Határozottan jól áll neki az új arc. Többen is így reagáltak: ne már, ez egy Dacia?!

Míg az igazán praktikus Logan majd az MCV kombi lesz, a szedánkedvelők máris megkapták a magukét

Jelen pillanatban Magyarország legolcsóbb új autója a második generációs Dacia Logan/Sandero páros a maga 2 millió forintos alapárával. Míg az ötajtós Sanderót 3 hengeres turbómotorral és olyan, a márkától eddig idegen extrákkal próbáltuk, mint érintőképernyős navigációs berendezés, tempomat vagy tolatóradar, a vele a B-oszlopig megegyező Logan szedánt alap benzinesével és „csak” klímásan teszteltük. Olyan konfigurációban, mint amilyennel vélhetően a legkelendőbb lesz.

Ennyi játékot engedhetett a francia vezetőség a román dizájnereknek. Egy Dacia ma még nem lehet olyan mutatós, mint egy Renault

Az elődjénél minimálisan hosszabb, többi paraméterével nagyjából változatlanul hagyott Logan tesztautó láttán többen hitetlenkedtek: ne már, ez egy Dacia? Ezek szerint jól sikerült a formai megújítás. Való igaz, az első széria kissé semmilyen dizájnjához képest az újé egészen látványos, főleg ami a frontrészt illeti. Határozott, karakteres lett a Logan (és a Sandero) arca, olyan, ami a jókora sörnyitóra emlékeztető emblémával együtt inkább vonzza, mint taszítja a tekintetet. A masszivitásérzet továbbra is megvan, az meg, hogy a hátsó lámpákba némi vonaljáték került, jelzi, hogy már a román formatervezők keze sincs abszolút gúzsba kötve. Legalábbis lazul a csomó, na.

Emelő a sarokban, zsanér a csomagok útjában. A Saneróénál sokkal öblösebb raktér 510 literes, és az osztott támla döntésével, illetve az ülőlap egyben felhajtásával még bővíthető is, de lapos, nyílása szűk, a padló meg lépcsős

[BANNER type="1"] A csomagtartó maradt 510 literes, ami a Sandero 320 literéhez viszonyítva sokaknak döntő érv a puttony mellett (és kisautós mércével is kiemelkedő érték), azonban a nyílás szűk, és persze a raktér is alacsony. Cserébe – az ülőlapot egyben felhajtva és a támlát osztottan döntve - egész könnyedén bővíthető, csak a sík padlóról kell lemondanunk. A Lodgynál vagy a Dokkernél kisebbet álmodó, mégsem csupán méretes, de jól is pakolható, praktikus csomagtartóra áhítozók kedvence a Logan MCV lesz. Még valami: a csomagtérfedél burkolatlan lemez, és sajnos műanyag lehúzót sem applikáltak rá, mint a C-Elysée/301 PSA-duónál. Nyitása sem a legszerencsésebb, hiszen a sörnyitó alatti gombot megnyomva alig pattan ki az ajtó, szűk résbe nyúlva lehet feltárni, a kéz koszos lesz, a szemöldök meg elsőre, de még sokadjára is felugrik vagy épp összeszalad azon, hogy a könnyű és vékonyka ajtót milyen svunggal rántják meg a rugók. Kárpótlás a túlvégen: teleszkópok tartják a motorháztetőt. Hogy egy 10 milliós, amúgy zseniális Mazda6 ezt miért nem tudja? Az a válasz nem túl szakmai, hogy a japánok motorjához úgysem kell nyúlni...

Elöl-hátul jól elférni. Az ülőlapok mondjuk lehetnének hosszabbak,
s az ülések formázottsága, tartása is átlagon aluli

Az utastér tágas, hátul a hosszabb tengelytávnak köszönhetően nagyobb a lábtér, mint a Sandero esetében. Az ülések sajnos ugyanúgy rövid lapúak és formázottságban, továbbá tartásban-támasztásban átlagon aluliak, viszont a konfekcióméretű vezető még úgy is egész kellemesen befészkelődhet, hogy a kormányoszlop tengelyirányban fix, a szék magasságállítása meg nehézkesebb a szokásosnál. Az aránylag széles küszöb is bosszantó tud lenni: rossz, esős-saras időben ki/beszálláskor csúnyán bepiszkolhatja a nadrágszárat.

