Hátulra a rácsozás miatt kisebb lámpák kerültek, oldalt pedig furcsa kopoltyúk jelentek meg

A downsizing korában a köbcentikkel együtt a hengerek száma is zsugorodik, a mai szigorú szabályozások miatt komoly harcot kell vívni egy V12-es motor létezéséért is. A nyolcvanas években viszont még egészen más szelek fújtak. A BMW-nél komolyan fontolóra vették, hogy csúcsmodelljükbe V16-os motort építenek, amellyel előnybe kerültek volna a Mercedes S-osztállyal szemben. A motor fejlesztésébe 1987-ben vágtak bele, a hatalmas erőforrás alapját a már meglévő V12-es (M70) egység adta. A plusz négy hengernek köszönhetően az űrtartalom 6,7 literre nőtt, a lóerők száma pedig 408 lóerőre duzzadt, ami nagy ugrást jelentett az akkori csúcsot jelentő ötliteres V12-es 299 lóból álló méneséhez képest.

A hatalmas motor teljesen kitöltötte a rendelkezésre álló helyet, még a hűtőnek is át kellett költöznie a csomagtartóba

Az új modell persze nem maradt név nélkül, hivatalosan a 767 iL nevet kapta, mivel a nyújtott tengelytávú karosszériába szerelték a V16-ost, ám a gyár berkein belül “aranyhal” és “titkos hetes” néven futott a típus. A hűtőrendszernek a motor nem mindennapi méretei miatt már nem jutott hely az orrban, ezért (nem túl praktikus módon) a csomagtartóba került a hűtő. A megfelelő hűtés érdekében rács került a hátfalra, a hátsó kerekek fölé pedig optikailag igen csak véleményes kopoltyúkat szereltek. Az elkészült prototípust csak a BMW belső köreiben mutatták be, a modell viszont nem aratott osztatlan sikert, így gyártásba már nem került a különleges BMW, pedig a 767iL nem csak a bajor gyártónál, de az egész luxusautó piacon unikumnak számított volna.

A C-oszlopig csak egy gyönyörű állapotú E32-est látni, utána viszont megtörik a harmónia

[BANNER type="1"]

A luxusautók királya lett volna a 16 hengeres 7-es BMW