Itt egy bicajos, ott egy motoros - az autósokhoz képest szinte védtelenek, figyeljünk rájuk, közlekedjünk fokozott óvatossággal!

Szemtelenek, mint a piaci légy, sokan vannak, mint a szúnyogok, cikáznak, mint a szitakötők, de a legeslegrosszabb, hogy tavasszal tömegesen rajzanak az utakon - írtuk durván egy éve a kerékpárosokról, de írhatnánk és most írunk is a motorosokról szintén, akik ugyancsak nem elhanyagolható számban jelentek meg a nyárias idő beköszöntével. Hogy viselkedjünk velük szemben mi, autósok? Mit várhatunk el tőlük, s mit nem? Miként ússzuk meg ezt a tanulóidőszakot fölösleges idegeskedés, anyázás és baleset nélkül? Ésszel. [BANNER type="1"] Élni és élni, menni és menni hagyni - legyen ez a mottónk. Végre vége a rútul elhúzódó zimankónak, ablak le, hangerő fel, tombolnak a hormonok, zúdul az adrenalin, nő a baleseti kockázat. Amennyiben a buszokat és teherautókat nem számoljuk, az autós van a "tápláléklánc" csúcsán, ő a legnagyobb, ő a domináns. Majd következik a gyakran - sokkal - gyorsabb, ám kisebb és könnyebb motoros, végül - ha a gyalogosokat és az állatokat kihagyjuk - a megint csak kicsi és nehezen látható vagy észrevehető, hangtalansága okán nem is hallható és igen védtelen kerékpáros.

Csak a szokásos nagyvárosi képek: sok-sok autó, s tavasztól sok-sok motoros és kerékpáros is. Szezonról szezonra össze kell csiszolódni

Bringázva kézből telefonálni nem szabad, de a zenelejátszók kezelése is elvonhatja a figyelmet. Mondjuk egy figyelmetlen kerékpáros egységnyi idő alatt így sem tesz meg annyi métert és nem üt akkorát, mint a kütyükkel babráló autós...

És mit csinálnak a fránya kétkerekűek? Ha tudnak, ha van helyük és elférnek, mennek, mennének balról, jobbról, a buszsávban, többsávos úton középen is. A bringások és a robogósok alkalmasint a járdát sem hagyják ki. Hát miért ne mehetnének? Mármint középen. Fáj az nekünk, hogy míg mi a dugókban aszalódunk, ők lazán elsuhannak a sorok között? Egyeseknek fáj, mert a következőket látni a városban (Budapesten): magasról tesznek arra, hogy legyen egy motornyi/biciklinyi rés, behúzódnak középre, mert miért is ne, azt vizionálják, hogy a nyeregben ülők-állók le fogják törni a tükröt, biztos megkarcolják a fényezést, kilopják a cuccokat a lehúzott ablakokon át, stb.
Történik néha ilyesmi? Néha igen, de elenyésző százalékban. Általában csak mennének a dolgukra, s bölcsen teszik, hogy nem autóznak. A kerékpárosok még a levegőt sem szennyezik. Van úgy, hogy dülöngélnek, s nem tökéletesen egyenesen tekernek - figyeljünk rájuk, s ahelyett, hogy a felmenőiket magasztalnánk, legyünk velük türelemmel, ne szorítsuk, ne toljuk őket, szerencsétlen puhatestűeket. Arra a mediterrán szintre persze vélhetően mi soha nem fogunk eljutni, amit én egyszer Nápolyban tapasztaltam: dögmeleg, ablakok lent, két sávon négy - kreált - sáv, minden autó össze-vissza, a robogósok meg betámaszkodtak az ajtóba, telefonáltak-cigiztek-csiviteltek, éltek együtt az autósokkal.

Rutinosabbak, de mazsolák is szép számmal vannak, s már nem csak hivatásosok, azaz motoros és kerékpáros futárok, hanem a jó idővel két kerékre pattanó dolgozó népek, diákok is felbukkannak. Gyorsak és biztosak, lassabbak és bizonytalanabbak is

Egy motoros kolléga szerint sokan ilyenkor csak húzzák és húzzák a gázt, nem látnak és nem hallanak, már-már keresve a bajt. A csapatostul menőzés sajnos még mindig menő, és hát mennek a hegyekbe, a szokásos helyekre (ilyen ugye például a Pilis) - autósként számítsunk rájuk, s hagyjuk őket menni. Remélhetőleg kevesen törik össze magukat és másokat

