A legelső Scénic bújik meg a lemezek alatt

Európában szigorú törvényekkel próbálják rávenni az autógyártókat az újrahasznosításra, ehhez képest Kínában nagyon is jól tudják használni az öreg autókat. Vegyük például a francia vonalon mozgó Dongfeng gyárat, amely már évekkel ezelőtt hozzájutott az első generációs Scénic (most épp a harmadik nemzedéket gyártja a Renault) padlólemezéhez. Amíg nem volt nagyon vállalhatatlan az autó, többé-kevésbé eredeti formájában gyártották, de már a Távol-Keleten is kezdték cikinek érezni a kilencvenes években levetett európai autó forgalmazását. Természetesen költséghatékony módon ment az átalakítás, csak a szemmel látható, külső és belső alkatrészeket cserélték le, a felfüggesztés például semmit nem változott az eredetihez képest.

Hátulról is Grandis hasonmás, bent teljesen egyedi. Nem azt mondtam, hogy szép

A Yi Jing névre hallgató buszlimuzin karosszéria erősen hasonlít a Mitsubishi Grandisra, de azzal ellentétben csak ötszemélyes az utastér, hiszen nem nyújtották meg a tengelytávolságot, és így nincs többre hely. Az utastérben egészen addig szórakoztak a formatervezők, amíg az analóg műszerek középre, a szélvédő tövébe nem kerültek – azonban meglepő módon nem a vezető, hanem a plafon felé néznek az órák. Az alapmotor egy saját fejlesztésű 1,5 literes négyhengeres 120 lóerővel, ezt némi felár megfizetése után Mitsubishi-eredetű 1,8 literesre (139 LE) cserélik, aki igazán nagy teljesítményt szeretne, annak meg egy Rover-származék 1,8-as turbómotort (160 LE) kínálnak.

Ami Európának jó, Kínában nem kell. De Grandisként még menő a Scénic