Mai szemmel nézve láthatóan koros a forma, ugyanakkor még mindig tetszetős a külső, nem véletlenül látni sokat belőlük még ma is a városokban

Tizenhat év nem kevés idő. Egy újszülött ennyi idő alatt közel felnőtté érik, technika szempontjából pedig már legtöbbünknél rég kukában vannak az ilyen korral bíró kütyük. Az autókat illetően a 16 év a hazai járműpark átlagos életkorához képest három évvel több, ennyi időt leélni egyetlen kocsival pedig szintén átlagon felüli. Általában akkor tölt el az ember ennyi évet egy autó mellett, ha anyagilag nem engedheti meg azt, hogy jobbat, újabbat vegyen, vagy annyira erős a kötődés iránta, hogy egyszerűen nem tud tőle megválni. Jelen esetben utóbbiról van szó, mostani tesztautónk tulajdonosa újkora óta harmóniában él a kis Yarisával.
[BANNER type="1"]

Megjelenéskor formabontó volt a középre helyezett és csak a vezetőoldalról olvasható műszerfal, a valóságban azonban könnyen hozzá lehet szokni és szinte mindig a látóterünkben van a sebesség is

A Toyota 1999-ben úgy döntött, hogy a korábbi Starlet utódjaként valami egészen újat dob piacra és megalkotta a főként női sofőröket célzó városi kisautót, a Yarist. Rövid idő alatt sokak kedvencévé vált, egy év múlva - pontosan az ezredfordulón - pedig az Év Autója díjat is elnyerte. A legelső szériából, egy több mint 280 ezret futott példányt sikerült közelebbről is szemügyre venni. A hazai márkakereskedésben újonnan vásárolt Yarisért akkoriban 2,2 millió forintot kértek négyhengeres, 1.0 literes benzinmotorral és Harmony felszereltséggel. A felszereltség szót ennél a változatnál idézőjelesen kell érteni, ugyanis ez volt a belépőmodell, ami csupán két hangszórót és kazettás magnót tartalmazott. Mivel a vásárlás előtt demóautóként futott a Yaris, ezért adtak némi kedvezményt. Érdekesség, hogy nem az árból engedtek, hanem ajándékba járt még hozzá központi zár és riasztó. A felszereltségi lista ezzel lényegében véget is ért, néhány évvel később még került bele egy CD-s rádió, két hátsó hangszóró, plusz egy otthoni hifi hangfal a csomagtartóba. Ezen kívül biztonsági extraként a vezetőoldali légzsák említhető, ABS, szervokormány és klíma sem került bele.

Az ülések utólagos huzatot kaptak, a gyári kárpit szinte még új alatta. A helykínálat a kisautós mérethez képest kedvező, négy felnőtt is elfér benne, hátul tágas a fejtér

Egy mai autóhoz viszonyítva valóban nagyon fapados az ellátmány, ám a kevesebb néha több és ami elromolhat, az el is romlik alapon viszont azt várhatjuk, hogy egy ilyen japán technika megbízható lesz még évtizedek után is. Az utcán még ma is sok első generációs Yarist látni, talán ez nem véletlen. Formája még ma is szerethető, fenntartási költsége minimális és úgy tűnik, hogy elnyűhetetlen a technika. Valóban így van? Lássuk milyen hibák fordultak elő, mennyit kellett rákölteni 16 év és 282 ezer kilométer alatt.

A hátsó lökhárító alatti szoknya könnyen sérül, alig látni olyan Yarist az utcán, amelyiknek ne lenne ezen az elemén valamilyen deformáció

Az első néhány évben, a garanciaidő alatt kizárólag márkaszervizben történtek a karbantartások. A gari lejárta után ezt felváltotta az otthoni olajcsere, amelyet szigorúan 10 ezer kilométerenként meg is ejtettek, természetesen olajszűrővel együtt, minőségi motorolajat használva. A lambdaszonda 150 ezer km-ig bírta. Utóbbin túl a típusra jellemző és plusz odafigyelést igénylő művelet a légtömegmérő időnkénti tisztítása. Magát az egységet 2012-ben kellett cserélni, azaz 13 évet bírt. Az első fékbetétek egészen meglepő futást húztak ki, 180 ezer után kellett őket először cserélni, a hátsó dobféknél pedig most, 280 ezer km után hallani, hogy már bizony cserére szorul a gyári fékpofa. A vezérlés ebben az autóban láncos, amely egy bizonyos futás után megnyúlik és a feszítő már nem tudja tovább ellátni a feladatát. A feszítés hiánya miatt a láncnak van egy jellegzetes hangja, amely alapján tudjuk, hogy már megérett a cserére. Ez meg is történt, nagyjából 180-200 ezer km között, egy hibát viszont elkövettek, túl feszesre lett húzva a lánc. A végeredmény egy láncszakadás lett, amely során egy olajpumpa, a vezérműlánc fedele és két kipufogószelep ment a kukába.

