Sokak szerint elcsépelt klisé a mondás, miszerint a kor csak egy szám. Ezzel általában éppen azok nyugtatják magukat, akiknek legbelül nagyon is fáj az a bizonyos szám. És bár nálunk, hús-vér embereknél az öregedés főként negatívumokkal jár, az autóiparban előfordul, hogy egyes modelleknek jót tesznek az évek. Íme 5 olyan autó, amelyek karakterét, történetét és báját nem tudja elvenni az idő. Nem csak nosztalgiából szerethetők, és még akár többet is tudnak nyújtani ma, mint amire eredetileg szánták őket.

Mercedes-Benz W124

A maga korában a felső-középkategória etalonja volt, időtlen eleganciája pedig egy cseppet sem kopott a 80-as évek közepétől egészen a 90-es évek végéig gyártott Mercedesnek. Mai szemmel nézve ez az autó egy őszinte, kedves bácsi, akinek mindig van egy tanulságos sztorija: egy jól öltözött, méltóságteljes úriember a rohanó fiatalság tömegében.

Szögletes, határozott, formája még most is megbízhatóságot és kényelmet sugall, ami nem véletlen. A W124 motorválasztéka ugyanis kifejezetten tartósra sikerült, különösen a dízelmotorok bizonyítottak, amelyeknek megfelelő karbantartással az egymillió kilométer sem akadály. Persze, a benzinesekre sem panaszkodnak túlzottan, 350 ezer kilométerrel még nyugodtan rámondják a rajongók, hogy "bejáratós".

Összesen 2,7 millió példány készült belőle, létezett szedán, kupé, kabrió, illetve kombi karosszériával is. Utóbbi a hatalmas csomagterével és akár hétüléses kialakításával a nagycsaládos emlékeket is megfűszerezte. Extra érdekesség, hogy ebben a modellben mutatták be először a Mercedes 4Matic összkerékhajtását 1987-ben.

BMW E28

Ezt a prémium szedánt a legtöbb benzinvérű szívesen látna hobbiautóként a garázsában, nem csak az M5 csúcsváltozat formájában. Az E28-at 1981 és 1988 között gyártotta a BMW. Itt jelent meg először a vezető fele forduló középkonzol, majd néhány évvel később megérkezett az extralistára az ABS is. A dizájn egyszerre visszafogott és sportos, a mottója: dinamika és luxus végtelen harmóniában.

Visszafogottabb benzinmotorokkal is élmény volt vezetni, a dízelek a takarékosság mellett a korszak mércéjével meglepően kulturáltra sikerültek, ám az igazi ínyencség az M5, amely a mai napig a nagy teljesítményű szedánok archetípusának számít. A hathengeres motort eredetileg a legendás BMW M1 középmotoros sportautóhoz fejlesztették ki, 6,5 másodperc alatt van százon, és 245 km/órás végsebességével aligha akadt ellenfele az Autobahnon akkoriban.

Az M5-ből azonban mindössze 2 241 darabot gyártottak, így a legtöbbeknek csak álom marad. Szerencsére a köznapi változatokból nagyjából 720 ezer példány készült, így ezek még talán elérhetők a hazai autórajongók pénztárcájának is.

Mazda MX-5 (NB)

Miután az eredeti, bukólámpás, NA generációs MX-5 közel egy évtizeden át dominálta a kis roadster kategóriát, a Mazda 1998-ban egy új, frissített változattal válaszolt a számos új versenytárs megjelenésére. Az azonos alapok ellenére látványosan változott a dizájn, ám a vezetési élmény megmaradt.

Bár a gyűjtők továbbra is az első generációról álmodnak, az NB is kezd a nyomdokaiba lépni vágyhatóság terén. Ebben közrejátszik, ahogy nosztalgiára érett korba lép az a generáció, akiknek ez volt az új MX-5 annak idején, illetve az ezredforduló környékén népszerű tuningkultúra hagyatéka is segíti. Több mint 300 ezer példány készült belőle, a közönség pedig imádta: a mai napig bárkinek mosolyt varázsol az arcára, annak ellenére is, hogy kényelmesen leginkább 180 centi alatt lehet elférni benne.

A súlyelosztása közel tökéletes, a kormány közvetlen, a futómű feszes, a váltója rövid úton jár, a kanyarokat pedig imádja. Ezek a dolgok ráadásul nem évülnek el az idővel, mint a képernyőméretek és a tech-kütyük a modern autókban. Így az MX-5 bármelyik generációja örökre szól, hiszen a legfontosabb tulajdonságát sohasem vehetik el tőle. Nem véletlenül lett a típus Guinness-rekorder: a világ legnagyobb számban eladott roadstere címmel az MX-5 büszkélkedhet.

