Középkategóriás sportkupé, tökéletes arányokkal és vezethetőséggel, ez az új 4-es BMW

Az egyik legszínesebb szegmens az, ahol az új 4-es BMW is játszik. A középkategóriás prémium sportkupék között nehéz kettő ugyanolyat mondani, a vásárlók között általában épp ezért nincs is összefüggés. Más az Audi A5/S5/RS5, és más a Mercedes C-osztály is, mint a 4-es BMW, és messze álljon tőlem, hogy bármelyikre azt mondjam, nem jó. A saját preferenciáim szerint persze van egy sorrend, és épp az a jó az emberekben, hogy mindenki másként látja a világot. A Mercedesek csillogása, az Audik szikeszerű precizitása, vagy a Lexusok utánozhatatlan japánossága mind-mind megkapó, és egyikre sem lehet ráfogni, hogy a vezetési élménnyel ne foglalkoznának. Ebben, a mára sajnos egészen szűkössé vált szegmensben viszont egy valami biztos, aki játékosan precíz, elegáns és kényelmes, de azért még huligános autót keres, az a BMW ajtaján fog kopogtatni. És bárhogyan is nézzen ki az új 4-es, piszkosul elégedett lehet, ha annak a kulcsával a zsebében távozik.

Bekerült a vesék közé az embléma, az M440i karbonszálas kiegészítőket is kaphat

Elnyújtott, hosszú a karosszéria, hiányoznak róla a határozott, éles vonalak, amiket az előd kapott

Felpattintva a kupésan hosszú ajtót, először a klasszikus keret nélküli ablak tűnik fel, aztán pedig az utastér, amibe pont azért várjuk, hogy beülhessünk, mert tudjuk jól, hogy milyen lesz. Különböznek a véleményeink, és ez épp így jó. Egyesek szerint lehet maradi, szerintem pedig klasszikus és pont annyira modern, amennyire 2021 megköveteli. Nincs kijelzőtenger, nincs zongoralakk (!), nincsenek érintőgombok, ellenben nagyon sok a bőr és puhított műanyag bevonatú felület. Az, hogy nem ordít róla a high-tech és nem a csilli-villi elemekkel telipakolt műszerfal néz ránk, nem azt jelenti, hogy a BMW ne lenne újító.

Ez itt úgy mai a szó technikai értelmében véve, hogy közben, aki BMW-re vágyik, az pontosan azt fogja kapni.

Ugyanazt a logikát, ugyanazokat a formákat, elrendezést, ergonómiát találja, amit a korábbi BMW-jében, legyen egy, vagy két generációnyi a különbség. Ez semmiképp sem lemaradás, sokkal inkább következetesség. Bekötözött szemmel is tudni fogjuk, miben ülünk, már csak abból is, ha a középkonzolra tesszük a kezünket. Következő lépésként pedig ugyanígy szemfedővel megtaláljuk a főbb menüket is a multimédián, mert az iDrive kezelője is pont ugyanaz, mint a többiben, a logikáját pedig csak csiszolták a generációk alatt. Érintős már a kijelző és van gesztusvezérlés is, ez azonban inkább csak nehezít a helyzetén, a forradalom nem ebben van, és nem is az érintésben, egy jó kezelőszerv kell, mint ez itt.

Keret nélküli ablakokat kaptak a hosszú ajtók, tudjuk, mi vár odabent

Csinos részletek, jó anyagok, kiváló kezelőszervek és digitális kijelzők hagyományos elrendezésben

Ha már hagyomány és következetesség, az M-es modelleken kívül a 3-as és 4-es BMW-k csúcsmotorja minden generációban soros hathengeres volt, és ez most sincs másként. A jelölés M440i, ahol a 40-es motor valójában egy 3,0 literes soros hathengeres benzines. A B58 legújabb generációja 374 lóerős és 500 Nm nyomatékú, utóbbi már 1900-as fordulatszámtól. A 40i legújabb generációjának érdekessége, hogy mindenképp 48 voltos hibrid, szóval az EU szabályozások szerint már ez a motor is a Föld megmentését szolgálja, de nyilván nem.

