Jack Ewing szerint a Toyota taszította bele a dízelmotorok kibocsátásának "optimalizálásába" a Volkswagent

Már megint a Ewingok! Jack Ewing amerikai újságíró könyve, a Volkswagen dízelemissziós botrányáról szóló „Faster, Higher, Farther” nem kevesebbet állít, mint hogy áttételesen és teljesen ártatlanul, de a Toyota tehet az évszázad - eddigi - legnagyobb autóipari botrányáról. Ewing - aki se nem az öreg Jock, se nem a trükkös Jockey - szerint a Toyota hibridjeivel való versenyre kelés szándéka vezérelte eredetileg a Volkswagent, amely végül minden idők legnagyobb cégen belüli veszteségét volt kénytelen elkönyvelni az ügy kapcsán, a céggel kapcsolatos negatív közvélekedésről és presztízsveszteségről nem is beszélve.
A Volkswagen dízelügye iparági jelentőségű, ugyanis alapjaiban ingatta meg a vásárlók dízelmotorokba vetett hitét és bizalmát, de persze hozzá kell tenni, talán nem is baj, hogy a vásárlók végre ráébredtek: a személyautók esetén csak a kifejezetten sokat autózók számára lehet alternatíva a dízel, városi üzemhez semmiképpen. Az ügy kapcsán a legeldugottabb szálakat is felgöngyölítő, „Faster, Higher, Farther” (Gyorsabban, magasabbra, távolabbra – ironikusan ez az olimpiai mozgalom jelmondata is) című kötet szerzőjével, Jack Ewing amerikai oknyomozó újságíróval a Corporate Crime Reporter készített interjút még a nyár elején, közvetlenül a könyv megjelenése után.

A Faster, Higher, Farther című - nyilvánvalóan szenzációhajhász - könyv szerint a Toyota hibridjeivel kívánt versenyezni a Volkswagen. Ma már nekik is van - konnektoros - hibridjük, meg persze villanyautójuk is

„Az első pillanattól fogva követtem a sztorit” – mesélte el Ewing az újságíróknak. „Két hete voltam rajta az ügyön, amikor felhívott a Norton [a könyv későbbi kiadója] szerkesztője, John Glusman, és megkérdezte, írnék-e könyvet a kipattant botrányról?” Akkor még persze nem lehetett sejteni, milyen globális következményekkel és visszhanggal jár majd a dízelbotrány. Egy hollywoodi szupersztár, az egyik legnépszerűbb színész azonban már ekkor ráharapott a témára: „Egyik reggel kaptam egy e-mailt Leonardo DiCapriótól, aki szerette volna megvásárolni a történet megfilmesítésének jogait. Pedig ekkor még sehol nem álltam a könyvvel – ami lássuk be, ijesztő volt, hiszen DiCaprio hívásával hirtelen az egekbe szöktek az elvárások.” [BANNER type="1"] Az egyelőre csak angol nyelven elérhető könyv egészen 2007-ig vezeti vissza a 2015-ben kirobbant eseményeket. Ewing nem csak sokáig ment vissza, igen részletekbe menően írta le a sztorit: „A Volkswagen új modellt akart bevezetni Amerikában. Kitalálták, hogy majd egy tiszta üzemű dízelmotorral fognak versenyezni a Toyota ekkoriban már hipernépszerű hibridjeivel szemben. Csakhogy a kiszemelt motor nem teljesítette a szigorú észak-amerikai előírásokat. Ekkor döntöttek úgy a Volkswagennél, hogy beépítenek egy „csaló szoftvert”, amely érzékeli a laboratóriumi mérés jellegzetes körülményeit, és olyan beállításokra váltja a motorvezérlést, amellyel teljesíthetők az emissziós normák, ám amelyek huzamosabb időn át használva tönkretennék a kipufogógáz-tisztító rendszer érzékeny elemeit.”
„Mindez tehát 2007-ben történt” – idézi a szerzőt a Corporate Crime Reporter. „Az ezt követő években csak az Egyesült Államokban félmillió, világszerte mintegy 11 millió autóba építették be ezt a kétliteres dízelmotort és a hozzá tartozó szoftvert.”

2013-ban még fogyasztási rekorddal is propagálta dízelmotorját a tengerentúlon a Volkswagen. Takarékos, aszkéta vezetéssel 3 literes átlagot értek el a Passattal

Ewing a botrány kirobbanását a következők szerint írta le: „2015-ben két esemény indította útjára a lavinát. A tiszta közlekedés nemzetközi bizottságának (ICCT) egyik tagja, Axel Friedrich az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza az autógyártók dízel utókezelő eljárásait. Európában is meg akarták szigorítani a kibocsátási normákat, és érdekelte a szakembereket, hogyan sikerült Amerikában ilyen tiszta dízeleket forgalomba helyezni és kifejleszteni. Ekkor még szó sem volt csalásról, Friedrich-et színtiszta szakmai érdeklődés hajtotta. Ezzel egy időben azonban a West Virginia University kutatói megszereztek egy ösztöndíjat, ami lehetővé tette számukra a dízelüzemű autók károsanyag-kibocsátásának vizsgálatát. Ők vették először észre, hogy valami nem stimmel, de bíztak a Volkswagen hírnevében, ezért azt hitték, biztosan a mérőműszereikkel vannak gondok. Ennek ellenére a hatóságok felfigyeltek a kutatásokra, és elkezdtek vizsgálódni.”
Akit mélyebben is érdekel a történet, legjobb, ha elolvassa a könyvet, ami egyelőre csak angol nyelven érhető el. Jack Ewing kétségkívül keményen nekiment a Volkswagennek, leírása szerint mind az akkori termékfejlesztési igazgató, azaz a mai cégelnök Matthias Müller, mind pedig az akkori elnök, Martin Winterkorn részt vett olyan prezentáción, amelyen szóba került az Észak-Amerikában használt Volkswagen dízelmotorok valós károsanyag-kibocsátásának eltitkolása, valamint elhangzott a „csaló gép és csaló szoftver” kifejezés is, azaz tudatában kellett legyen a csalással.

Erős, de csak sikerült a Toyotát is a dízelbotrányba keverni