Alapverziójával, króm díszek nélkül is mutatós az új Renault Captur. A kéttónusú fényezés most 1 forintos extra, az alufelnikért komolyabb összeg, 100 ezer forint fizetendő

Az aki szép, reggel is szép - tudjuk Horváth Charlie dalából, én pedig azt mondom, az ami jó, alapból is jó. Különösen jó példa erre a Renault Captur, amiből a 155 lóerős, EDC váltós, fullextrás verziót próbáltam már, majd közvetlenül abból ültem át alapverziójába, ami nagyjából 3 millió forinttal olcsóbb nála, és elárulom, egy pillanatig nem volt benne hiányérzetem.[BANNER type="1"]

Nem terepjáró, összkerékhajtás egyetlen verzióhoz sincs, ahol egy Dacia Duster vígan elmegy, ott ezzel lépésben kell óvatoskodni

Persze nem mondom, hogy megállapíthatatlan, hogy ez egy olcsóbb verzió, mert látszik. Míg Intens szinten kecses krómkeretet kapnak az ablakok, itt csupán fekete műanyagot. Itt a lökhárítókra sem jutottak krómbetétek, de bevallom, túlzottan nem hiányzik. A Captur alapból is elég dögös, nem mellesleg alapból is jó fényerejű, LED fényszórós. A karosszéria és az utastér méretei - kevéssé meglepő módon - pont úgy megadják a családi használhatóságot, mint a fullextrásnál. Egyszerűbbek persze az üléskárpitok, alapból kisebb, 7 colos, de mindenképp okostelefon-tükrözéses, azaz Apple CarPlay és Android Auto funkciós középkonzoli érintőképernyő jár, a műszerblokk pedig az apróbb középső kijelzőt leszámítva hagyományos mutatós, a mutatók ráadásul indításkor sportautósan végigfutnak. A kormánykerék tág határok között állítható, ahogyan a sofőrülés is, nem úgy az utasé, ami magasabb termetű utasoknál okozhat kellemetlenséget, hiszen a "jobbegy" alapból nagyon magasra szerelt.

Az alapáras kijelző is színes, jó felbontású, az anyagok igényesek, az ülések kényelmesek

A kisautók körében, hiszen a Captur egy kisautó alapú crossover - a Clio alapjain -, meglepően jó a helykínálat

Négy elektromos ablak, elektromos tükrök, kijelzős műszerblokk és két USB alapáron

Itt hagyományos, mechanikus a kézifék, de opcióként elérhető az elektronikus is, ahogyan például az automata klíma és a zsebből nyitó Renault kártya is, utóbbiakat ráadásul csomagban, kedvezményesen is megkaphatjuk. Alapáron jár persze a 6 légzsák, a vészfékező-rendszer és a követési távolságra figyelmeztetés. Sávtartót és tempomatot kapunk, adaptív rendszer viszont az alapmotorhoz nem társítható. Az alapmotor amúgy idézőjeles a Captur esetén, ahogyan az alapellátmány is, hiszen ahogyan utóbbi is elég korrekt (az említett tempomattal és érintőkijelzővel, valamint például kihangosítóval, légkondicionálóval, elektromos - egy érintésre végigfutó - ablakokkal és tükrökkel, valamint távirányítós központi zárral), úgy

az 1,0 literes, háromhengeres, de mindenképp turbós, azaz kellően erős és nyomatékos alapmotor sem az az igazi bázis, hanem a már teljesen kielégítő verzió.

Alapesetben 422 literes, a hátsó ülés előretolásával 536 literes, jól pakolható a csomagtér (A fotó Eneos termékmegjelenítést tartalmaz)

Bár a jelenlegi karanténidőszak az otthonmaradásról és a minél kevesebb kimozdulásról szól, kétlaki emberként én viszonylag sokat, csaknem 800 kilométert autóztam a Captur alapverziójával. Egy pillanatig nem volt olyan érzésem, hogy alulmotorizált lenne, inkább meglepett, hogy mennyire élénk. Az egyik ok a viszonylag alacsony, 1,19 tonnás önsúly, a másik pedig a motor, ami bár érezhetően háromhengeres, mégsem bántóan egyenetlen járású, vagy erőtlen. Gázadásra veszi a lapot, még ha nem is egy erőgép. A normál közlekedésben érzett dinamikája sokkalta jobb, mint amit a 13,3 másodperces 100-as sprint sejtet, a 173 km/órás tempóra pedig valójában már semmi szükség. Fontosabb az, hogy bár váltója csak 5 fokozatú kézi - és nem agyonáttételezett, azaz városban is bírja a negyediket, az autópályás 130 km/óránál alig több mint 3000/perc fordulat adódik. Meglepő módon pont olyan zajszinttel és alig nagyobb fogyasztással, mint a TCe 150 esetén.

Az alapmotornál kissé mosolyogtató az indításkor végigfutó sebesség- és fordulatszámmérő, de ilyenkor legalább elmegy 200 fölé is mutató

Alapból megkapjuk a fényérzékelős, ráadásul jó fényerejű, LED lámpát, ahogyan az Apple CarPlay funkciós kijelzőt is

Alapból is kedvezett a fogyasztásnak, hogy dugóba nem keveredtem, de ezt még tetéztem azzal, hogy autópályán is jellemzően 120 km/óra körül autóztam csak, így hoztam az 5,9-6,4 l/100 km WLTP értékből az alsó szintet, azaz 5,9-et, kijelző szerint és két saját tankolás között mérve is. Ez csöppet sem rossz, még ha az nehezen emészthető is, hogy egy kis crossover néhány extrával közel 6 millió forintot kóstál, alapmotorral is, ez azonban nem a Captur hibája, hanem mondjuk a forinté és a hazai fizetéseké.

A C-alakú menetfény feláras ugyan, de mutatós

A Captur esetén a bázisár 5,19 millió forint, ehhez jött a tesztautónál a kéttónusú fényezés (igaz, az most 1 forintos tétel), a dizájnos, C-alakú menetfény és az automata reflektor, a tolatóradar, a 17 colos alufelni, a fűthető első ülés és a sötétített hátsó ablak, s így lett a tesztautó ára 5,729 millió forint. Ugyanaz mondható el, ami a fullextrásnál: egy kis crossoverért, pláne alapmotorral nem szerény összeg, de a tudáshoz és a konkurenciához mérten abszolút rendben van, sőt. Az alap Captur sokkalta jobb, szépen összegyúrt autó annál, mint amit egy bázisverziótól várnánk. A fúj francia hozzáállást pedig most már végre végképp felejtse el mindenki, minősége alapján a Captur nyugodtan lehetne német autó, japánnak pedig azért nem mondanám, mert annál sokkalta ötletesebb, vidámabb kisautó, összességében tehát bőségesen szerethető.

A Renault-nál megszokott, hogy már az alapverzió is nagyon élhető. Így van ez a Megane vagy a Clio esetén is

Vajon költsünk-e az extrákra? Az alap Captur szerint nem érdemes