Jellegzetes "nagy" arca lett a 208-nak, viszont más szögekből erősen hasonlít a 207-esre, sőt a 206-os elődre is. Hogy formásabb-e náluk, megítélés kérdése

Nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora: 4 méter sincs

Dízelként és gazdagon felszerelve tavaly nyáron már próbáltuk az Év Autója-döntős Peugeot-kisautót, most pedig 3 hengeres benzinesével és közepes ellátmánnyal teszteltük a 208-at. Azt a 208-at, amely elődjénél kisebb (és könnyebb is) lett, mégis egész tágas – az például megdöbbentő, hogy a franciák mekkora hátsó lábteret varázsoltak alig több mint 2,5 méteres tengelytávon. Sok olyan kompakt, sőt középkategóriás modell is van, ahol nem jut ennyi hely a térdnek, mármint 4 térdnek, mert 2 felnőttnél több széltében – és hosszú távon - azért nyilván nem fér el túl kényelmesen a második sorban. [BANNER type="1"] A csomagtartóból nyestek le galádul? Nem, mert a 285 (osztott támlahajtás utáni bővítéssel, nem teljesen sík padlóval 1076) liter abszolút átlagos és nem rossz érték. Mi hát a megoldás? Egyrészt az, hogy csupán külsőleg, a túlnyúlásoknál ment össze a kocsi (207-7=208, a 7 centiben értendő), másrészt a hátsó ülőlapok elég rövidkék.

Picit tán magas a perem, bővítéskor nem sík a padló. Egyik sem szörnyű hiba

Milyen az ergonómia? Tökéletesnek semmiképp sem nevezhető, mert a minikormányt bajosan tudjuk olyan pozícióba állítani, hogy a.: ne az ölünkben legyen, b.: ne takarja ki az óracsoportot. A váltó viszont kézre esik, a pedálrend megfelelő, s a térdet sem nyomja a középkonzol. Aminek tetején látványos képernyő trónol, de a tesztautóban navigáció nem volt, a képnézegető funkciót meg nem is nagyon értjük: jó az, hogy mondjuk az autópályán fotókat bámul az utasközönség? Nem vagyunk benne egészen biztosak.

Az alap, hogy elöl kényelmes, de az nem, hogy 180 centis magassággal hátul is jól elférni - ugyancsak 180-asok mögött. Középre persze legfeljebb csak gyereket ér ültetni

Minikormány, felárért 7 colos kijelző számtalan funkcióval, ízléses kialakítás

Cserébe a felhasznált anyagok és a kidolgozás minősége kiváló(nak tűnik). Tárolórekeszből is van, amennyi és amekkora kell. A kormányka mögé dugott sebességrögzítőt és -határolót hamar megtanuljuk vakon kapcsolgatni, az USB-csatlakozó is jó helyen van a váltó előtt. A váltóról már kihívás lenne elismerően szólni, mert a kar akadozós, hosszú utakon járkálós, hátramenetbe nem szívesen és nem mindig kapcsolós, lötyögős. Az már inkább a motor és a hangolás kritikája, hogy a városi araszolgatás során tuti meggyűlöljük az 5 fokozat között bóklászó botot és a kuplungot is: ugyanis az 1,2 literes, finoman járó 3 hengeres, 82 lovas kis benzines induláskor fulladékony, amolyan kuplungcsúsztatós, kelletlen, s erőtlen.

Motorból nem biztos, hogy ez a legjobb választás (tegyük hozzá, a 2-3 hengeres modern kis turbómotorok sem jobbak), míg a váltó sajnos biztos,
hogy messze nem etalon a kategóriában

Amikor már haladunk, nem nagy baj, hogy híján van a rugalmasságnak, s hogy csak úgy 3000-es percenkénti fordulaton mozgatja kellő dinamizmussal az önmagában alig tonna alatti súlyú kocsit, de egy kisautóval zömében városban furikázik az ember. Automata váltó kéne hozzá, de az nincs, csak robotizált, s (az árlistán) csak az 1.6 e-HDi csúcsverzióhoz. Na mindegy, tanulható, szokható vele az együttlét, a mindennapos rohangálás, amiben partner az eltalált rásegítésű kormány és a komfortos (egyszerű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futómű. Hogy például egy pilisi szerpentinezés alatt előbbi kevéssé informatívnak, utóbbi billegősnek találtatik, nem annyira lényeges.

Öö, 206. Vagy 207. Vagy 307-308, nem? Nem, hanem 208

Kicsit krómos, kicsit csajos, nagyszájú, elegáns, részletgazdag. A Peugeot-pártiaknak vélhetően bejön, de hogy a többieket megnyeri-e...

Dicséret illeti az autó fékezhetőségét (hátul is tárcsa lassít), hogy fordulékony, hogy könnyű parkolni, hogy sztrádán sem vészesen hangos annak ellenére, hogy 3800-at forog a motor, hogy szériában ad menetstabilizáló elektronikát, 4 légzsákot, illetve - egyebek mellett - tempomatot és 4 irányban állítható kormányt is. Töréstesztje 5 EuroNCAP-csillagos lett. Active, azaz közepes felszereltségű próbaautónk már ködlámpás, fedélzeti számítógépes, osztottan dönthető hátsó üléses, klímás, kormányról vezérelhető hifis volt pár további plusszal - az extralista egyébként kvázi végtelen, panorámatetőt, navigációs berendezést is soroló.
Fogyasztás? Elvileg mindössze 4,5 litert eszik az 1.2 VTi 100 km-enként - nos, mi a 6,1 l/100 km-es tesztfogyasztással is elégedettek voltunk. A 208 árát ugyanakkor sokalljuk, mert bár nem drágább az átlagnál, de nem is jobb. Az ötajtós alapár 3 127 000 Ft (1.0 Access, 68 LE), az 1.2-es VTi felára 150 ezer Ft. Az Active-lépcsőért 350 ezret kér a Peugeot. Az a Peugeot, amelynek vásárlói általában messze nem racionális szempontok alapján döntenek, a 208 meg van annyira más, hogy elnyerhesse egyesek kegyeit.

Más, mint a többi. Peugeot 208 1.2 VTi teszt