Furcsa jószág, semmire nem hasonlít, formatervét is házon belül rajzolták. A francia Mia Electric három modellt kínált, ez a nagyobbik személyautó, a négyüléses Mia L

Hogy rögtön az elején véget vessek a borzalmas poénoknak, amiket a címben és a felvezetőben ellőttem, leszögezem, a tesztben szereplő apróság neve: Mia. Pontosabban Mia L, ugyanis ez a francia Mia Electric hosszított kivitelű járműve. Itt az ideje ezt a néhány mondatot kibontani, ugyanis feltételezem, ebből egyik sem mond semmit. Eddig nekem sem volt róla fogalmam, néhány nap alatt viszont megismertem egy apró francia vállalat termékét, amivel nagy terveik voltak. A Mia Electric 2010-ben jelent meg a villanyautók piacán, egy évvel később már a Frankfurti Autószalonon béreltek standot a márkának, flották eladását vizionálták. A virágos szőnyegen apró tolóajtós kisautókat állítottak ki, ebből a legnagyobbhoz volt itthon szerencsénk.

2010-2014 között működtek, a saját fejlesztésű kisautó virágemblémája sok helyen megjelenik, van nappali menetfénye és egykaros ablaktörlője, amire egyszerű a magyarázat

Mintha jönne, a csomagtér-fedél egy darab üveg, a motor és a hajtás hátul egy 13 lóerős villanymotor jóvoltából

A Mia Electric a jövő, de lassan inkább a jelen autózásában szeretett volna egy kis részt elfoglalni. Finoman szólva is korán érkeztek, szinte egy időben mutatták be kisautóikat a Nissan Leaffel, de míg a japán márka elég erős volt ahhoz, hogy felvirágoztassa a villanyautózást egy mindennapokban is szinte korlátok nélkül használható járművel, addig a Mia a semmiből nőtt ki egy kis francia városban. Nem is bírták sokáig, 3 éven keresztül tudták csak gyártani a Miát, a Mia L-t és a dobozos teherautó kivitelű Mia U-t. 2014-ben csődbe mentek, majd felszámolták a céget. Franciaországban mégis több mint 800 autót értékesítettek, Európában pedig 660 személyautót és 123 teherautó kivitelt adtak el, így a használtpiacon akad belőle. Mégis mit keres egy ilyen itthon?

Oldalanként egy tolóajtó, nyitáskor nem mozdulnak ki a kocsi síkjából, a parkolás így nevetségesen egyszerű

[BANNER type="1"]

Meg kell nyomni a virágot a nyitáshoz, ami odabent fogad, ahhoz csak egy hasonló akad

Fanatizmus. Üzletből ugyanis villanyautót importálni nem a legvirágozóbb vállalkozás. Meséli a tulaj, a feje fölötti polcon halomban álló rali versenyeken elért helyezésekért szerzett kupái alatt. Hogy a benzingőzből mi vezet valakit a kilowattok és amperek világába, csak annyit mondd, hogy a világ halad, és ő nyitott az újdonságokra. Mindezt mondja úgy, hogy a műhely előtt több Leaf, elektromos smart és egy Tazzari Zero is áll. Nem igazán gyűjtő, csupán érdeklik a különleges megoldások, valamint a világ haladása. A Mia már épp a rendszámra vár, megszerzése viszont nem volt egyszerű, ráadásul több mint egy hónapja meg kellett volna kapnia. Műszaki vizsgán sikeresen átment az autó nem volt éppen zökkenőmentes, első körben ugyanis nem volt hajlandó elismerni a magyar hatóság, hogy egy valódi járműről van szó, nem pedig egy otthon épített szerkezetről.

Középen a sofőr ülése! Tiszta McLaren F1, jó, abban nem ennyire kisbuszos az üléspozíció. A huzat is virágmintás, minden egyedi, saját gyártmány

Hogy a vezetőnek könnyebb legyen a beszállás, mindkét oldalon ilyen az ajtó. Bentről is a kis virággal nyitható, persze nem automata, tolni nekünk kell

Az akadályokhoz kellett egy problémás műszakvezető is az egyik fővárosi vizsgaállomáson, aki miután elfogadta, hogy valamikor létezett egy ilyen márka, nem volt hajlandó zöld rendszámra való jogosultságot adni a CoC (Certificate of Confornity) dokumentum hiánya miatt. Ez egy tisztán elektromos, a hozzá kapható nagyobbik, 12 kWh-ás akkumulátorral szerelt, nagyjából 80-100 kilométeres hatótávra képes autónál nem kéne, hogy kérdés legyen. Némi győzködés és egyéb háttérinformációk után kiderült, hogy személyes akadályokról lesz szó, mivel az említett műszakvezető egyszerűen nem pártolja a zöld rendszámhoz tartozó kedvezményrendszert. Miután a tulaj sikeresen kiharcolta a Mia jogosultságát - mert lényegében erre volt szükség, hogy egy villanyautó zöld rendszámot kaphasson – megkapta a szükséges engedélyeket a Mia pedig az 5E kategória besorolást, itt jött a következő probléma.