Ez egy olyan benzinzabáló erőmű, aminek a torkán vígan fogunk letolni 50-100 liter benzint egyetlen hétvége alatt, amit nyilván sok-sok káros részecskévé fog átalakítani ott, ahol éppen vagyunk.

Mindezt tökéletes sorhatos hang kíséretében, amit elölről hall a sofőr az utánozhatatlanul érces, messze nem túl hangos, pont jól hangolt kipufogóból pedig hátulról. Sport és Sport + módban nyit a másik oldali kipufogóvég is, olyankor gázelvételre van pici durrogás is, de maga a hangszín az, ami leírhatatlan, egész egyszerűen újra és újra hallani akarja, aki a gázpedál felett uralkodik.

Minden pont ott van, ahol keresnénk, logikus és ergonomikus az elrendezés

Tágas csomagtartó, elfogadható kétfős hátsó pad és nagyon tágas első sor kiváló sportülésekkel

Kötelességemnek érzem megemlíteni a fogyasztását, amit sikerült 7,5 literre kihozni az egyik szakaszon. Egy 48 voltos hibrid rendszerű motortól valahol tudat alatt elvárja az ember, hogy tudjon keveset, ez azt hiszem, tisztességes, de térjünk át a komolyabb és jelen esetben fontosabb dolgokra. Ennek nagyjából a dupláját produkálja akkor, ha nem túrakupéként használjuk, és még azt sem mondanám soknak. A visszafogottság ebben a helyzetben egészen kis ideig lehet életben, mert hiába próbálunk meg vele teljesen hagyományosan közlekedni, ott motoszkál mindig a gondolat, hogy A fene vigye el a fogyasztást, halljuk inkább azt a sorhatot! Mert tényleg gyönyörűen szól, ahogy leforog, ahogy alapjárat közelében duruzsol, ahogy félgázon 4000 környékéről váltogat el, egyszerűen mindenhol lehet élvezni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy 3000 fölött érkezik a fordulatszám növekedésével egyenesen arányosan erősödő bizsergés is a padlólemezről, amitől a hang fizikai behatássá válik és sokkal nagyobb jelentőséget kap.

Itt a vezetés élménye grammra ki lett mérve a sofőrt érő összes behatást illetően.

Motorosan nyújtja előre a biztonsági övet, mert nagy autózás következik

Kiváló vezethetőségű, nagyon közvetlen sportautó tökéletes sorhatos hanggal

Ereje széles tartományban kihasználható, de ott a legélvezetesebb, ahol egy BMW benzinmotor mindig is az volt, 5500-6500 között. Bár ez turbós, a teljesítménycsúcs hasonlóan magasan van, mint a régi szívómotoroknál, na, persze nem az M-eseknél. Érzésre azonnal tol, nyakfájdító rajtra képes és katalógus szerint 4,5 másodperc alatt eléri a 100-at, mérések szerint ez hamarabb is megvan. Sosem érdekeltek a számok, iránymutatásnak jók a katalógusadatok, de maradjunk annyiban, hogy semmiféle következtetést nem vonhatunk le belőle, pláne, ha másra hivatott egy autó, mint a gyorsulgatásokra. Egy BMW-t vezetni kell, az M440i is kívánja a biztos kezű bátor sofőröket. A határaiig nehéz eljutni közúton, sokkal több van benne, de szerencsére nem is kell, mert ebben is pont az a jó, ami a BMW-kben mindig is volt, egy egyszerű befordulással is tud vezetési élményt okozni. Elég félállásban hagyni a kipörgésgátlót és olyan szögeket autózhatunk vele, amire Tsuchiya bácsi is csak elismerően bólintana. [BANNER type="1"]

Gyönyörűen szól torokból és kipufogóból is, a padlólemez is bizsereg a kipufogótól, jó értelemben

Összkerekes, de megy ez keresztbe, ha arról van szó, a programozók úgy játszanak az xDrive vezérlésével, ahogy akarnak. Itt úgy akarták, hogy egészen későn szóljon bele, így megvan a játék, és megvan a biztos úttartás is. Pont jókor, pont annyit ad előre, amikor már tényleg vissza kéne hozni, egyik kanyarból a másikba szinte táncol az M440i.

