Az egyik legszebb forma - legalábbis nekem, az E36 kabrió négyüléses, ez itt négy fejtámlás, alapfutóműves, épp, ahogy szeretem

Fájdalmas belegondolni, mennyire gyorsan repül az idő, nekem az első autós emlékeim egyike az, hogy mekkora sztár volt még az E36-os BMW a Cobra 11-ben. Akkor még új volt, ma 28 éves konstrukció. Ez a példány is közel annyi idős, mint én, de az enyém sem fiatalabb ennél.

Közelít az oldtimer korhoz, de valahogy azt érzem, sosem fogja senki akkora értéknek tekinteni, mint egy hasonló állapotú E30-at.

Ennek van egy óriási előnye, mert azok, akiknek ez mégis jelent valamit, szemtelenül olcsón hozzájuthatnak. Hogy prémiumautó volt valamikor, ma már pont teljesen mindegy. Abban viszont van valami, hogy ezek az autók, ha a küszöbükön át is lehet látni, még akkor is mennek, és még fognak is, talán épp ettől prémiumtermékek.

Nincs ültetve, így kényelmesen beférnek a 17 colos Style 32 felnik, amikre ráfér egy felújítás, de így is az egyik legkeresettebb felni

Leginkább a fényszórókból látni, hogy már cserélték az orrát, az utángyártott TYC-k kisebbek a gyárinál, az indexek viszont nagyobbak, így az egész kusza. Furcsa módon ezt hívják kisvesés bajuszlécnek, ez a facelift előtti, szerintem így mutat igazán jól az orra

Egy ilyen E36 mai szemmel persze elég messze van a prémiumtól, ha az anyaghasználatát nézzük, hisz azt látja a szemünk és érzékelik az ujjaink. Viszont már ebben is kevés volt a kemény műanyag, puhított a műszerfal, vastag bőrözésű a kormány és az ülések, ha egy ilyenre vigyáztak, akkor bent ennyi idő után is kevés nyoma látszik az öregedésnek. Persze sok megoldása is mérhetetlenül egyszerű, mint például az ajtókárpit és annak könyöklőrésze, vagy akár a motor szerelhetősége. Itt még nem voltak bonyolult elektronikák, hiányzik a BUS-os elektronikai felépítés is, minden egyszerű, mint régen. De van szervókormány, klíma – az itt pont nincs, elektromosak az ablakok és félig a tetőszerkezet is, és van központizár. Egy ilyen E36 még épp ad annyi élményt az autóimádóknak, amennyi kell, de már pont nem okoz annyi fájdalmat és kellemetlenséget napi használat közben, mint egy E30, vagy kortársai.

Ezért szeretem az E36-ot, mert a technika értelmében még nyers, de a modern kor puhány sofőrének való extrákat már tartalmazza.

Rozsda szempontjából kritikus pont a hátsó sárvédők hátsó sarka, a csomagtérajtó, az az alatti karosszériaelem és persze a küszöbök, itt utóbbin minimális azért van, de 23 év után ennyit el lehet nézni

Nem volt rossz vétel a 318is, de nagyon tetszett a kabrió is, sőt, talán még jobban, de ott valamiért pont a két vezérműtengelyes 140 lóerős 1,8-as maradt ki a kínálatból. Kisebbet nem akartam, de nagyobbat sem, ami már a hathengeres 20i lett volna, ezért volt szimpatikus a kupé. Kabrióban az M43 kódjelű egy vezérműtengelyes 1,8-as volt a belépő, utána a 20i és a nagyobb hathengeresek. Az E36 szedán 1990-es bemutatóját követően három évvel, ’93-ban jelent meg a puhatetős kabrió, két ajtóval, B-oszlop nélkül, elektromos ablakokkal. Egyébként a B-oszlop hiánya az, amit eljátszhattak volna a kupénál is, az persze már úri huncutság lett volna, hisz így ott lehetett felárat fizetni a hátsó villanyablakért, a kabriónál ez adott. Stílusában így nagyon jól hozza azt, amit szeretek, felhúzott tetővel is tud érdekesen kinézni, ha az összes ablakot lehúzzuk, amit egy gombnyomásra is megtehetünk.

Ez még a beszerzéskori állapot, lesz szebb kormány és összerakott ajtókárpit, az ülések viszont jók, a vezetőülésen van egy kisebb szakadás, ami menthető, de az értékes könyöklő jó állapotban van

[BANNER type="1"]

Kopott, de nem katasztrófa az M-es bőr váltógomb, minden kapcsoló működik, ahogy az ülésfűtés is, meg persze a tetőszerkezet is

Ez a példány 1995-ös és német, illetve osztrák piacra készült verzióról van szó. Ennek tükrében is érdekes, hogy mennyire kevés rajta a rozsda, a kerékjárati íveken épp csak elindult itt-ott, vélhetően pár kavicsfelverődés jóvoltából. De itt a hátsó ívek sarkai is jók, ahogy a küszöbök is majdnem tiszták, mindenesetre a kritikus részeken, mint az emelési pontok, itt nincs baj. Koccanhattak vele, ahogy szinte az összessel, amit Magyarországra lapátoltak a 2010-es évek elején. Ennek az orrát már cserélték, de a nyúlványok épek; szépen összerakták, mindenhol jók a hézagok. Nekem szúrják a szememet az utángyártott TYC fényszórók és az indexek, de ezen könnyen lehet segíteni bontott eredetikkel, szinte mindent kapni hozzá. M-esítették a törés után, így kapta meg a sportos lökhárítót (amiből hiányoznak a ködlámpák) és a majdnem M kinézetű tükröket. Van min javítani, de ez még egyelőre a beszerzéskori állapot, kiindulásnak nem rossz.

