Óriási hepajt csapott a Mercedes ügyfelei számára Millbrookban. Cégtulajdonosokat hívtak, leendő vevőket, akár egy, vagy kétautós flottával rendelkezőket is, hogy meggyőzzék arról, nekik Mercedes kell

Voltak már olyan helyen, ahol a vendéglátó első és legfontosabb közlendője az volt, hogy fotózni tilos? Újságíróként ezt fájdalmas hallani, mert egy külföldi rendezvényről úgy hazatérni és tartalmat gyártani, hogy meg sem mutathatom, hol voltam, elég frusztráló. Persze érthető, a millbrooki tesztpálya olyan titkokat rejt, amikért sokan nagyon sokat fizetnének. Néhány illusztrációval azért színesítem a történetet, hogyan tanultam meg bal oldalon, jobbkormányos autót, pardon, teherautót vezetni úgy, hogy közben olyan autók köröztek körülöttem, amik még nem is léteznek.

Már légi felvételen is monumentális, a fönt látott fogadóépület a nagy körpályán belüli teljesen betonozott körpálya szélén lévő apró fehér íves épület. 700 hektáron szimulálható itt bármilyen közlekedési szituáció

Millbrook nagyon érdekes hely, főleg annak, aki nem csak az autók, de az autógyártás iránt is érdeklődik, ugyanis szerves része annak a folyamatnak, ahogy egy autó gyártásba kerül. Itt tesztelik a még éppen csak összeszerelt autókat, a friss fejlesztéseket és a még hivatalosan nem létező modelleket. Hétről hétre osztunk meg mi is álcázott autókról kémfotókat, na, azok egy része hasonló tesztpályákon készül. A Millbrook Proving Groundon ottjártamkor is rengeteg álcázott kocsival találkoztam, és egyiket sem mutathatom meg. Pontosabban megosztottam néhány fotót egy Rolls-Royce-ról facebook oldalunkon[/url], amiket még éppen a bejárat, vagyis a sorompó előtti területen lőttem, és amikért később kínos angolos udvariassággal a kollégák gépeit elkobozták.

Nem fotózhattunk, így csak illusztrálok. A Sprinter Crew Vanjeinek magasított verzióival tanultam meg jobb oldalon ülve vezetni. Terepen, homokos domboldalon és árkokban. Mondhatjuk, hogy mélyvíz

Matrica csattant a telefonok kameráin, onnantól kezdve mindent titok övez, pedig az esemény, aminek okán hajnali 3-kor keltem és másnap hajnali 2-kor feküdtem, nem is volt titkos, sőt. A Mercedes-Benz brit ügyfélrendezvényén volt lehetőségem egyrészt végre jobbkormányos autót vezetni - szerencsére csak szimulált brit utakon - valamint a Sprinter összkerékhajtását tesztelni. Pörgött a rendezvény, onnantól, hogy autóhoz jutottunk, szinte percenként cseréltük a hatalmas dögöket, amikhez mindig új sofőrt/instruktort kaptunk, még az egyik helyszínről a másikra vezető transzferbuszon is volt sofőrcsere, út közben. Ezért nézzék el, de egyáltalán nem emlékszem annak a végtelenül jó arcnak a nevére, akit az álcázott autókról faggattunk. Láttuk vélhetően az új Rolls-Royce Phantomot, a V12-es Aston Martinokon is reszeltek valamit, de szembejött többször a Jaguar I-Pace, valamint a Lynk&Co SUV-ja és szedánja is. Sofőrünk viszont többször járt éjszaka is Millbrookban, és azt mondja, ez csak színjáték, hisz mindegyikről tudjuk, micsoda, este viszont olyanokat tesztelnek, amikre nem is gondolnánk. Sajnos nem mondhatott többet.

Vezethetőségre és komfortra nekem még mindig jobban bejön a Transit, így kicsit öngól volt a konkurens-teszt rész. Szinte függőlegesen lefelé is képes a féket maga adagolni a Sprinter, nem kell a sofőrnek küzdenie

[BANNER type="1"]

Emelt hasmagassággal és kapcsolható, zárható összkerékhajtással könnyedén juttatja el a brigádot bárhová

A Londontól mintegy másfél órányira fekvő 700 hektáron elterülő tesztpályát még a General Motors építette a '60-as évek végén. 1970-ben adták át, saját fejlesztőközpontként használták, az elhelyezkedés pedig az alig fél órányira lévő Vauxhall központ miatt volt fontos. A lutoni fejlesztők évtizedekig használták az új modellek kifejlesztésére. Minden előfordul, amit csak el tudunk képzel, és egyre több és több szituációt képesek szimulálni, folyamatosan fejlődik, főleg, mióta nemcsak a General Motors, hanem a többi gyártó felé is nyitott a lehetőség. A körpálya sávjai döntöttek, a legfölső körön minimum 150 km/h a haladási sebesség. Mi a középső kettőn próbáltuk a Sprinterek sávelhagyás- és holttér-figyelőjét, nagyjából 90-es tempónál, miközben egy Focus RS tetejét láttam percenként elsuhanni a szélvédő jobb felső sarkában. A csúszós és különböző vezetéstechnikai felület apróság ahhoz képest, ami a körön kívül van.

