Az ötajtós is praktikus, de a kombinál nincs praktikusabb. Lassan nálunk is mind népszerűbb az Octavia Combi, aminél nagyobb autóra nemigen van szükség

Az ország legnépszerűbb autóját ötajtósként teszteltük már 105 lóerős 1.2 TSI-ként és 150 lovas 2.0 TDI motorral DSG-vel spékelve, sőt, próbáltuk az akár 220 lovasra húzott RS sportmodelleket is. Itt és most a kombi kivitel, a Skoda Octavia Combi kerül terítékre 1.4 TSI benzinesként, és előzetesen annyit mondanék, hogy közel tökéletes, közel telitalálat.

Néhány él itt, egy kis fénytörés ott, de a lényeg: a gigászi puttony

[BANNER type="1"] Először is a kasztniról, a méretekről: elvileg ugye kompakt az Octavia, de hát a frászt az, akkora, mint a fene. Akkora, hogy ennél tágasabb utasteret csak politikusok és üzletemberek kívánhatnak és kívánnak is mondjuk a Superb révén (és akkor még visszafogottan, nem csőlátással választottak). Gigantikus a hátsó lábtér, a belmagasság is komoly, a csomagtér meg elképesztő méretű. Alapból 610 literes böhöm nyíláson át könnyen rámolhatóan, alacsony padlóval, egyszerű bővíthetőséggel (opciósan a raktérből is), kétoldalú borítással, hálórendszerrel, akár elektromos nyitás-zárással. „Csupán” pénz kérdése, a Skoda mindent megad, amit csak a kedves ügyfél óhajt.

A piac legnépszerűbb autója szerintem ezzel a motorral a legjobb. Az 1.2 TSI sem rossz, de az 1.4 TSI nagyságrendekkel komolyabb, míg a méretesebb benzinesek vagy a dízelek voltaképp fölöslegesek. És LED-csíkok nélkül is élet ám az élet

Mert ez már nem az a Skoda, amihez még a szocializmusban hozzászoktunk. Félig ugyan még csehszlovák, de ezen Octavia és mondjuk a 105/120/Favorit/Felicia sor között akkora a különbség, hogy az döbbenet. És akkor még nem is utaztunk vissza, csupán a 70-es évek végéig. Ez a Skoda már Volkswagen, az Octavia meg Golf, picivel olcsóbban. Persze ki ne tudná, ugorjunk.

Több mint 600 liter alapból, bővítés után meg az egész ház befér. Viszont ahhoz, hogy tényleg okos és praktikus legyen, bőven kell ám felárat csengetni

Az anyagminőség elsőrangú, az ergonómia szintén, a dizájn amolyan mindenkinek tetsző, korrekt. A világos kárpit mutatós (és kényes), az egész ízléses, átgondolt, újra és újra átgondolt, beleköthetetlen. Vagy mégis sikerül fogást találni a Simply Clever kialakításon? Tán a hátsó ülőlapok lehetnének hosszabbak, ennyi. Még egy pillanatra vissza a csomagtérhez: ha támladöntés utáni sík, tehát nem lépcsős padlóra ácsingóznánk, úgy kell rendelni, meg kell fizetni. Igen, üdvözlet a prémiumba hajló kategóriában, ahol kis túlzással még a forgatható kormánykerék vagy a kifelé nyíló ajtó is feláras. Feláras a síkba hajtható anyósülés is, de ha a konfigurálásnál bepipáltuk, később lapraszerelten a fél bútorboltot hazaszállítja az Octavia Combi.

Logikus, elegáns, minőségi. Hohó, nincs multikormány? De van, csak az is feláras...

Az előbb említett okosság (Simply Clever) egyébként a tanksapka alatt megbújó jégkaparón és a már citált kétoldalú raktérborításon kívül csomagban még a következőket tartalmazza: a középső pohártartókban lakó multimédiáseszköz-tároló és az ajtózsebbe applikálható szemetes. Praktikusak. Én a multimédiás kis műanyag izében inkább parkolókártyát tartottam, arra is jó. Jó még, kellően tág határok közt állítható a vezetői pozíció úgy a volánnal, mint a konszerntestvérekhez képest valamivel kevésbé formázott üléssel játszva, nem jó, sőt, szánalmas, hogy a legfelső Elegance szinten is extra a multikormány. Nyilván ez is csak szokás kérdése, mert amúgy a tempomatot a bajuszkapcsolóról és a hifit a középkonzolról kezelni minden, csak nem fárasztó. Fene az elkényelmesedett fajtánkba!

