A kicsiny komfortindex-modul által a régebbi autók is egy érintésre hármat indexelhetnek

Ennyi a rendszer, két, címkézett kábelköteg is jár hozzá, az irányjelzés ismétléséhez a második használatos, az első által a riasztó jelére villantana többet a vészvillogó - ha amúgy nem tenné

Bő 10 évvel ezelőtt kezdtek el terjedni a komfort, azaz egy érintésre hármat villanó indexek. Hagyományosan a "parasztmód" történő indexelés ellenszereként jelentek meg, ha a sofőr csak egyet villant a karral, a rendszer automatikusan hármat villant. Legalábbis a legelső rendszereknél így volt, mára az autógyártók egymásra licitálásának eredményeként némely rendszerek már az egymás után öt villanásig is eljutottak.
Ezen rendszerrel - legalábbis azoknál az autósoknál, akik eljutnak az indexkar érintéséig - már nincs lehetőség a túlzottan félreérthető vagy nehezen észrevehető egyetlen pislantásnyi irányjelzésre, ugyanakkor a kényelmi rendszer használóit túlzottan elkényelmesítheti. Könnyen rá lehet szokni arra, hogy párhuzamos közlekedésnél elég egyetlen pöccintés, és megvan a három indexvillanás, nem kell kapcsolgatni az irányjelzőt. Így aztán parasztindexelő - rendszeresen csak egyet villantó renitens - válhat az alapvetően normális - az irányjelző használatát nem hanyagoló - autósokból is. Ugyanis ha olyan autóba ülnek át, amelyben nincs meg az index komfortfunkciója, az egy pillanatra felvillantott indexekből senki nem fogja felismerni a sávváltási szándékot.

Jó esetben a vészvillogó kapcsolójánál is összefutnak az oldalankénti indexkábelek. Amúgy a kormányoszlop borítását kellene megbontani

Szerencsére ma már e - sokak szerint bolhából elefánttá nagyított, de néhányak, köztük a szerző szerint is valós - problémára is van megoldás. A Conrad vaskos katalógusában bukkantunk rá, Waeco MagicTouch MT2000 névre hallgat. Talán az autógyártók is e modult veszik nagy tételben nyilván olcsóbban, mint a mezei autós, bár a 13 990 forintos bolti ár sem tragikus. A dobozka elve egyszerű: kell kapjon tápot, jelet az irányjelző (oldalankénti kábeleiből), s ha csak egy indexvillanásnyi jelet észlel, azt megismétli még háromszor. [BANNER type="1"]

Forrasztani is kell, de a munka java annak megtalálása, hogy mit, hova érdemes. Ehhez türelmesen kell lámpázni

A bekötés persze messze nem ilyen egyszerű, mint az elv, hiszen táp, test a működéshez és az oldalankénti irányjelző-kábel is szükséges hozzá. Még azoknak sem érdemes saját maguknak belefogni a munkába, akik nem riadnak vissza némi forrasztgatástól, leginkább ugyanis annak ismerete szükséges, hogy az említett kábelek hol futnak az autóban - s az ilyen részletes kapcsolási rajzokat sok esetben féltve őrzik az autógyártók. Mi egy első generációs, azaz 2005-ös Chevrolet Sparkba kívántuk beépíteni a rendszert, s mivel ehhez sem találtunk kellően alapos rajzot a neten, felkerestük a kényelmi és biztonsági elektronikákra specializált Deák Autóelektronikát, hogy oldják meg a problémát. Két okból is örültek a feladatnak: új termék, amire szerintük is van kereslet, másrészt pedig a Spark kellően egyszerű és nem is túl friss modell ahhoz, hogy egyszerű legyen a rendszer beépítése.

Egy érintésre hármat villant

"Ha szerencsénk van, a vészvillogónál összefutnak az irányjelző oldalankénti kábelei, s a lepattintható középkonzol mögé mehet is az egész rendszer" - hangzott a tapasztalt műhelyes véleménye. Szerencsénk volt, valóban összefutottak a kívánt kábelek ott, s így oda be is lehetett kötni, egyszerűen el is lehetett helyezni a modult, ami egyébként a pozitív és a negatív impulzus fogadására, illetve ismétlésére is fel van készítve, mindössze megfelelően kell beállítani a jumpereit.

feedback surveys

Szerencsés - a miénkhez hasonló - esetben a rendszer akár kevesebb mint egy óra alatt is beépíthető. Alapszabálynak fogható fel, hogy minél régebbi autóba kerül, a munka nagy valószínűség szerint annál egyszerűbb lesz. Mai, multiplex elektronikás, illetve CAN-buszos autók esetében a beszerelés minden bizonnyal bonyolultabb lenne, az is elképzelhető, hogy irányjelzőnként kellene bekötni a jel ismétlését. A beépítési munka költsége is ennek megfelelően kúszhat felfelé, az alsó hangon említett 5000-ről mondjuk csak extrém esetben mehet 10 ezer fölé. Hogy uszkve 20 ezer sok vagy még emészthető-e azért, hogy egy érintésre hármat villanjon az index, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Tipikusan olyan termék a komfortindex, amire az általa még meg nem fertőzöttek fölösleges tételként néznek, míg akik már megszokták, gond nélkül kifizetnének érte ennyit, hiszen egy-egy márkánál gyárilag pohártartót mérnek ennyiért.
Köszönjük a tesztkészüléket a Conrad Szaküzletnek, a szerelést a Deák Autóelektronikának!

Ellenszer a parasztindexelésre: komfortindex utólag