Szép a B-oszlop nélküli oldalablak, sajnos a tetőről ez nem mondható el, itt is látszik, hogy a belső anyag rendesen elengedte már a helyét

Kézzel kell reteszelni, de utána gombnyomásra csomagolja el magát. Több helyen javították már, egy új vászon ára 80 ezer körül kezdődik és otthon is kicserélhető

Egy kabrió talán legkritikusabb része maga a nyitható tető, ez az E36-nál is vízválasztó kérdés. 23 éves szövetről és varrásokról beszélünk, amik ki vannak téve víznek, hónak, UV-nek, szóval dicséretes, hogy legalább ennyire egyben van még. Viszont cserélni kell, a hátsó plexiablak csúnyán bemattult és többször javították már körülötte, de jelenleg is szakadt, így ennek tényleg mennie kell.

Nem tragédia egy új vászon, külföldről rendelve úgy 80 ezertől már kapható,

nyilván a csere összege határozza majd meg, hogy megérte-e az árát maga az autó, de ha van egy kis barkácshajlamunk, és nem félünk a szerszámoktól és a macerától, akár házilag is ki lehet cserélni. Szerencsére az E36 nem bonyolult szerkezet, szinte az összes felhasznált patentet, csavart és alkatrészt be lehet hozzá szerezni itthon is és a szerelésekhez pillanatok alatt találni segítséget a weben.

Egy ilyen E36-ban mindig jó ülni, bár a fekete bőrt hamar felforrósítja a nap, ez a legnépszerűbb belső

Hátra beülni nem nehéz, és el is lehet férni, egy E36-ban jó pont, ha nem lóg a kesztyűtartó fedele, vagy az ajtókárpit, utóbbit egyszerű javítani, de kell hozzá barkácshajlam

Egy ilyen E36-nál nagy kérdés még a motor, a kisebbek mind küzdenek némi hűtési problémával, ahogy az M43 is. Ezen itt már kicserélték a hűtőt egy hathengeresből származóra és a ventilátor is nagyobb a gyárinál, így ezzel nincs gond. Az olajjal viszont van, mint a legtöbb behozott négyhengeres E36-nál, ugyanis kritikus helyen tud elöregedni néhány tömítés, méghozzá az olajszűrő háza és a blokk között. Ennek cseréjéhez le kell bontani a generátort is, aminek a konzolja szintén szeret eltörni, így ezt a macerát rengeteg ilyen BMW-nél nem vállalták be, ahogy ennél sem. 2013 környékén került az országba, azóta átesett pár szervizen, de nem tudni, mióta folyt itt az olaj, de már nagyon cserére érett, éppen ezért ez volt az első javítás a vásárlás után. A motor és a váltó egészségesnek tűnik, az 1,8-as 116 lóereje elsőre nem tűnik kevésnek, viszont ott, ahol a 18is már megindul, magasabb fordulatszámon, ez sajnos nem, így ez csak egy kis krúzolós kabrió, ami a ’90-es években még csajozós is lehetett. Ma kérdéses, szerintem a benzinvérű srácok jobban buknak erre, mint bárki más, de az tény, hogy

a lenyitott tető miatt még ebben is szúrósan megnéznek.

Nagy felnikkel is jó a futása, de a széles abroncsokat azért megvezetik a vályúk, ám ezeket még elbírja a futómű, viszont itt már csereérett egy-két alkatrész

Pedig ha tudnák, hogy ez az egész alig került többe félmilliónál, na nyilván foglalkozós, de épp ezért jegyeztem meg az elején, hogy jó korban élünk. A kiindulási alap nem drága, így marad tartalék a felújítani valóra. A futóművel is van mit tenni, de szerencsére minden beszerezhető hozzá, az első és hátsó kis stabilizátor összekötők alig párezer forintba kerülnek és otthon is cserélhetők, ahogy az első lengőkarok szilentjei is, bár az melósabb. Rendkívül egyszerű autó, így azoknak is bátran tudom ajánlani, akik csak egyszer fogtak életükben csavarhúzót.

Ezzel foglalkozni kell, de szerencsére az a fajta, amelyik inkább ránevel némi bütykölésre, mintsem megutáltatná veled.

Ebben a kívül-belül fekete összeállításban az apróhirdetések között kapós 17 colos Style 32 felnikkel mondhatjuk, hogy értékes darab, nagyjából ez az, ami keresett, plusz a hathenger, de kabriónál már az is elég, ha jól néz ki. És mikor kell kabriót venni? Nyár végén, ilyenkor kicsit bezuhannak az árak, de ha sikerül megcsípni egy hasonló állapotút, akkor még van egy-két hónap, hogy kihasználjuk, majd jön a tél, amikor ráérünk rendbe rakni az apróságokat.

Olajgondjai ellenére könnyen karbantartható egy ilyen 1,8-as, és 116 lóereje elég a normális közlekedésre, a kabrióélményt kiválóan nyújtja, hangja is szép, csöndes, de félmillióért ne várjuk patika példányt

Nyár végén olcsó kabriót? – Jó példa ez az E36-os BMW