Ilyen egy Arctic-belső. Komor, olcsó, de nem bántóan olcsó hatású

Az összkép szürke, komor, a felhasznált műanyagok kemények, olcsó, de nem bántóan olcsó hatásúak, miként a dizájn is elfogadható egy olyan megközelítéssel, amely figyelmen kívül hagyja a sznobizmust, a presztízst, annak hiányát, a múltat, s a beidegződéseket. Jó, hogy minden kézre esik (kivéve az elektromos ablakemelők középkonzol aljára biggyesztett kapcsolóit), jó, hogy állítható magasságú a biztonsági öv, jók (bár néha az ablakokban tükröződők) az Arctic ellátmány ezüstös dekorbetétei is. Tárolórekesz akad elég, egyszerűen kezelhető a fedélzeti menü, a klíma, a rádió is. Mindez a háromból harmadik felszereltséggel jár, de picivel lejjebb olvasható, igazán nem vészes feláron.

A jó öreg ezerkettes benzines tényleg öreg, de tényleg jó is, ha nem sietünk sehova, nem akarunk előzgetni, s csak az A-ból B-be nyugodtan eljutás a cél. Fogyasztása is baráti, tesztátlagunk 6,7 l/100 km lett. A váltó amolyan erős közepes, semmi extra

Milyen a benzines alapmotor? Benzines és alap, egyébként 1,2 literes, 16 szelepes, 75 lóerős. Ne várjunk tőle semmi extrát, s akkor nem csalódunk benne. Érdekes ugyanakkor, hogy ugyanezzel a blokkal mennyivel élénkebben mozog egy nehezebb Renault Clio Grandtour. Mármint érzetre, na mindegy. Emissziós norma által fojtott itt is és ott is, cserébe igen takarékos: tesztátlagunk 6,7 l/100 km lett. A gyár - és a szabványmérés - szerint 6 liter alatt is elketyeghet turbó, stop-start, fékenergia-visszanyerés meg minden más hókuszpókusz nélkül, szuper. Egyvalami van, ami Loganban korábban nem volt: váltási esedékességet jelző kis berendezés. És lefelé váltásra is buzdít, ellentétben sok egyéb drágább modellel.

Légzsákból 4 van, a hátsó biztonsági övek csatja használaton kívül praktikus kis résbe dugható, s így nem zörög. Telefonkihangosítót, USB-portot is ad az Arctic szint

Vezetni persze egyáltalán nem élmény a Logant, ha csak az nem élmény, hogy a szomszédénál sokkal olcsóbban lett új autónk. Vagy az, hogy autópályáról lehajtva mérséklődik a zaj... Félre a tréfát: a kormány szervós, sebességfüggő szervós, de alacsony sebességnél halott. A tesztautóé egyértelműen az volt, és ez főképp abban nyilvánult meg, hogy kanyar után esze ágában sem volt a középállásba visszatérni. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű billegős-pattogós - minél rosszabb "úton" megyünk, annál kellemesebb. Tehát Magyarországra ideális. És van menetstabilizáló elektronika is. Szériában. Igencsak adni kellett szegény tesztautónak, hogy legyen miért beavatkoznia, de megtettük, amit a haza megkövetelt, s tanúsíthatjuk, hogy valóban ott lapul az ESP, és segíthet a bajban.

Élvezeti cikknek kritikán aluli, de autónak, racionális közlekedési eszköznek kiváló

Igen-igen, ahogy a Sanderónak is, alapfelszereltsége (Access) a Logannak a menetstabilizáló, a kipörgésgátló, no meg a 4 légzsák, a hátsó oldalsó ülések Isofix rögzítési pontja, s a szervokormány is. Az Ambiance lépcső 200 ezerért színre fújt lökhárítóval, távirányítós centrálzárral, első elektromos ablakemelőkkel, 1/3 : 2/3 arányban osztott hátsó üléstámlával több. Még 200 ezerért Arcticnak a tükrei és a kilincsei is színre fújtak, az LPG-s verzió kivételével van még fedélzeti számítógép, aztán ködlámpa, klíma, CD-s, MP3-as, kormányról vezérelhető hifi Bluetooth-kihangosítóval és USB-csatlakozóval, magasságában állítható volán és vezetőülés szintén.

Ő így 2,4 millió forint. Nem kéne?

Szóval listán 2,4 millióért vehetünk egy jól felszerelt Logant. De dobjunk rá egy százast, és teljes EU-térképes, érintőképernyős navit is kapunk. Verhetetlen ajánlat. Nincs miről beszélni, nincs mit hozzá ilyen szempontból hasonlítani. A garancia 3 év/100 ezer km. Jobb motor kéne? Választható ugye turbós benzines és dízel is, s előbbinél 2,7, utóbbinál 3 millióból akkor is megvagyunk. Plusz a melegen ajánlott navigáció, de azt például már csak kialkudhatjuk a szalonban...

Ár/értékben verhetetlen. Dacia Logan teszt