A hűtőmaszkból is látható, ez már a frissített Sigma, konkrétan az utolsó példányok egyike. Magyarországi múlttal, vélhetően harmadik, negyedik tulajdonosánál, az elmúlt két évtizedet egész jó karban átvészelve

Ez az autó, a Mitsubishi Sigma már 20 éve történelem! A Mitsubishi mindössze 20 éven át, 1976 és 1996 között használta ezt a modellnevet. Kezdetben a Galant csúcsváltozatára aggatta, majd a Diamante európai kiadása volt a Sigma. Utóbbi 1990-től 1996-ig a Mitsubishi európai zászlóshajójának számított, a most általunk próbált példány az utolsók egyike lehet: 1996. december 30-án helyezték forgalomba, Magyarországon. Elöl sok-sok parkolási bokszolással meggyűrt GFG-s rendszáma ugyanúgy végigkísérte az elmúlt két évtizeden, ahogyan hátsó szélvédőjén az egykori forgalmazót jelölő Denzel-matrica.[BANNER type="1"]

A V6-os motorhoz dupla kipufogóvég dukált, az összekötött hátsó lámpák a kései nyolcvanas, korai kilencvenes évek megszokott, ma visszatérni látszó jegye volt

Bár a Sigma Japánban összkerékhajtással is létezett, Európábán a 4WS, azaz az összkerék-kormányzású verzió volt a csúcsmodell. Motorpalettája csakis V6-os, 2,0, 2,5 és 3,0 literes benzineseket kínált, de az öreg kontinensre csakis a 3,0 literesek érkeztek. Kezdetben 12, majd 24 szeleppel, ötfokozatú kézi vagy négyfokozatú automata váltóval. Én automatára voksolnék, de a barátom, akié a próbált példány is, vezetett már olyat, és nem véletlenül vett aztán kézi váltósat, ilyet keresett. Ülni én is ültem már automata Sigmában, nagyjából 10-12 éves koromban, egy ismerősünknek ugyanis több Sigmája is volt, amúgy ő is inkább a kézi váltósra voksolt. Az automata ugyanis 1,5 másodpercet ad hozzá a 100 km/órára gyorsuláshoz, literben legalább ennyit tesz hozzá a fogyasztáshoz, továbbá elvész a Sigma egyik vonzereje, azonnali gázreakciója.

A sofőrt körülölelő műszerfal, a korabeliekhez képest egészen emészthető (ál) fabetéttel, automata klímával és persze az elmaradhatatlan kvarcórával

Nem kicsi, de a 4,75 méteres hosszúsághoz képest nem is nagy a beltér. Epedásan puha, kényelmes ülésekkel, hátul középen kétpontos csípőövvel

Ezek már nem gyáriak, a kormány és a váltógomb csaknem 20 év után kapott új bőrhuzatot, a gyári rádiót Bluetooth-kapcsolatos, kihangosítós váltotta

A Sigma amúgy olyan, mint egy időkapszula, imádni való. Pedig el kell ismerni, 1996-ban ez már egy koros konstrukció volt. Ez volt az az időszak, amikor az európai gyártók kifinomultságban, technikában épp kezdték lehagyni a japánokat. Igaz, ez a Sigma olyan japán autó, ami az örökkévalóságnak készült. Már automata, ma is hibátlanul dolgozó klímával, olyan ínyencségekkel, hogy a klímavezérlőn meleg levegő fújásakor piros, hidegnél kék vonal mutatja a légáram irányát. ABS még nincs benne, de van két légzsákja, 300 ezer kilométer után is pontosan kapcsolható, vajpuhán járó váltója, ami persze nem ad túl hosszú áttételezést, az ötödiket akár városi guruláshoz is kapcsolhatjuk, de országúton még úgy érezzük, hogy lomha abban a fokozatban az autó. Naná, hiszen a „háromliter véhat” szereti a fordulatszámot, 205 lóerejét 6000, 270 Nm nyomatékát 3000/perc fordulaton adja le. Autópályán már szépen húz visszakapcsolás nélkül is, az ötödik fokozat 130-tól 230-ig megfelelő, a Sigma a saját kora egyik autópályás ragadozója volt.