A csomagtartó alapesetben nem túl tágas, a hátsó üléstámlákat és az ülőlapot előrehajtva azonban méretes helyet kapunk. A jobboldali térfogat éveken át szolgált egy kétfős zenekar teljes felszerelésének szállításához

Nagyobb beavatkozás következett, amely során új gyűrűket is kaptak a dugattyúk, természetesen a tönkrement alkatrészek cserélve lettek. A teljes javítás 150 ezer forintba került, a munkát ismerős szerelő és nem márkaszerviz végezte. Három évvel ezelőtt kilyukadt a kipufogó, amelyet hegesztéssel sikerült helyrehozni, azóta semmi gond vele és még a gyári szolgál. Rozsdásodás sincs még a karosszérián, egy kisebb koccanás miatt a hátsó sárvédő sérült korábban, itt megindult a korrózió, ez javítva lett. A két hátsó kerékagyat 280 ezernél kellett cserélni, ennek fő oka egy korábban elszenvedett kisebb baleset volt. A műszerfali visszajelzőlámpák közül néhány már a végét járja, a nyitott ajtóra figyelmeztető piros visszajelző már fel is mondta a szolgálatot. Optikai szempontból egy dolog sújtja még ezeket a Yarisokat, ez pedig az első fényszórók besárgulása. Az idő múltával kívülről rakódik rá egy sárgás színű réteg. Ez polírozással eltüntethető, melyet a tesztben szereplő autónál is megejtettek. Ezen kívül természetesen felmerül a gumicsere, fagyálló, fékolaj, ablaktörlő lapát és egyéb kopó alkatrészek cseréje, ezzel viszont minden autónál számolni kell.

Kisautókban kevésbé megszokott, a Yarisban számos méretes tárolórekeszt találunk, melyek arról árulkodnak, hogy elsősorban női tulajokra szabták a belsőt

Használat szempontjából egy megkímélt és folyamatosan karbantartott autóról van szó. A legnagyobb távolság egy Budapest-Prága út volt, amit megtettek vele, többnyire pedig itthon, városi és rövidebb (100-200 km) távokon volt használva. Fogyasztása városon kívül 4,5 l/100 km, autópályán 6,5-7 liter. A 68 lóerős benzinmotor városi tempóban megfelelően mozgatja a forgalmi szerint 840 kg-os karosszériát, közúti tempónál viszont már nehézkes vele az előzés. 90 km/óránál ötödik sebességi fokozatban 3000 1/percet forog a motor, amely mellett már elég zajos a beltér. A mai modern és új tesztautók után visszaülve az 1999-es Yarisba pozitív meglepetés ért. Annak ellenére, hogy nem szervós a kormány könnyen jár, nagyobb manőverek során érezni csak, hogy itt valóban nincs rásegítés. A pedálok könnyen járnak, a váltó is pontos, a műanyag kormány viszont már erősen kopott és sima, amelyen könnyen megcsúszik a vezető keze. Az üléspozíció kényelmes, puhák az ülések, jól kilátni az autóból. A futómű zajai a mai autóknál megszokotthoz képest hangosak. Vezetés szempontjából ugyanakkor nem érezni azt, hogy 16 éves konstrukcióban ülünk.

A tükörmozgató és ablakemelő motorok itt biztosan nem fognak elromlani, ugyanis mindkettő mechanikus állítású

Összességében a Yaris első generációja egy mai napig megbízható, alacsony fenntartási költségű városi kisautó. Kezdőknek, újrakezdőknek, fiatal vagy épp idős pároknak egyaránt jó választás. Az 1999-es évjáratból 500-600 ezer forintért, többnyire 200 ezer km vagy az alatti futásút is találunk. Látva a mostani tesztautó 280 ezres valós óraállását, bátran bevállalható egy 200 ezer körüli darab. Ráadásul ha sikerül első gazdás és láthatóan megkíméltet kifogni, amelyet folyamatosan szervizeltek, akkor jó vételt jelenthet a Yaris. A fenntartási költségek is minimálisak, az 1,0 literes teljesítményadója évi 8 ezer, kötelezője pedig B10-es bonus malus osztállyal évi 6 ezer forint.

Az 1.0 literes blokk szigorúan 10 ezrenként kapott új olajat. A túlfeszített, majd később elszakadt vezérműláncon kívül a légtömegmérőt kellett cserélni 13 év után

Másfél évtized harmónia - Toyota Yaris használtteszt