Külsősáv-iszonyosak vagyunk, félünk használni, amit lehet, vagy nem tudjuk, hogy lehet?

Tapasztalattal és kellő rutinnal a hátunk mögött mindannyiunknak megvannak a szerkesztőségen belül a saját vesszőparipáink a közlekedést illetően. Napi szinten autózunk az ingázás mellett városi forgalomban és legalább ennyit járunk autópályán és országúton is a tesztautókat vizsgálva. Láttunk már rengeteg olyan helyzetet, amire azóta is csak keressük a választ, én például azért, hogy miért dugul be a belső sáv, miközben a külső szinte teljesen üres? A jelenség mindennapos és ugyanazon az útvonalon közlekedve tökéletesen kiszámítható, hogy 2, vagy 3 sáv közül a belsőben haladnak a legtöbben, miközben a jobbra tartás szabálya értelmében épp a külső sávokban lenne a legtöbb autó helye. Félünk a külső sávtól? Haladni akarunk, és ezért a belsőt választjuk, mert kint úgyis csak tötymörögnek a mazsolák?

Indulatok, stressz, vagy tudatlanság vezet a rossz döntésekhez, amiknek a vége mégis csak az, hogy nem haladunk?

Mindenkit valószínűleg nem tudnék megkérdezni, aki a Hungária körúton, vagy a Dózsa György úton, esetleg a Vácin a belső sávban áll sorba, aminek az elején egyébként már zöld a lámpa. De megtehetném, miután mindegyikük mellett el tudok gurulni jobbról. A jelenség nagyon furcsa, főként mert kiszámítható, vagyis az ingázók nagy tömege okozza a főváros forgalmasabb útszakaszain, akik többsége valószínűleg minden nap ugyanazon az útvonalon közlekedik, akárcsak én. Akaratlanul is berögződhet, hogy éppen hány sávos útra fogunk megérkezni, mennyi időnk lesz besorolni, kisorolni, mielőtt elérnénk a kereszteződést, ahol ki kell hajtanunk. Ahogy megfigyeltem, a jelenség egyik fő indoka ez, hogy sokan már kilométerekre előre felkészülnek arra, hogy a Kerepesi út előtti lámpánál el fognak kanyarodni balra, ezért már a Népligetnél a belső sávot választják. A reggeli forgalomban legalább 10 perce van ezen a szakaszon besorolni akár a legszélső sávból is. [BANNER type="1"]
A KRESZ jobbra tartásra vonatkozó cikkelye kimondja, hogy a jobbra tartás lakott területen belül is kötelező. Ugyanakkor nem tiltott a belső sávban haladni, amennyiben a forgalom gyorsabb közlekedőit ezzel nem akadályozzuk. Ez az egyik legtágabban értelmezhető szabály, és ez az, amibe rengetegen kapaszkodhatnak is.

Általánosnak tűnő felfogás, hogy a belső sáv a gyorsan közlekedőké, vagyis a kilométerek múlva kisorolók mögé még ők is beállnak a sorba, mert haladni akarnak.

A gyorsan közlekedőkre pedig most gondoljunk úgy, hogy mindenki betartja a maximális sebességhatárt, az 50-et, 60-at, vagy éppen 70-et, ha a Hungáriáról van szó. Reggel ekkora tempóra egyik szakaszon sincs lehetőség. Vagy mégis? A belső sávban biztosan nem, egy reggelt fotóztam csak végig, de már a képeken is látszik, mekkora a forgalom. Egyébkén nem túl sűrű, az általános nyári helyett is gyérebb, vagyis lehet haladni, de csak ha jól választunk sávot.

Tipikus helyzet a Dózsa György út, Podmaniczky kereszteződésnél, a jobb sáv üres, a bal már lassít, ebben a helyzetben a megengedett 50-nel innen pont akkor érünk oda a most álló autókhoz a külső sávban, amikor azok már elindultak

Külsősáv-iszonynak hívom azt a fura magatartást, amit a legtöbb autós mutat. Felkanyarodást követően szinte azonnal besorol a belső sávba. De miért?!