Pont elég erős a motorja, pont elég gyors a váltója és pont elég sokat enged az összkerékhajtása ahhoz, hogy ne rontsa el semmi azt a BMW-ízt, amiért pont ide jöttünk.

Fergetegesen jól sikerült a hajtáslánc hangolása a sportoláshoz, szórakozáshoz, egyszerű autózós időtöltéshez, amikor csak azért ülünk bele, mert autóznánk. Trükkös egy vas, mert bár ebben az oldalában csalódni nem lehet, de van még más képessége is, amiben lehetne. Lágy hibridként a motor leállítgatásával trükközik, ha nem szükséges a tolóerő, simán leállítja menet közben, akár autópályán is. Az újraindítás észrevétlen, csak az tudja, hogy megtörténik, aki direkt figyeli is, máskülönben csak az időnként bezuhanó fordulatszámmérő tűnhet föl a szemünk sarkában. Így ezen a ponton sem lehet belekötni, a kötelező feladatot remekül elvégezték.

Soros hathengeres, 3,0 literes az M440i motorja, 374 lóerős és 48 voltos hibridrendszert kapott

Autópálya tempónál is leállítja a motort, ha nincs rá szükség, szabadon vitorlázik

Kényelmes a futóműve, ha a mindennapi használatról van szó, sportban sem irdatlanul kemény, a nemrég próbált 330e Touring például sokkal feszesebb volt. Ennyi itt pont elég, alacsonyan ülünk, mélyen van a súlypont, nincs szükség túl kemény futóműre, mert amúgy sem fog sokat dőlni a karosszéria. Ez olyan, amivel még Magyarországon is órákat autózol úgy, hogy nem unod meg, jobb nyugati utakon pedig országokat szelsz át anélkül, hogy testileg elfáradnál. Kiváló túrakupé és nagyon jó sportkupé az új M440i, az alapáron adott xDrive pedig jó, hogy van, diszkréten félreáll, ha kell és óvatosan megfogja a kezünket, amikor már tényleg szükséges. Tökéletes a kormány súlyozása, pontossága, a vezetési pozíció, a rezgések, a hangok, a méretek. Ez egy normális 2+2 üléses kupé, amiben magam mögött elférek és még a csomagtartója is tisztességes.

Két hét alatt sem állt össze, szebb lenne nélküle, szerencsére minden más extrém módon rendben van

Van egy viszonylag fontos kérdés vele kapcsolatban, amire a válaszom az, hogy nem. Mindig visszafordultam utána a parkolóban, volt, hogy percekig álltam vele szemben, de ez az orr nekem nem adja ki. Őrülten jó oldalról, csodásan csinos hátulról, nagyon jók az arányai, de két hét sem volt elég ahhoz, hogy ezt a maszkot értsem. Nem az én, és nem is a Te hibád, ha nem érted. Január elsején érkezett egy üzenet a tesztautó multimédiájára - miután online kapcsolatos, amiben egy újévi köszöntő videót találtam, csakúgy, mint karácsonykor. Ebben pedig néhány jelentős nagyváros felett robbanó tűzijátékokkal, zenével, fényekkel szórakoztatott néhány másodpercig. Az első város pedig Shanghai volt, csak a második München. Ha másból nem is, ebből talán megértjük, miért néz ki úgy, ahogy. A külsejével együtt is annyira tökéletesre sikerült az, amit a BMW-nek kell tudnia a legjobban a kategóriában, hogy őszintén nem tud érdekelni, mi van az elején.

Az M440i tökéletesen BMW, pontosan olyan, amilyennek lennie kellett; jobb az elődöknél, de tökéletesen felismerhető, és ez a fontos.

Ki se szállnék belőle, ha tehetném - BMW M440i xDrive