1977 márciusában mutatkozott be a Volvo 262C. Bár a Genfi Autószalonon állították ki először, valójában az amerikai piac volt a cél

Amikor már a biztonsággal mindenki össze tudta párosítani a Volvót, és ismerték nagy, tágas és kényelmes szedán, illetve családi kombijairól, akkor szeretett volna valami újat mutatni a svéd márka. Hogy Amerikában ne csak a biztonság, hanem a sportosság és az elegancia mintaképe is lehessen, egy kupéval szerették volna lenyűgözni a közönséget. A Cadillac Eldorado és a Mercedes 280CE sikerei nyomán 1977-ben bemutatták a Genfi Autószalonon a 262C kupét. Hiába Európában volt a bemutató, valójában Amerikának szólt, az ekkora méretű kupék nálunk akkoriban nemigen mentek, a nagy kontinensen viszont mindig is. Hogy biztosra menjenek, a formatervért az olaszokkal szövetkeztek.

A 200-as széria adta az alapot, az övvonaltól fölfelé viszont mindent a Bertone gyártott, Torinóban készült a formaterv

A 262C valódi elnyújtott, igazi kétajtós kupé, aminek körvonalait a Volvo akkori vezető formatervezője, Jan Wilsgaard álmodta meg, a finomításhoz viszont segítséget kért. Olaszországig utazott, hogy Sergio Coggiolával közösen finomhangolják a hatalmas kupé vonalait. A torinói formatervezővel végül egy 164-es alapjaira építették föl a rövidített és laposabb tetejű kétajtós 262C prototípusát. A kupét végül a Bertone gyártotta a 260-as szériát átdolgozva, és a svédek sem vártak volna ekkora érdeklődést iránta. Igaz, összesen 6622 darab készült belőle 1981-ig, holott csupán évi 800 legyártásával számoltak. Nem csoda, hogy az amerikaiaknak bejött a kupé Volvo, azt a kényelmet és luxust kínálta, amihez hozzászoktak, a 262C minden jóval megtömve érkezett hozzájuk.

Fűthető bőrülések, elektromos ablakok és tükrök, szervokormány és légkondicionáló volt az alapfelszereltség, választható az automata váltó, felár nélkül

[BANNER type="1"]

V6-os motort kapott 140 lóerővel, a Peugeot-Renault-Volvo féle 2,7 literes volt az első V motor, amit lambda-szondával szereltek

Ami Európának akkor még feláras és ritka felszereltség volt, azt a 262C tudta, minden Amerikába exportált példány szervokormánnyal, elektromos ablakokkal és elektromos állítású tükrökkel érkezett. Volt légkondicionáló és tempomat is a fedélzetén, meg persze hatalmas bőrhuzatú, fűtött fotelek. A guruló svéd luxusjacht akár műbőrrel bevont tetőt is kaphatott, de alapáras volt az alufelni, valamint felár nélkül választható a 3 fokozatú automata váltó a négyes kézi szerkezet helyett, a komolyabb hifiért és a részlegesen önzáró differenciálműért már fizetni kellett.

800 darabot terveztek gyártani évente, ehelyett 4 év alatt 6622 darabot értékesítettek és gyártottak belőle

A Volvo akkori vezére Pehr Gyllenhammar is egy 262C-vel járkált akkoriban, az övében négyhengeres turbós motor dolgozott, a sorozatgyártású verziókba viszont V6-os szívómotor került. A Peugeot-val és a Renault-val közösen fejlesztett 2,7 literes egység 140 lóerőt teljesített, így a nehéz kupé csak sportosnak mutatta magát, menetteljesítménye azonban csak elfogadható volt. A franciaországi Douvrinban gyártott első sorozatgyártásban lamdba-szondával ellátott V6-ost egy ráncfelvarrást követően fölfúrták, így némileg nőtt a lökettérfogata. A 262C-ből öt darab kabrió is készült Észak-Amerikában a Volvo Cars megbízásából.

5 darab kabrió is készült, de már Amerikában, a 262C valódi luxuskupé volt, a svédek a kényelemhez és a biztonsághoz értettek, az ehető formáról az olaszok gondoskodtak, ez volt a jó recept

40 éves a Volvo kockakupéja