Nem, egy közel 20 éves Carina már tényleg nem mutat, viszont a - főleg kombiként - semmilyen formát, illetve a levitézlett állapotot pompás praktikummal és strapabírással feledteti. Ez a példány bizony több mint 600 ezer kilométert futott!

Nagy és megy, pöccre indul, nem romlik el - mi kell még?

Az Avensis ma már harmadik generációjával, annak is tavaly frissített változatával jelenti a Toyota jelenlegi középkategóriás ajánlatát, előtte az 1998-ig gyártott Carina volt a megbízható autóiról elhíresült japán mamutcég – egyik - családi autója. Az európai igényekre formált, kontinensünkön (is) készített Carina E 1992-től létezett, s ennek egy kombiját volt szerencsénk kipróbálni 1994-es gyártással és 1995-ös első forgalomba helyezéssel, de ami az igazán komoly: több mint 600 ezer kilométeres futásteljesítménnyel! [BANNER type="1"] Legutóbbi használtpiaci körképünkben azt tekintettük át, hogy milyen japán kombik kaphatóak dízelmotorral, klímásan és szervokormánnyal legfeljebb egymillió forintért. Lehetőleg még olcsóbban. A keresési kritériumainknak megfelelő Carina csupán egy volt, s a legtöbbet futott kocsi, egy Mitsubishi Galant Wagon órájába sem tekertek többet 327 ezer km-nél. Mármint nem „úgy”, hanem az évek során, szép lassan és utazással, nem fúróval. Ez a Carina kombi meg 600 pluszos, de hogy pontosan mennyi az annyi, arról fogalma sincs a tulajdonosának. Annak a tulajdonosának, aki öt éve hajtja a Toyotát azután, hogy előtte is a családban szolgált a verda, csak cégesként. És ebben az elmúlt öt évben már alig volt használva, télen meg egyáltalán nem, mert hegyen laknak, s a környék útviszonyait tekintve nem pusztán javallott, de kötelező is az összkerékhajtás.

Rozsda itt, rozsda ott, rozsda (meg egyebek) amott, de ez még nem a világvége

Ami ugye a Carinától idegen. Hogy órája pillanatnyilag 477 ezret mutat? Mindegy, nem annyi van benne, viszont ami ennél is fontosabb, hogy kétszer is derekasan megtörték az autót, ami nyilván nem tett neki jót. De akkor is megy, megy és megy, kvázi elpusztíthatatlan. Ezernyi sebből vérzik, itt-ott rohad is már a kasztnija, cserébe műszakilag rendben van. Rendben van, mert kétliteres (papíron 73 lóerős és 132 Nm nyomatékú szívó) dízelmotorja pöccre indul, s ugyan darabosan és zajosan, némi füstöt is pöfögve, de klasszul elketyeg. Gyári fogyasztása 6 alatti, gazdájánál úgy 8 l/100 km (sok rövid úttal és dimbes-dombos vidéken).

Fölösleges részletezni: kopás, szakadás, piszok bőven van, de hely és kényelem is

Kilencvenes évek, Japán

Azzal nem lehet megvádolni, hogy elkapkodná a dolgokat, mert hát zokszó nélkül, de megfontoltan gyorsít, érzésre 100 fölött már nem nagyon szeret száguldozni. Az 5 fokozatú váltó meglepően pontosan kapcsolható, a (magasságában állítható) kormány rásegítése is kiváló. A futómű felől nem szüremkednek be riasztó, mindenféle lógásról árulkodó hangok, a (most mit szépítsük) lelakott utastér műanyag elemei egész jól bírják a kiképzést, s nem zörögnek bosszantóan. A rugózási komfortnak jót tesznek a 14 colos felnire húzott ballonos gumik – az meg, hogy egy csak picit tempósabb kanyarvételnél sírnak, alap.

Jó nagy, kutyák kedvenc helye

Az ülések nagyok és kényelmesek, a vezetőé fenékrész-billentéssel magasságállíthatós és deréktámaszos. Pakolni bőven van hová, például a könyöklőbe is. Helyből hátul is rengeteg van, a méretes nyílású és alacsony padlós csomagtartó meg 485 literes és osztott támladöntéssel egyszerűen bővíthető, ahogy kell. A képen látható mélyládán és miegymáson túl két jó fej felnőtt labrador is a raktérben szokott utazni, és eddig még nem mondták, hogy nem elég nagy nekik.
A már említetteken kívül az extralista (nem távirányítós, hanem kulcsos, és csak a bal oldalon működő) centrálzárat, (feltöltésre és tisztításra váró) klímát, (a keretbe nem mindig betaláló ablakokkal) 4 elektromos ablakemelőt, kitűnő (nem gyári) hifit sorol. Valaha légzsák is volt a vezetőoldalon, a hűlt helyét, illetve takaróját most matrica tartja több-kevesebb sikerrel. Ne feledkezzünk meg az örök kvarcóráról sem – gyönyörű.

Járó motornál kivehető a kulcs, indítás után már nem kell hozzá (oké, ennek az "extrának" a világon semmi értelme, csak érdekes). Klímaberendezés van és nincs, azaz volt, csak most hiányzik belőle a gáz. A kormányban valaha légzsák lakott

Fillérekért nem, de tűrhető összegért kapható és melegen ajánlott is a Toyota Carina. Az E betű az európai kivitelre utal, de díszeleghetne ott akár egy F is, mint forever, mert kis túlzással örök darab

Kis tesztünk napvilágnál zajlott, de kérdésünkre a tulaj beismerte, hogy sötétben és esőben szinte semmit sem lát a matt burás lámpák és a kopott szélvédő okán, ugyanakkor az ablaktörlőlapátok is cserések. Érthetően nem nagyon akar rákölteni, csak akkor fordul szerelőhöz (a szokásos karbantartáson túl), ha baj van. Sokak szemében ez tuti főbűn, ám nem kevesen vannak így az autójukkal, autóikkal, s ne ítéljük el őket azért, mert nem ápolgatják, nem babusgatják, csak használják a tárgyat, a közlekedési eszközt, ami elvisz innen oda, s vissza is hoz.
És a Carina ilyen. Az elmúlt 5 évben egyszer leszakadt a kipufogó (rögzítették), zárlatos lett az akku (kicserélték) és ennyi, nem több a sztori. Illetőleg még annyi, hogy a kulcsot menet közben bátran ki lehet venni, az sem kell ahhoz, hogy az autó vígan robogjon tovább. Ez a kocsi nem eladó, azt meg elég nehéz megbecsülni, hogy mennyiért lehet valami hasonlót venni, ha valakinek egy ilyen tágas, kényelmes és strapabíró modellre fájna a foga. A dízel Carinák, az eladó dízelek ritkák, az efféle (és nem titkolt) km-állás meg még inkább az. Ajánljuk a Carinát sima 1.6-os benzinesként is, az sem eszik sokat, és hosszú-hosszú esztendőkön keresztül láthatja el a feladatát úgy, hogy rohadni rohad, de le nem.

Rohad, de le nem – Toyota Carina használtteszt