"Természetesen" felárért az anyóstámla is síkba hajtható. Hátsó szellőző is van, a lábtér félelmetes, a végtelen extralistáról konnektort is kérhetünk a kütyük töltéséhez

Volt viszont a tesztautóban – a sok közül – Amundsen hifi/navi szép színes érintőképernyővel, hovatovább érintésérzékeny funkcióval (ennek az értelmét a parasztvakításon túl egyszer lécci magyarázza már el, köszönöm), Bluetooth-kihangosító, elöl ülésfűtés, kétzónás automata klíma, parkolóradar, a B-oszloptól üvegsötétítés, nem sorolom. Azt sem, hogy a megannyi tételből mi a széria és mi az extra. Ha valaki alufelnit hiányolna: Elegance felszereltséggel a könnyűfém kerék speciel széria, de a Porsche Hungaria téli gumival/dísztárcsával adta a kocsit, nagyon helyesen.

Mivel könnyű is az autó, a 140 ló és 250 Nm 8,5 mp alatt gyorsítja fel 100 km/órára. Stop-startosan a fogyasztása is egészen baráti: tesztátlagunk 6,3 l/100 km lett

És akkor a hajtásláncról: ez a 140 lóerős és 250 Nm-es 1.4 TSI benzinmotor újonnan fantasztikus, parádés – remélhetőleg használtan tartós és megbízható lesz. Halk, kulturált, kifejezetten erős egyrészt önmagában, másrészt az üresen alig 1,2 tonna miatt is. A menetstabilizálót nem lehet kikapcsolni, a kipörgésgátlót igen, de ASR on állásban, száraz aszfalton közepes gázzal is szétforgathatóak az első kerekek, ha valakinek ez a sportos vezetés. Százra 8,5 mp alatt gyorsul az autó, végsebessége 200 km/óra feletti. A nyomatékleadás lineáris, a 6-os váltó fokozatkiosztása eltalált. Autópályán 130-nál bőven 3000 alatt forog a motor, az utastérben csend és béke honol, az Octavia útfogása stabil, nagyautós.

Remek a 6 fokozatú manuális váltó, de az egész autó olyan komoly és kerek egész, hogy DSG automata után kiált. Egy baj van vele, a tetemes felára

Fogyasztás? Ahogy a nyomatékleadás és a vezethetőség, az 1.4 TSI étvágya is majdnem dízeles. A gyári ígéret 5,3 l/100 km, tesztátlagunk 6,3 lett sajnos dugókban is senyvedve. Pazar. Simán 6 alá is szorítható. És hogy miért nem kéne a dízel, ha ilyen jó a benzinmotor? Hát a felára és a szaga miatt. Kiváltképp a maga nemében szuper 2.0 CR TDI drágább, míg az 1.6 CR TDI nem az a hiperkulturált darab. Hogy most rákkeltő-e vagy nem a dízel, hagyjuk - ahogy él az emberi faj, az maga a gyógyíthatatlan betegség.

Simply clever, körmöst érdemlő fordítással egyszerűen nagyszerű

Végül apró fekete pontok és leves: a Green Tec csomag részét képező stop-start rendszer nem az igazi, kicsit lassú, van mit csiszolni rajta. A hátsó (csatolt lengőkaros) futómű fel-felüt, egy Golf komfortosabban, igényesebben rugózik. És az ár: szerényebb, mint a német Big Brothernél, de azért magas. Listán 5 millió forint az Octavia Combi alapára (1.2 Tsi 86 LE 5 fokozatú manuális váltóval), a sokkot 600 ezer forintos kedvezmény enyhíti. Tesztautónk közel 7 milliós volt (mínusz 600 ezer), na persze ne legyen kétségünk, fölöslegesen nagyobb motorral, DSG-vel, napfénytetővel, LED-es lámpákkal, összkerékhajtással, miegymással 10 millió környékére is extrázható az Octavia. Egy Skoda.

És ez elvileg egy kompakt... Mindegy, attól még van akkora, mint az Insignia, a Mondeo meg a Passat és társaik, sőt, többüknél tágasabb is. És akkor mindjárt más a leányzó fekvése, mindjárt nem számít annyira drágának

Úristen, egy Skoda ennyiért – gondolják és kommentelik még sokan, miközben ugyanebben az ársávban például egy szűkebb, kevésbé remek hajtásláncokkal kínált Astra az Opel, és az Opel sosem kop el. Pláne, hogy az Octavia a deklaráltan középkategóriás Insigniát is übereli, ez van. Verdikt: az Octavia/Octavia Combi ideális családi autó, ideális cégautó és ráadásul jó kocsi is kevés hibával. Nem véletlenül zúz a slágerlista élén.

Tényleg semmi szükség a dízelre. Skoda Octavia Combi teszt