Több száz különböző felépítménnyel láthatjuk el a Sprintert, amit a gyártó nem kínál, arra vannak hivatalos partnereik, fagyistól a daruskocsin át a vontatóig és a mozgó biztonsági kapuig bármit szerelnek rá

Megvan a 2006-os James Bond mozi, a Casino Royale híres jelenete, mikor Daniel Craig eldobja az Aston Martint, ami végig gurul a domboldalon? Azt is itt forgatták, jártunk is arra, méghozzá Vitókkal és a konkurencia modelljeivel (Vivaro). A kanyargós erdei utat szimuláló helyszín mondjuk szerintem túlzás, ilyen döntött kanyarok és emelkedők nem sok helyen vannak, persze a több emeletet süllyedő hajtűkanyar már csak-csak reális. Bond jelenetét egy olyan részen vették föl, ahol a dombról lefelé vezető utat egy apró, ám éles bukkanó töri meg, teljesen egyenes, mégis 90-nel áthajtani rajta pont olyan, mintha elszállnánk a következő pillanatban. Körforgalmak, többsávú utak kötik össze a pályákat. Először vezettem bal oldalt jobbkormányos kocsikat, így nem mondom, hogy nem volt küzdelem a helyes íveken maradni, de legalább nem fordultam rossz irányba a körforgalomban, bár a kollégák ezt már nem mondhatják el magukról.

Hangos ropogások, recsegések és csattanások közepette lépkedtünk az akadályokon. Mi még magasabb Sprinterekkel túráztunk, azok még hajlamosabbak a csavarodásra

Van rengeteg belső helyszín is, hiszen téli hideget kint nem tudnak szimulálni, így van erre megfelelő épület és fedett tesztpálya-szakaszt is terveznek. A külső helyszínek is folyamatosan bővülnek, mindig több az igény. A brit haderő rendszeresen használja gyakorlatozásra a millbrooki tesztpályát, nem egyszer láttunk tankot a Sprinter ablakain kinézve. Az offroad pályákra duplakerekes, de szimpla farhajtásos buszokkal vittek föl a meredek domboldalon, már az is kellőképpen jól mozgott, a tetőn viszont átszálltunk a munkásszállító ötszemélyes, emelt futóműves, összkerekes Sprinterekbe. Terepezni nem nagy kunszt, ám amikor mindezt egy busszal kell, már izzasztó, de a Sprinter rendkívül jól kezelhető. Bár rettentő szűk volt neki a pálya, de elfértünk. Angliában folyton esik az eső és rossz idő van, tartja a mondás, nekünk sikerült kifognunk az év legmelegebb napját. 34 fok és szárazság, így sár minket már nem várt, helyette rendkívül finom szemcsés porral borított mindent, és csúszós agyagdombokat másztunk.

Átlagos brit időjárás, mi az év legmelegebb napján voltunk, amikor szárazság volt, így a dagonya elmaradt, azért a szinte tapadásmentes poros utakon is remekelt a 4x4-es Sprinter

A több tonnás monstrumok méretükből adódóan borzasztóan csavarodnak, így hangos reccsenések és pattanások között fordultunk rá a szinte függőleges falakra. A terepgumiknak és a kapcsolható és összezárható hajtásnak hála ügyesen vették a feladatokat. Ugyanez lefelé is ment, a Sprinter lejtmenetvezérlője segítségével csak kormányozni kellett. Külön nem kell bekapcsolni, elég a sebességlimitert nullára állítani, ha elindulunk a domboldalon lefelé és a biztonságos tempónál elengedjük a féket, azt a sebességet fogja tartani. Elég kényelmes és egyszerű megoldás, pláne, mikor szinte az övön lógva fejjel lefelé ereszkedünk. Az automatákkal nem volt nagy probléma, a kézi váltósakkal már annál inkább, persze, hogy rögtön lefulladtam az első indulásnál, pedig a pedálok jó sorrendben vannak. Rettentő furcsa bal kézzel balra föl szúrni az 1-est, a sokadik autó után se tudtam megszokni. Talán nem is a vezetés volt a legjobb élmény a Merci túráján, a millbrooki tesztpálya egy benzinvérűnek valódi paradicsom. Egyszer el kell jutni oda, csak kár, hogy nem mutathatjuk meg senkinek.

Mi folyik Millbrookban, ami ennyire titkos? Megnéztük!