Nem túl bonyolult a kezelőpult, a kilátás remek. Picit több mint félig töltött aksival több mint 50 kilométeres a hatótáv, a teljes 120-130 kilométer. Éppen átlépte a 2600 kilométert, még szinte új

Hátul három ülés, a rövid Miában ott csak kettő van. Középen nem nagy élmény ülni, a széleken annál inkább, a hely persze szűkös

Egy másik Mia már kapott itthon rendszámot, így a központi rendszerben már benne van a francia kisautó. De mivel ez egy hosszított Mia L, ennek a folyamatnak újra le kell zajlania. Egyelőre itt megfeneklett az ügy, ugyanis a központi nyilvántartásnál még nem foglalkoztak vele. Nem hinném, hogy naponta annyi új márkát, és/vagy modellt kéne bejegyezniük Magyarországon, hogy egy februárban vizsgázott autó még áprilisban se tudja megkapni a rendszámát. Ám a Mia még nem közlekedhet közúton, egy zárt telepen viszont mehettünk vele egy kört. Gombbal nyílik, ami a kilincs előtti virág, a márka emblémája, persze az ajtó nem automata, így csak felpattan, elhúzni nekünk kell. A sofőr ülése középen, akárcsak egy McLaren F1-ben, neki a kényelmes beszállás érdekében a padlót is kivágták mindkét oldalt, ide természetesen az ajtó megfelelő része záródik.

Egy külföldi teszt alapján 32 másodperc a 0-100 km/h, valójában ez a végsebessége is, 50-60-ig viszont fürge, a városi forgalomban korlátlanul használható

A normál Miában hátul kettő, a 32 centivel hosszabb Mia L-ben viszont három ülés van, így négyszemélyes, középen nem nagy élmény ülni, a szélső helyekről viszont klassz a kilátás. Szűk persze, szinte csak vállig ér a kisautó, viszont a csomagtere is egész tágas, így belvárosban egész használhatónak tűnik. Itt azért érdemes leszögezni, hogy nem igazán ingázós, inkább belvárosi szaladgálós autó a Mia, ugyanis egyrészt végsebessége 100 km/h, másrészt gyorsulása sem hátba vágó, annyira elég a 13 lóerős villanymotor teljesítménye, hogy a városi tempót gond nélkül tarthassuk vele. Szerkezetileg viszonylag egyszerű csővázas karosszéria, rajta műanyag burkolatok, ahogy bent is minden műanyag, de egészen vállalható, összeszerelése is egész jó. Ez az állapot persze annak is köszönhető, hogy még 3000 kilométert sem futott, lényegében új.

Szabványos Type 1 csatlakozós töltőjével köztéri oszlopról, vagy otthon is tölthető, csomagtere egy bevásárlásra elég

A hosszú tengelytávnak köszönhetően stabil, egészen a sarkokba rakták a kerekeket, nem rossz vele a közlekedés

Hibásként hirdették Franciaországban, az új tulaj bevállalta az egyszerűen csak elektromos hibaként jelzett problémát, ami mint kiderült, annyiba került, hogy fel kellett tölteni. A francia tulaj nem tudott arról a részletről, hogy a Mia biztonsági okokból nulla fok alatti hőmérsékletnél nem indítja el a töltést. Mivel itthon egy műhelyben töltötték először, ez a probléma nem jött elő, a Mia hibátlanul működik azóta is. Dizájnja olyan, amilyen, a Miánál anno saját dizájnerek dolgoztak, nem fizettek nagyobb stúdióknak a formatervért. Mondjuk úgy, hogy karakteresre és érdekesre sikerült, van nappali menetfény, hátul LED-es lámpák, elöl halogén izzós Hellák. Egyszerű városi kisautó, tölteni köztéri oszlopról gond nélkül lehet, a megfelelő töltővel persze otthoni hálózatról is. Egy nem létező márkánál az alkatrész utánpótlás kérdéses, Franciaországban viszont még vannak, akik felhalmoztak hozzá készleteket, így gond nélkül rendelhető hozzá bármi. Egy korábban behozott törött Miához is megérkeztek már a szükséges karosszériaelemek, így hamarosan az is elkészül, ez a fehér viszont törésmentes példány. Bízunk benne, hogy hamarosan megkapja a neki járó rendszámot, és elkezdhetik vele róni a várost.

A zöld rendszámra több mint egy hónapja vár, csak mert a nyilvántartásban még nincs benne a modell, de a műszaki vizsgán is nehezen hitték el, hogy ilyen autó létezik

Mia neved? – Mia L használtteszt