Az M5-ös kivezetőn tipikus és szintén kiszámítható jelenség, hogy a Határ út után kifelé az első felhajtón érkezők először áthajtanak a buszsávon, megérkeznek a szinte teljesen üres külsőbe, majd megy az irányjelző egyből a belső sáv felé. Ezen a szakaszon a belső sávból kanyarodni egyáltalán nem lehet balra sehol, vagyis akik a belsőben gyorsabban szeretnének haladni, nagy valószínűséggel az autópályát célozzák. Ugyanakkor pár perc múlva, két kihajtóval később az említett autós kisorol, és kihajt jobbra, vagyis teljesen fölöslegesen autózott hosszú percekig bent, feltartva, aki az autópálya felé igyekszik és 70-ről a tömeg miatt 60-65-re csökkentette a sebességet. A torlódást nem egyedül okozta, az ilyen sofőrök sokan vannak, ahogy azok is, akik indulatból és nem taktikából választják a belső sávot. Aki taktikusan és előrelátóan vezet és haladni szeretne, nem a belső sávban fogjuk találni, hanem a külsőben. Megteheti, hogy a szinte álló kocsisor mellett elhalad akár a megengedett legnagyobb sebességgel? Minden gond nélkül. [BANNER type="2"] A KRESZ erre vonatkozó része így szól: "Lakott területen lévő, párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen a forgalmi sávok útburkolati jelekkel vannak megjelölve, a belső forgalmi sávban (sávokban) 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival és motorkerékpárral folyamatosan is szabad haladni feltéve, hogy ezzel a jármű a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza. Az ilyen módon haladó jármű mellett - a (6) bekezdés c) pontjában foglaltak megtartásával - fokozott figyelemmel jobbról el szabad haladni, a forgalmi sávokat azonban - a gyorsabb előrehaladás érdekében - kis távolságon belül ismételten változtatni, és ezzel a közlekedés résztvevőit zavarni tilos." Vagyis haladhatunk folyamatosan bent és haladhatunk kint is teljesen szabályosan, amíg betartjuk a sebességet és nem okozunk balesetveszélyes szituációt azzal, hogy jelentősen nagyobb tempóval, kvázi előzünk, kikerülünk jobbról egy, vagy több autót. Elhaladni egy álló belső sor mellett tehát nem szabálytalan, ugyanakkor meglehetősen hasznos, miután nem kell megállnunk, ami a legrosszabbat teszi a futott időnek (és nem mellesleg a fogyasztásnak is! - a szerk.).

A reggeli tömött forgalomban is megfigyelhető ez a magatartás, sokan túl korán sorolnak be a lehajtáshoz, van aki csak azért megy bent, mert haladni akar, de épp ez nem sikerül

Az álló belső sáv már a lámpa előtti torlódásra igaz általában, de a haladó forgalmon is észre lehet venni, hogy a belső sávban, sávokban továbbra is sokkal többen haladnak, mint a külsőben. Ebben az esetben nem ritka, hogy a szélső sávban kényelmesen el tudjuk érni a legnagyobb megengedett tempót is anélkül, hogy lassítanunk kéne folyamatosan az előttünk haladó miatt. Hogy ennek mi a hozadéka, nagyjából sejthető, hamarabb érünk oda, ahová szeretnénk azáltal, hogy így nem ritkán el tudjuk érni a zöldet, de a Hungárián egy zöldhullám is végigautózható napközben mindenképp, sőt előfordult már, hogy reggel is.

A párhuzamos forgalmi sávú utakon tehát messze nem jó taktika, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy mi vagyunk a gyorsan haladók, ezért nekünk a belső sáv fog kelleni.

Nincs semmi szükség arra a bosszankodásra, hogy előttünk lassabban haladnak és ettől végső soron nem fogunk hamarabb odaérni az úti célunkhoz. Az utóbbi években erősen megnövekedett forgalomban feltűnően hígult a tapasztalat és a rutin. A friss, vagy egy-két éves jogosítvánnyal közlekedők is rossz példát látnak, tanulnak el, sok esetben ez is színtisztán látszik. A közlekedés egy óriási kooperációs társasjáték, aminek a lényege, hogy mindenki biztonságban, stresszmentesen és kényelmesen érje el az úti célját. Itt sem működik az, ami az asztalon, ha szándékosan hátráltatjuk a másikat, vagy nem a saját dolgunkkal törődünk, éppen arra nem fogunk koncentrálni, ami nekünk hasznos. Nekünk az a hasznos, ha minél kevesebbet töltünk az utakon, alacsonyabb rizikó, kevesebb károsanyag-kibocsátás, alacsonyabb fogyasztás és stresszmentesebb közlekedés. Éppen ezért nézzünk előre, válasszuk meg megfelelően a forgalmi sávot és értelmezzük a KRESZ-t, hogy mik a lehetőségeink. Azért van több forgalmi sáv, hogy használjuk őket, akárcsak a fel- és lehajtó sávokat, de ez egy másik történet…

A belső sávban álló X4 a Fogarasin már a gyorsétteremtől a buszsávon érte el a Hungária kereszteződését, elhaladt mellettem és vagy 30 autó mellett is, a második lámpánál értem utol és a következőnél le is hagytam, mert a belső sor teljesen megállt úgy, hogy balra kanyarodási lehetőség csak két lámpával később van. Sokat nyerünk, ha nem harcolunk az igazunkért és haladni szeretnénk

Miért nem használjuk a külső sávot?