És mi van, amikor az autósból lesz motoros vagy kerékpáros? Tisztelet a kivételnek, de a zárt karosszériából, a fene nagy biztonságból és kényelemből a fémvázra átülők jó eséllyel ugyanazt a szívatást kapják, fordítva. Nem hülyeség, ebből az aspektusból sem hülyeség az a bizonyos mindenki annyit kap, amennyit ad klisé. Apróság, de milyen jó, hogy észreveszed a motorost/kerékpárost, gyorsan felméred a helyzetet, lehúzódsz kicsit jobbra vagy balra, ő elmegy, s megköszöni... Nem?
Van kivétel, persze, hogy van. Gondolok itt azokra a bringásokra, akik menet közben telefonálnak. Ők hasonlóképp szabálytalanok, mint azoknak az autósoknak a tízezrei, akik kézből mobiloznak a volán mögött. Velük nem biztos, hogy érdemes előzékenykedni, mert lehet, hogy fogalmuk sincs, mit és miért csinálnak, arra koncentrálnak, amit a túlvégen mond a beszélgetőpartnerük. A kerekezés közben zenét hallgatók a tapasztaltak szerint jobban figyelnek, rutinból nyomják, és egyébként is leszögezhető, hogy minél kisebb, könnyebb és védtelenebb a közlekedő, annál intenzívebben figyel a forgalom minden rezdülésére. Nyilván a saját jól felfogott érdekében, de mindegy. Szóval igenis az autóson múlik szinte minden - nekünk is érdekünk, hogy mindenki mehessen, mindannyiunk érdeke, hogy flottul haladjon a forgalom.
A felelőtlenül, kvázi vakon szlalomozók, eszement futárok, önbíráskodók, minden szabályra és észérvre fittyet hányók közege más tészta, de velük úgysem lehet mit kezdeni. Azaz mégis: helyettük is figyeljünk, vigyázzunk rájuk és hát igen, magunkra, utasainkra, értékeinkre is. És ha másképp nem megy, ha máshogy nem sikerült felfogni, akkor számoljunk: minél több a motoros és a kerékpáros, annál kevesebb az autós. Hurrá, kevesebb lesz a dugó! Mert hogy ők nem okoznak dugót, az evidens.

Csodahóláncra mostanában nincs szükség. Amire van, az a figyelem és a megértés. És higgyük el, a kerékpárosok az esetek zömében jobban figyelnek nálunk

Miért robogózik és bicajozik annyi nagyvárosi ember tőlünk nyugatabbra és délebbre? Nálunk meg még mindig sokkal kevesebben. Nem elég drága az üzemanyag, amiből az átlagautós városban 100 km-enként benzinesen 9-10, dízellel is 6-7 litert is eléget? Jó, mostanság csökkentik az árát, de akkor is drága. És környezetszennyező. Büdös, zajos, idegtépő, veszélyes is. Én, aki a jelenkori elektromos autókat még nem is igen veszem autószámba, még én is amondó vagyok, hogy városban nem kéne, nem szabadna belsőégésű motorokkal szerelt kocsikat használni. Ma már nem, amikor ilyen, már majdnem szuper technikák is elérhetőek. "Csak" sajnos nem sokak számára, mert baromi drágák. Ez van.

Tükör, tükör és tükör! Nézzük, figyeljük úgy a külsőket, mint a belsőt, s ne csak azért, hogy taknyos-e az orrunk vagy elkenődött-e a rúzsunk. Az út szélére parkolva meg fájdalmasan alap a rányitásos baleset - lássunk is, ne csak nézzünk

Meg az, hogy süt a nap, huszonfokok vannak, szabadságérzet az egekben, s a nagy számok törvénye alapján nem csak az autós, hanem a motoros és a kerékpáros mazsolák is megkezdik az ő kis közlekedési szezonjukat. Ők a legveszélyesebbek. Velük szemben akkor is extra megértést tanúsítsunk, ha zsigerből ledudálnánk a hajukat, beledöngölnénk őket az aszfaltba és még melegebb éghajlaton ajánlanánk a szíves figyelmükbe, mert - egészen egyszerű, de - így a legjobb mindenkinek.
Az mondjuk azért tőlük is, mindenkitől joggal elvárható, hogy láthatóak legyenek, illetve az, hogy a télen pihentetett közlekedési eszközeik a kellő műszaki állapotnak örvendjenek. Igen, készítsék fel a járműveiket, a legfontosabbakat feltétlen szem előtt tartva és ha kell, javítva vagy cserélve (olaj, fék, gumi, lánc, lámpa, bukósisak), s készítsék fel magukat is annak szellemében, hogy a reflexek eltompulhattak, s minden nem jön vissza azonnal. És még valami: azokat az autós társainkat is értsük meg, akik megelőzhetnék, kikerülhetnék a kétkerekűeket akár sávon belül maradva is, de mégsem teszik. Hanem megvárják, míg nagyobb helyük lesz, míg (jellemzően már országúton) elmegy a szemből érkező, indexelnek, s úgy haladnak tovább. Bölcsen teszik.

Hogyan ne üssük el a kétkerekűeket?