A bátor nő és két fia egy "sziszegő, pöfögő, ló nélküli járműben" - hihetetlen elszántságuk nélkül az automobil sikerének útja valószínűleg rögösebb lett volna

"Az emberek csak olyan dolgokat vásárolnak, amiket ismernek" - mondta Emile Roger, Karl Benz franciaországi képviselője a feltalálónak, aki a párizsi járműkiállításon bemutatott gépi meghajtású kocsiját néhány hónap múlva egy sarokban látta porosodni. Üzlettársa igen mélyre húzhatta a szemöldökét, mert végül beüzemelte az autót és a két férfi körbejárta vele a világvárost. A látvány magával ragadta a párizsiakat, s magát Benzet is, aki felvillanyozva tért haza.

A neves találmány évfordulójáról nemrégiben a Közlekedési Múzeumban is megemlékeztek

Az egyébként ekkor még tökéletesítésre szoruló járművet kevésbé értékelték a mannheimi nyárspolgárok, akikkel gyakran került konfliktusba. A próbaköröket is csak nehezen tudta megtenni. Hol egy megbokrosodott ló hajtója szidta, hol egy hisztériás rohamot kapott asszonyt kellett miatta megnyugtatni... hamarosan rendelet is született arról, hogy a város jó néhány utcáján tilos a "ló nélküli kocsik" használata, a csendőrök pedig szemmel tartották a Benz műhely ajtaját. A feltaláló állítólag már-már feladta a reményt, s úgy tervezte, visszatér inkább a stabil motorok készítéséhez, hagyja ezt az őrültséget a fenébe, amikor sor került Bertha Benz kirándulására.
[kepallobal=451359]Bertha Benz sokkal merészebb volt az uránál[/kepallobal] A manapság ismert történet szerint Karl felesége, az elkötelezett Bertha úgy gondolta, hogy "ló nélküli kocsit" épp úgy kellene Németországban is népszerűsíteni, mint Franciaországban: használhatóságát a gyakorlatban is bizonyítva. Más verziók szerint azonban egyszerűen csak hajtotta a kíváncsiság, s azt mondta a fiainak: "Ha már úgyis itt van apátoknak a találmánya, próbáljuk ki!"
Történt, ami történt 1888. augusztusában, a lényeg, hogy egy éjjel elkötötték a találmányt a garázsból. Egy darabon csak tolták, nehogy a családfő felébredjen, majd beröffentették a motort és útnak eredtek Heidelberg irányába, a körülbelül száz kilométerre lakó anyai nagymamához. Úgy vonult be ez az utazás a történelembe, mint a világ első autós kirándulása, amelyet ráadásul egy nő vitt véghez - vagy legalábbis ő volt a csapatkapitány.
Az igazság ugyanis az, hogy akármilyen elkötelezett is volt Bertha, már korabeli források is leírták, hogy a kormányt az akkor 15 éves Eugen kezelte, édesanyja csupán mellette ült. A fiatalabb Benz, a 13 éves Richard egy kissé kényelmetlen ülésben, szemközt utazott. Nem kis feltűnést keltett a család, az útba eső településeken bizony rendesen megbámulták őket - amikor pedig szükség volt rá, a segítségükre siettek. Nem ment ugyanis minden simán.
Az emelkedőkön állítólag a gyenge motor nem bírta szusszal, ilyenkor Bertha és Eugen tolták, Richard pedig kormányzott. A domb tetején aztán a többiek is gyorsan felugrottak, hiszen lefelé már gurulni kezdett a Patent Motorwagen. Egyik alkalommal el is szenesedett a fékszalag, amelyet egy falusi varga bőrözött újra a számukra. Aztán a benzin fogyott ki, amelyet egy patikából, három liter sebbenzinnel pótoltak... később, egy másik patikában pedig már fejcsóválva adták ki a csonka család számára a teljes raktárkészletet, tíz litert. Nagyjából húsz kilométerenként a hűtővizet is pótolni kellett, ezt azonban kutakból vagy tiszta vizű patakokból könnyen beszerezhették. Később elszakadt a hajtólánc, amelyet egy kovács javított meg... aztán a benzinvezeték eltömődését Bertha asszony kalaptűjével szúrták könnyedén át, a gyújtókábelről levált szigetelést pedig - mi mással - női harisnyakötővel pótolták.

Bertha valójában nem is tudott vezetni (a képen egy régebbi modellel látható!)

Közben nem csak megbámulták őket az emberek, hanem többnyire gúnyos megjegyzéseket tettek, vagy legalábbis ördögtől valónak tartották a furcsa szerkezetet és úgy gondolták, hogy kár ezért a (tényleg) szép asszonyért és fiaiért... hisz biz'Isten előbb a nyakukat törik vagy az égbe szállnak, mint hogy elérjék a céljukat. Azonban egyik sem történt meg, a kritikákat pedig zokszó nélkül elviselték. Igaz, legszebb vasárnapi ruhájuk elég szégyenletesen nézett ki, tiszta egy merő kosz volt, amikor megérkeztek az ámuldozó nagymamához - a mai szemmel nézve már nem is olyan távoli kisvárosba.
"Szerencsésen megérkeztünk Pforzheimbe!" - üzentek táviratban Karl Benznek, aki nem is értem, miért nem indult lóháton rögvest útnak, a többiek után, mikor észrevette, hogy az éj leple alatt kirándulni indultak a szerettei. Mindenesetre nem így történt, a kocsi, amely a napokban ünnepelte 125. születésnapját pedig három vállalkozó szellemű utasával, élükön az asszonnyal kiállta az első automobil túrát a világon, sőt, még megbízhatónak is minősítették! Ha nincs Bertha Benz, talán Karlt sem ismerik el és munkásságát, a "gázmotor meghajtású járművet" sem koronázza siker. Állítólag még segített és néhány praktikus tanácsot is adott a férjének, hogy mit módosítson az autón... például azt javasolta, építsen be egy harmadik sebességfokozatot hegymenet esetére. (Az automobilizmusban betöltött fontos szerepéért egyébként 95 éves korában, alig néhány nappal a halála előtt választotta tiszteletbeli szenátorává az a műszaki egyetem, ahol férje egykor a mérnöki diplomáját szerezte.)

Karl és Bertha Benzt eleinte kigúnyolták a próbautakon - de nekik lett igazuk

Rögvest megszelídült a Benz munkásságához való hozzáállás, a badeni nagyhercegi kerületi hivatal az eset után állította ki Benz számára a világ első gépjárművezető engedélyét, amely már egyenesen feljogosította, hogy szabadalmaztatott motorkocsijával - persze szigorúan saját felelősségére - próbautakra induljon. Az okmánnyal a zsebében hajtott el többek közt az 1888-as müncheni ipari kiállításra is, ahonnét aranyéremmel tért haza. A történet folytatását pedig talán már mindenki ismeri: egy évre rá a házaspár elköltözött, s nekiálltak az új, tökéletesített Benz járművek gyártásának.

Nem jól tudtuk: íme az igazság Frau Benz első útjáról