Szokatlan, de a mennyezetről hívható elő az elektromos sofőrülés memorizált pozíciója, a napfénytető billenthető és hátra is tolható, itt alapfunkciós a tempomat, de az irodalmak szerint a Sigma volt az első modell, amely szenzoros, adaptív tempomatot is kínált, állítólag csak a japán piacon

Valósnak tűnik, alacsony a futásteljesítmény, átlagosan évi 15 ezer kilométer került a Sigmába, de például az elmúlt két hónapban is mentek vele nyolcezret

Keresztben beépített, ráadásul az első kerekeket hajtó a V6-os motor. A japán autók legszebb korszakát idéző Sigma így is élményautónak számít, olajat nem fogyaszt a 6G72 blokk. Megfelelő karbantartással örök élet és egy nap, ám vigyázat, szíjas, időnként azt is kell cserélni, előírás szerint, könnyű szerelhetőséggel, fillérekért

Városban és országúton hajósan mozog a Sigma, autópályán már speedboat, de ez a konkrét példány a már nem gyári, teljesen rendben lévő, de hörgős kipufogója miatt mindenhol egy kicsit versenyhajós. Pedig ez egy komfortos autó, inkább puha, mint kemény, s bár kívülről a korabeli BMW-ket már-már majmolva cápásságot is könnyű belelátni, nem azt a világot hozza. A Sigma a kilencvenes évek tipikus japán autója. 1990-es megjelenésekor multilink hátsó futóművével forradalmár volt, elektromos antennája most, a több mint 20 éves autónál is hibátlanul megy le-fel, dolgozik az automata klíma, nyílik a napfénytető és hibátlanul élvezhető az elektromos ülésállítás memóriája is. Apropó ülés, szerencsés, hogy ez nem egy bőr, hanem egy plüsskárpitos példány, alapvetően szép belsővel. Az utasoldali légzsák tetején a puha műanyagot már kicsit megrepesztette az UV-sugárzás, meg aztán az egykori Pannon GSM vagy Westel 900 alvállalkozó a korszakot jellemző igényességgel a gyári kárpitra facsavarral helyezhette fel az egykori telefontartót, jó eséllyel Nokia 2110-hez, netán Ericsson GH388-hoz. Daliás idők voltak ezek, ma viszont a nem is túl csúnya fabetétes műszerfal korhűségét a funkcionalitás jegyében okostelefon-kompatibilis, MP3-játszós fejegység töri meg.

Jól, magabiztosan megy, 100 km/órára 8,1 másodperc alatt gyorsít, végsebessége 230 km/óra, óra szerint a bűvös 250 közelébe is tud érni

A Sigma ugyanis ma sem kell sztaniolba csomagolt youngtimer legyen. Volt annyira modern újkorában, hogy ma, amikor a legutolsó példány is elmúlt már 20 éves, még mindig gond nélkül használható hétköznapi autónak is. Egyedi stílusa van, és nem drága. Oké, nem azzal szeretnék példálózni, hogy már 200 ezer forint alatt is megkapható, mert ez bár igaz, nem ilyen állapotú autóra vonatkozik. Ha valaki megnézi a Használtautón a jelenlegi Sigma-kínálatot, a 200 ezer forint alatti két példány felett 650 ezer, 1,25 és 1,49 millió forintos Sigmákat láthat. Ez a konkrét példány a legutóbbi. Beárazva azt, hogy friss lengéscsillapítók vannak benne, ellenőrzött, hibátlan futóművel, rendben vannak a fékjei, és még újszerű téli gumik is találhatók rajta. Ugyanakkor látható, hogy az is be van itt már árazva, hogy ez egy történelmi autó, a japán autógyártás fénykorát és bizony sokunk fiatalságát jelentő kilencvenes évekből, azt megidézve. Értékében már van némi eszmeiség is, de hogy ez a példány egy valóban jó, valóban mosolyt fakasztó autó, az bizony tuti. És ha valakit érdekel, fogyasztását simán 10 liter alatt lehet tartani, de ami még jobb, kézi váltóval nemigen lehet 12 liter fölé vinni. Automatával simán, de az már egy másik téma, Sigmát kézivel kell venni, úgy az élvezetesebb.

Tessék kitakarni az emblémát, úgy van benne némi BMW-s megjelenés. A Sigma ma különlegesebb autónak számít, mint egy vele egykorú 5-ös, vagy akár 7-es

Ez is egy cápa volt! Mitsubishi Sigma használtteszt