Ő a Bravo utódja és egyben elődje, a Stilo a Fiat egy érdekes próbálkozása volt. Teli elektronikákkal, korában modern, ma sem elavult, ám viszonylag olcsó autóként. A sportos küszöbözésű (és a hozzá illő alufelnivel) adott háromajtós Racing épp eladó

Mintegy 2,5 évvel ezelőtt szerepelt nálunk ugyanezen Fiat Stilo. Kollégánk autója, amit naponta látunk, s tudjuk, hogy nem annyira rossz autó, mint azt sokan gondolják. Pedig F-betűs (ugye ismert a rosszmájú, s általunk egyáltalán nem osztott teória, mely szerint francia, Fiat és Ford egyaránt tiltólistás). Ráadásul a Stilo elektronikákkal, extrákkal, azaz hibalehetőségekkel telített. Amikor 2011-ben szerepelt használttesztünkben, akkor még 90 ezer kilométer sem volt benne, ma pedig már 125 ezer közelében jár a számlálója. Nem volt esemény nélküli az azóta eltelt idő, de tragédiákra azért nem kell számítani.[BANNER type="1"]

Emelkedő övvonal, magas far, dinamikus forma. Jól jön hozzá a gyári tolatóradar. Alufelnivel még jobban mutat, a ballonos téli gumikkal viszont lágyabban rugózik

Hogy mi történt vele első 6 évében, az korábbi cikkünkből is kiolvasható, ott megtekinthető, hogy miként mutat 17 colos gyári alufelnijein, de azért természetesen jelen cikkünkben is szerepeltetünk egy akkori képet, s össze is foglaljuk a korábbi eseményeket: 60 ezer kilométernél vezérműszíj, 70 ezernél négy féktárcsa, 85-nél hátsó lengéscsillapítók és első gömbcsuklók, valamint stabilizátorok cseréje. Soknak tűnhet, de a Fiathoz szerencsére filléresek az alkatrészek, ezért aztán az sem volt fájó, hogy a második vezérműszíj-cserénél vízpumpából is kellett új, valamint az sem, hogy a kipufogó leömlő utáni flexibilis csövéből is cserélni kellett már 100 ezer kilométeres futás alatt.

2011 augusztusában, kellemes délutáni fénynél így nézett ki a Stilo. Nem lett sokkal rosszabb a megjelenése, az alufelnik és a nyári gumik most is megvannak hozzá

Ami kicsit meglepetés volt, az a 100 ezer kilométer után csapágyassá lett, búgásba kezdett váltó. Tulajdonosát riogatták 150 ezer forintos javítással is, de végül baráti szerelővel és diszkont alkatrészekkel 50 ezer forint alatt maradt a projekt. Persze ki kellett venni a váltót, azt szét kellett bontatni, s abban két csapágyat ki kellett cserélni. A diagnózis szerint ugyanis csak azok mentek szét. A gyakori hidegüzem és a városi csoszogás itt bosszulta meg magát. Ha már szét volt bontva az autó, a kuplungtárcsát is érdemes volt újra váltani, a korábban kemény tengelykapcsoló egészen puha lett. Ezt követően már csak egy hiba, a hűtő szivárgása okozott gondot. Cserés lett utóbbi is, ami 9 éves autónál nem egyedülálló jelenség.

Multifunkciós bőrkormány (kicsi kopással), a műszerek között is megjelenő hifikijelző, kétzónás automata klíma, gombnyomásra könnyíthető elektromos kormányrásegítés, szakadásmentes bőr váltószoknya. Üdvözlet az egymilliós autóban!

Amitől azonban mindenki fél, a millió elektromos kütyü, a kétzónás automata klíma, a kormányról vezérelhető (amúgy gyári mélynyomós, nem is rossz, MP3-as CD-ket is olvasó) hifi, az elektromos ablak és tükör, a gyári tolatóradar, valamint a távirányítós központi zár hibátlanul dolgozik. Az ellátmány bőségességét jelzi, hogy légzsákból nem csak első és oldalsó, hanem függöny is van. Gyerekülés Isofix csatlakozóval is rögzíthető, babahordozó előre is tehető, hiszen az utasoldali légzsák kiiktatható. A csomagtér abszolút értékben egészen nagy, 305 literes, amivel mondjuk a kategória átlagától elmarad kevéssel, ám aljában még szükségpótkereket is adó, és osztott ülésdöntéssel viszonylag egyszerűen és síkpadlósan bővíthető.

