Polo. Ha ötös skálán osztályozni kellene, nem meglepő módon 4-est adnánk neki, mármint ennek a példánynak - nem ad kimagasló jellemzőket, de mindenből jó.
Ezzel az átlag felé emelkedik, Használói véleményeink szerint - 212 autó átlagából - a Polo IV átlaga csak 3,4-es, valamivel magasabb, 86 968 kilométeres átlagos futással és szintén 9 éves átlagéletkorral. Hiába 2003-as ugyanis ez a Polo, tizedik életévét csak ősszel tölti be, műszaki is addig van rá. Kihívás mondjuk nem lesz számára a vizsga, fékeit nemrég újították fel, jól is fognak, rozsdának nyoma sehol sincs rajta. Korábbi sérüléseket fürkészve csak apró karcolásokat lehet látni, ám nem titok, hogy kisebb mértékben volt sérülése elölről és oldalról is. Ilyen életkornál az ellenkezője lenne furcsa, az viszont már ritkaság, hogy tákolás helyett e példányt márkaszervizben, korrektül javíttatták. Az ehhez hasonló Polókat - persze nyilván az állapot tekintetében jelentős szórással - 1 millió forintos átlagáron adják, ez a darab is konkrétan annyiért kínálkozik, téli-nyári gumival, első tulajtól, az adott érdemjegynek megfelelően jó vétel annak, aki ennyit szán autóra.