Volkswagen Golf IV

A Golf negyedik generációja nem sportautó, nem luxusautó, nem egy amerikai széles tepsi, hanem egy klasszikus kompakt, amely a megbízható igásló ikonjává vált. Az 1997 és 2003 között gyártott Golfokkal szinte mindenkinek van egy sztorija. Vagy azért mert az ismerősi körében vett valaki, vagy azért, mert ő maga volt tulajdonos. Sőt, a hazai autóparkot elnézve az is megeshet, hogy még most is ezt hajtja rengeteg rajongó. Ne feledjük: több, mint 4 millió példány készült belőle összesen, és egész jól bírják a strapát.

Nem akart se többnek, se kevesebbnek látszani, mint ami: egy közlekedési eszköz széles motorválasztékkal és rengeteg karosszéria-opcióval, hogy bárkinek megfelelhessen. A dízelek kellő karbantartással itt is tudják az egymillió kilométert, még akkor is, ha az óracsoport rendszeresen visszatért 200 ezer kilométer környékére az évek során. A benzinesek között pedig egészen érdekes opciók is akadnak: a legendás GTI mellett akár 5 vagy 6 hengeres VR erőforrásokkal is kínálták, ha igazi ínyencségre vágynál.

Most még tucatszámra találni belőlük, akár fillérekért is, így nehezebb észrevenni, hogy mekkora nosztalgiakultusz nőheti körül ezt a modellt hamarosan. Az olcsóbb példányokat ugyanis már bőven gazdasági totálkárossá ette a rozsda, így hamarosan töredékére csökken a jelenlétük az utakon, amikor a lelakott darabok komolyabb tőkeinjekció híján alkalmatlanná válnak a közúti közlekedésre.

A Golf IV helyét azonban valószínűleg nem fogja egyszerűen átvenni az utódja: az ötödik generáció már más arányokkal, bonyolultabb technikával és érezhetően nagyobb méretekkel reagált a változó világra. Vezetési élmény és használhatóság terén sokkal inkább hasonlít egy új Golfra, mint az eredetire. Sőt, a bonyolultabb technika, a rosszabb korrózióvédelem, illetve a sárnak és sós latyaknak kedvező, műanyag alvázburkolatok miatt tartósság terén is gyengébbnek tűnik a Golf V: az akár 10 évnyi korkülönbség ellenére nagyjából ugyanazon a skálán mozog állapot terén a két generáció. Így lényegében a négyes az utolsó klasszikusnak mondható Golf, ráadásul továbbra is mindent tud, amitől új autóként etalonná nőtte ki magát.

Toyota Yaris (XP10)

Hogyha azt hitted, hogy a Golfnál nem lehet unalmasabbnak tűnő modell a listán, akkor tévedtél. Csakhogy a 2000-ben Európa Év Autójának választott, első generációs Yaris valójában minden, csak nem unalmas. Cseppnyi méreteivel és faék egyszerűségű technikájával a mai napig megbízható, ám ami sokkal fontosabb: zseniális vezetési élményt ad. A legtöbb erőforrással aligha nevezhető versenyautónak, ám a feszes futómű és a közvetlen kezelhetőség mindenért kárpótol: teljesen más élmény vezetni, mint a modern városi kisautókat.

A több, mint 2,7 millió európai eladással büszkélkedő, első generációs Yaris 1998-ban mutatkozott be, az első olyan Toyota modellként, amelyet Európában terveztek, elsősorban az európai piacra. Amikor megjelent, kifejezetten menő darabnak számított a fiatalok körében, mára azonban már megkopott a vagánysága, inkább retro-cukira öregedett. Ráadásul most még fillérekért be is szerezhető, sőt, gombokért fenn is tartható. Hogyha sikerül kifognod egy egészséges karosszériát egy jól karbantartott motorral, aztán egyszer rászánod a pénzt, hogy minden kezdődő hibát megcsináltass rajta, akkor még évekig használhatod, anélkül, hogy aggódnod kéne érte, vagy épp miatta. Ezzel talán még jobban is képviseli a városi kisautók eredeti feladatát az egyre nagyobb, egyre bonyolultabb, modern konkurenseinél.

Mint a jó bor: 5 hétköznapi autó, ami csak nemesedett a korral