Három hárompontos öv, három (támlába tolható) fejtámasz hátul, középen a kardánboxba tett légbefúvó ellenére is elviselhető hely. Elöl formásnak tűnő, de nem annyira jó tartású, viszont nem kiült, ott is kopásmentes ülések

Az utastér állapota az elmúlt bő 25 ezer kilométer és 2,5 év alatt nemigen változott, akkor is kicsit kopott volt a sofőr ajtókárpitja, ma is az. Viszont millió olyan apróság van, amit egy 2001-ben megjelent autótól messze nem is várnánk. Indításkor például hosszas ellenőrzőlistán megy végig a központi elektronika. Megtudjuk a műszerek közötti egérmoziról, hogy kiégett az egyik rendszámtábla-világító izzó, meg időnként azt is, hogy valamelyik ülés alatti légzsákcsatlakozó szétcsúszott. A rutinosabb stilósok simán összehegesztik a kábelt, annyira típushiba a jelenség. Szerencsére annyira egyszerűen is orvosolható.

Mélynyomós, kicsit magas peremű, a kategória átlagától kevéssel elmaradó, de azért alapból sem kicsi (305 literes), osztott üléshajtással sík padlóval bővíthető a csomagtér

Miként az elektronikák garmadája, az is meglepetés, hogy az 1.4-es benzinmotorhoz 6 sebességes váltó csatlakozik. A 95 lóerős gép karakterisztikáját ezen autónál utólagos chiptuning javítja. Ennek megfelelően egészen jól terhelhető alacsony fordulaton is, így városban is nyugodtan kapcsolható a negyedik fokozat. Autópályán a 130 km/órás tempó hatodikban 3250 1/perc, azaz alacsony fordulattal futható. A motor szinte mindig csendes, a már 9-10 éves autók körében a többi menetzaj sem jelentős, a gördülés a 16 colos (195/60 R16-os) téli gumikkal nagyságrendekkel csendesebb, mint az alufelnis 215/45 R17-esekkel, s a rugózási komfort is sokkalta jobb így. Hogy kanyarban nem annyira stabil a kocsi, s nem is mutat olyan jól? Igaz.

Két gázteleszkóp emeli a gépháztetőt, amin a fotókon alig láthatóan már nem csak apró horpadás, hanem erős (maró anyag ráöntéséből eredő) mattulás is látható. Továbbra is ez az egyetlen sérült, de az őszinte állapot érdekében javítatlan elem az autón. Egy polírozás után még szebb lehet a most sem rossz gép

A hosszúra áttételezett váltó a fogyasztásnak is jót tesz. A sokéves átlag 7 literes étvágyat mutat, országúton nem komoly trükk 5 liter alatti értéket elérni. A tulajdonos rekordja 4,2 l/100 km volt, de akkor kifejezetten a spórolás volt a cél. Az volt a cél az autó vásárlásakor, illetve választásakor is: a Stilo olcsóbb, mint a hasonló korú és ellátmányú modellek. Ez a példány például alig több mint egymillió forintért eladó, ami törésmentes múltjához, karbantartottságához és bőséges (a gyári extrákon túl külön felnin lévő téli gumis) ellátmányához mérten valóban kedvező. Az eddigi tapasztalatok szerint ráadásul az olcsó autó olcsón fenntarthatónak, takarékosnak is ígérkezett. Persze vannak nyűgjei, fényszóróizzót nem jó benne cserélni (szerencsére nem is kell sokszor), tükrei parányiak, viszont a konkurensekhez mérten bőven kapunk annyi árelőnyt, hogy ezen hibák ne csak megszokhatóak, elnézhetőek is legyenek.

F-betűs is lehet jó? Fiat Stilo használtteszt